„Mit kell főzni lila tökből?” – ez a kedvenc kérdésem egy néhány évvel ezelőtti Google-keresőszó-válogatásból. Ez egy teljesen jó felvetés: mit főzzünk egy furcsa, lila zöldségből, illetve gyümölcsből, amivel júliustól tele a piac, és a szupermarketek is, elég jó áron van, nagyon laktató, de itthon mindenki csak krémet kever belőle, ami hiába egy jól variálható, remek előétel, túlságosan leegyszerűsíti a padlizsán kérdését, ami
sokkal színesebb egyéniség, semhogy egyetlen elkészítési mód létezzen belőle a köztudatban.
Bármerre nézünk, ezerféleképpen készítik, szeretik, becsülik, bátran variálják édessel, savanyúval, fűszerrel, sajtokkal, eszik előételnek, főételnek és csak úgy, iszogatás közben is. A teljesség igénye nélkül igyekszünk olyan ételeket és azok receptjeit bemutatni, amelyek különlegesek, nem hétköznapiak, de semmiféle extra alapanyag nem szükséges az elkészítésükhöz.
A franciák, az olaszok, az arab-zsidó konyha, a spanyolok, a grúzok, törökök, görögök, sőt az indiai és a kínai konyha is, szóval
rajtunk kívül szinte minden nép lelkesen süti, grillezi, rántja, tölti, pirítja, rétegezi, marinálja a padlizsánt.
Annyi arca van, ahány módon sütjük, ahány ízzel kombináljuk. Ugyanolyan jó párost alkot friss zöldfűszerekkel - mentával, petrezselyemmel, kakukkfűvel, bazsalikommal, zsályával -, mint a csípősebbel, markánsabbal - a csilivel, korianderrel, római köménnyel -, sőt olykor fahéjjal. Gyakran kísérik édes ízek, méz, mazsola vagy datolya, de még többször társul savanykás alapanyagokhoz. Hol citrommal, hol ecettel, máskor fanyar gránátalma-sziruppal adnak neki savanykás mellékízt.
Talán Itáliában készítik a legváltozatosabban: golyót, tekercset, tésztaszószt készítenek belőle, rétegezik sajttal, tartósítják olajban. Mi most egy szicíliai étel receptjét próbáltuk ki, mert egy igazi, könnyű, de laktató nyári étel, pirítóssal, vagy csak magában is remek. Egyszerre édes és savanyú, rengeteg kiegészítő sós ízzel, mégis a padlizsán marad benne a főszerepben. Mint minden olasz ételnek, a caponatának is több változata van,
néha még fekete csokoládét is adnak hozzá,
de ez most egy mérsékelt verzió.
Alapanyagok:
A padlizsánt kis kockákra vágom és besózom, lefedve állni hagyom. A hagymát felaprítom, az olívaolajon puhára párolom. Hozzáadom az olajbogyót, a kapribogyót és a mazsolát, majd az apróra vágott paradicsomot is. 10 percig főzöm, majd félreteszem. Kinyomkodom a padlizsán kieresztett levét, papírtörlőn leszárogatom. Egy serpenyőben kevés olajat hevítek, nagy lángon 2-3 részletben megpirítom rajta a padlizsánt. A félretett mártáshoz adom, hozzákeverem, meglocsolom az ecettel, hozzáadom a mézet, a tetejére friss petrezselymet aprítok és fenyőmagot szórok.
Már önmagában meghökkentően hangzik, hogy a padlizsánt tartósítjuk, de hogy még savanyítjuk is, az egészen furcsa.
És mégsem: ez az egész Olaszországban elterjedt elkészítési forma gyakran kerül előételként az asztalra, és abbahagyhatatlan. Kétféleképpen csinálják: sütve - sőt ideális esetben grillezve - vagy nyersen, most a nyers változatot próbáltuk ki. Grillhúsok mellé, előételnek vagy salátákhoz, esetleg pirítósra.
Alapanyagok:
A padlizsánt felszeletelem, és egy nagy tálban vagy befőttesüvegben rétegezem: padlizsán, só, löttyintésnyi ecet, és így tovább. Egy tányérral letakarom, majd súlyt helyezek rá. Így hagyom állni egy éjszakán át. Másnap kiveszem a léből a padlizsán szeleteket, steril üvegbe rétegezem, a rétegek közé fűszereket - csilipelyhet, friss zsályát, kakukkfüvet, egész fokhagymagerezdeket - szórok. Az üveget felöntöm olívaolajjal úgy, hogy mindenhová kerüljön, és a tetejét is ellepje. Amikor kész, késsel oldalt fellazítom a szeleteket, hogy biztosan mindent befedjen az olaj. Lezárom, és sötét, hűvös helyen tartom. Egy hét múlva már fogyasztható.
Egy könnyűnek látszó, valójában azonban eléggé ütős előétel, fűszeres, laktató, de hosszúra nyúló vendégségekhez vagy nagy ivászatokhoz illik a leginkább. A dió és a padlizsán jó együtt, körülbelül ennyi a dolog lényege. Az eredeti recept még ennél is töményebb, itt lazítottunk rajta egy kis krémsajttal.
Alapanyagok:
A padlizsánokat hosszában, éles késsel kb. 1 centi vastag szeletekre vágom. Besózom, fél órát állni hagyom. Közben ledarálom a diót, hozzákeverem a krémsajtot, ecetet, kicsit sózom, friss kakukkfüvet morzsolok bele. A padlizsánt kinyomkodom, papírtörlőn megszárogatom. Forróra hevített serpenyőben, nagyon kevés olajon kisütöm a szeleteket. Hagyom kihűlni, majd egy szelet végébe egy kiskanálnyi tölteléket teszek, és feltekerem.
Szezonban gránátalmamagok dukálnának a tetejére.
Ez a fogás se nem fő-, se nem előétel, hanem a spanyol „tapas" kategóriájába tartozik, mikor nem háromféle ételből eszik tele magukat az étteremben vagy a bárban, hanem rengetegféle ételt kóstolnak meg kisebb adagokban. Egy ilyen étkezés része lehet ez a voltaképpen rántottnak nevezhető padlizsán, bár néha egyszerűen lisztbe forgatják és úgy is oltári. Azért csak voltaképpen rántott, mert attól az egyszerű mozdulattól, hogy a végén mézet csepegtetnek a tetejére, valami egészen más élmény lesz belőle.
Alapanyagok:
A padlizsánt keresztben vékonyan felszeletelem, lesózom, minimum fél órát állni hagyom. Kinyomkodom, alaposan leszárogatom papírtörlővel. Lisztbe, felvert tojásba majd morzsába forgatom, bő, nagyon forró olajban kisütöm. Tálaláskor mézet csepegtetek rá.
További szeretett padlizsánreceptjeink:
Ratatouille - francia padlizsános, cukkinis lecsó, ez a tökéletes recept
Itt mondott el mindent Váncsa István a padlizsánról
Sok padlizsános recept a muszakától a töltöttig
Török joghurtos padlizsán - az örök klasszikus kedvenc