Nem olcsók és nem is mindig jók a magyar kézműves sörök

Talán már annak is feltűnt, hogy a világot és Magyarországot utolérte a sörrevolúció, aki eddig egy komfortos szatyorban, háttal a napnak lakott. Arról, hogy szükségesek-e a forradalmak, megoszlanak a vélemények. Kipróbáltuk, mit tettek hozzá a magyar kézműves főzdék az alsóerjesztésű sörökhöz.

Nem véletlen, hogy a házi és a manufakturális sörkészítés divat lett.

Sokan megunták a nagy cégek egyenitalait, a végletekig sematizált, egyedei jegyeit elvesztett levet, amely hiába milliárdok kedvence, unalmassá vált a globalizált élelmiszer-piaci viszonyok között.

A házi sörfőzés aránylag egyszerű dolog, hiszen amit odahaza a konyhaasztal sarkán reprodukálni tudunk, nagy vonalakban megegyezik a több száz éves metódusokkal. Annak van nehezebb dolga, aki lager típusú, azaz alsóerjesztésű sört készítene, hiszen ahhoz nem elég az internetről felszívott tudás és a pár alapeszköz.

Mi a különbség?

Ahhoz, hogy megértsük a miérteket, nézzük, mit jelentenek az egyes alapfogalmak. Az erjesztési eljárások alapján három irányt különböztethetünk meg.

Kilenc hazai kézműves üvegpalackos lagert találtunk Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Lambic

A spontán erjesztésű, nem ipari élesztővel készülő söröket Belgiumban palackozzák, de ott sem általánosan elterjedtek, leginkább csak a Zenne völgyében. A főzés után a levet természetes élesztőgombák és baktériumok prédájául hagyják, amelyek kialakítják a tipikus aromát. Ismertebb nevük a lambic – ízük megosztó, de vannak, akik kedvelik összetéveszthetetlenül savanykás-gyümölcsös, történelmi ízüket. Alkoholtartalmuk 2–5% között van.

Felsőerjesztés

A felsőerjesztésű söröket leginkább Nagy-Britanniához köthetjük. Mivel 15–25 Celsius-fok között erjesztik őket, nem igényelnek bonyolult hűtött rendszert, így a házi főzdékben ezek terjedtek el leginkább. Legismertebb alváltozatok az ale, bitter ale, brown ale, pale ale, cream ale, scotch ale, red ale, stout és a porter. Alkoholtartalmuk 3–8% közötti, nevüket onnan kapták, hogy erjesztés közben az élesztő a sörlé tetején úszik.

Alsóerjesztés

Az alsóerjesztésű sörök csak a 19. századtól jöttek divatba – a szükséges technológiai háttér akkorra lett elérhető.

Mára ez a legelterjedtebb család, a világ sörfogyasztásának kilencven százalékát alsóerjesztésű sörök adják.

Készítésük nagyban különbözik a felső erjesztésű sörökétől. Az erjedés alacsony, 5–6 fokos hőmérsékleten, míg a tipikus érlelési szakasz, vagyis a lágerezés 0–1 fokon zajlik. A felhasznált élesztők fajtája is különbözik az egyszerűbben elkészíthető felsőerjesztésűekétől. Alkoholtartalmuk 3–8% között mozoghat.

Találtunk finomat is Forrás: Origo

Számos fajtájukat ismerjük, de a legnevesebb a markánsan komlós pilseni, azaz Pilsner. Ezt követik a kevésbé kesernyés, nem annyira „csehes” export, bécsi, müncheni, márciusi, bak, duplabak, hoplager és füstös típusok.

Az igazi kihívás

Az összefoglalóból is látszik, hogy technológiai szempontból az alsóerjesztésű sörök adják a legtöbb feladatot, hiszen az időn túl a megfelelő hűtésről is gondoskodni kell. Annak ellenére, hogy

a hipszterkocsmák és az oda szélessávon bekötött Instagram-profilok még mindig a citrusos ale-ekről szólnak,

mi arra voltunk kíváncsiak, hogyan teljesítenek a hazai sörmesterek, ha a nehezebbik műfajról van szó? A PET-palackos verziókat tavaly megkóstoltuk, nem nagy sikerrel. Idén jöjjenek az üvegbe töltöttek!

Nyáron kinek ne esne jól? Forrás: Origo

Az eredmény érdekes

A sörforradalomra eddig nem figyelő tesztelőinket meglepték a magas árak, mások a cseh sörök megszokott ízeit keresnék ezekben, hiába: a hazai főzőmesterek vagy nem akarnak, vagy nem tudnak elmenni abba az irányba. Esszenciális jellegű tipikus pilseni egyik üvegben sem volt, helyettük más ízek viszont igen – találtunk kellemes lágert.

Az összesített eredmény szerint

a Monyó Beaver Feaver nyert, az ezüst a Nord Staré, a harmadik a Szent András Monarchista.

A mezőny végén a Csörgő Köleses áll, annak kapcsán azt sem értjük, minek palackozták, kár volt a koronazárért.

Lapozzanak, jönnek a részletek!