Rosé vagy rozé?
Francia, közelebbről provence-i gyökerei miatt a magyar borászok a címkéken a franciás írásmódot, a rosét preferálják. Azért jó, ha tudjuk, hogy a magyar nyelv asszimilálta a szót, helyesen tehát magyarul rozénak írjuk.
Igaz, hogy csak a nők szeretik?
Dehogy. Ez is csak buta közhely. Rozét inni egyfajta trend. Ha körbenézünk valamelyik belvárosi borbár teraszán, a poharak többségében ezt a rózsaszín italt pörgetik. Nem csak nők, férfiak is. Egy kicsit sznob dolog is lett, na.
Tény, hogy a hisztis borszakértők egy része elég lekezelően nyilatkozik erről a műfajról.
A hímsoviniszták rátesznek egy lapáttal, és nőies italként aposztrofálják. De azért, mert egy bor illatos és általában rózsaszín, még nem feltétlenül feminin.
Mihez, mikor isszák?
A gasztronómiában a rozé a séfek kedvence. Könnyen odasimul az egészséges életmódot propagáló salátás cuccokhoz, ugyanakkor legjobb barátja a lecsónak, a grillezett húsoknak, kolbászoknak, vagy akár a halászlének. Egy pizzát vígan elkísér utolsó útjára, bármilyen feltéttel. Ráadásul állítólag még a zsírt is oldja. Mármint a rozé, nem a feltét.
Úgy készül, hogy összeöntik a fehérbort és a vöröset?
Nem, nem és nem! A rozé készítésének két irányzata és ezáltal két típusa van.
Az első, amikor a kékszőlőt a teljes érettség előtt szüretelik, rövid áztatás után kipréselik, majd rozsdamentes acéltartályban feldolgozzák. Erre mondják a szakik, hogy rozéra szüretelik a szőlőt. Az ilyen rozé tutti-frutti illatokat pöfög a pohárból, és
olyan virgonc savai vannak, hogy áramot lehetne velük gerjeszteni.
A rozé másik verziója a vörösborkészítés mellékterméke. Képzeljük el, hogy a teljes érésben leszüretelt kékszőlő ázik a saját levében. Amikor a héjból elkezdenek kioldódni a színanyagok, azon frissiben lecsapolják a lé egy részét. Ettől a vörösbor sűrűbb, testesebb lesz. A leengedett levet fehérboros technológiával, vagyis irányított, hűtött erjesztéssel feldolgozzák. Így születik a tömörebb, vörösboros aromákra hajazó rózsaszín ital.
A siller is rozé?
Nem. Ha kicsit tovább tartják a héján a kékszőlőt, és később engednek le belőle levet, akkor több színanyag válik ki a gyümölcs héjából, így kapja jellegzetes, rőt, lángvörös színét, amit a svábok annak idején egyszerűen csak fuchslinak, rókaszínűnek hívtak. A Fuchs ugyebár németül rókát jelent.
A rozé mellett a siller is egyre népszerűbb, Szekszárdon nagyon ráfeküdtek.
Milyen a jó rozé színe?
Provence-ban olyan komolyan veszik a dolgot, hogy a különböző rozétípusokat színek szerint kategorizálják. A színe lehet: sárgadinnye, őszibarack, ribizlipiros, grépfrút, mangó, mandarin.
Nálunk a lazacrózsaszíntől a málnapirosig, a lilás árnyalatún át a babarózsaszínig meglehetősen széles színskálán mozog.
Milyen szőlőfajtákból készül rozé?
Gyakorlatilag bármelyik kékszőlőből. Leggyakrabban kékfrankos, kadarka, zweigelt, merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc jön szóba.
Népszerű a cuvée, vagyis a különböző kékszőlők leengedett levének házasítása. Ebben a fajták jellegzetességei összeadódnak, és egymást erősítik.
Úgy tudjuk, Magyarországon leggyakrabban kékfrankosból készül, mivel ebből a fajtából van a legtöbb.
Bár alábbi tesztünk erre kicsit rácáfol.
Hány fokon érdemes inni a rozét?
A rozék ideális fogyasztási hőmérséklete: 9–11 Celsius-fok, vásárlás után tehát érdemes behűteni őket.
Fröccsnek is jó a rozé?
Mi az, hogy. A legjobb. Amúgy a legtöbb rozéhoz adnak egy kis szén-dioxidot a palackozás előtt, hogy ezzel is fokozzák a frissességét. A rozéfröccsöt érdemes az élénkebb savú tételekből készíteni.
Milyen évjáratot válasszunk rozéból?
Alapszabály, hogy mindig a legfrissebbet. A rozé ugyanis úgy működik, mint a reduktív fehérbor, nem alkalmas a hosszú tárolásra.
Egy éven belül érdemes meginni, különben elveszíti a frissességét.
Jelenleg a 2014-es évjárat dübörög a piacon.
A tíz legjobb rozé szerintünk
A 2014-es nem éppen a legjobb évjárat, de a rozénak úgy tűnik, kedvezett. Összegyűjtöttük a legjobbakat.
Élénk savak, finom, gyümölcsös aromák, nagyon gazdag íz. Rozéra szüretelt, hatfajta szőlőből készült. Ízében a piros bogyós gyümölcsök hasítanak. Illatában a hideg csipkebogyóteára emlékeztet. Fröccsnek se rossz, de jobb tisztán.
A rozékirályként emlegetett szekszárdi borász, Dúzsi Tamás „rozéim” címmel egész válogatást szentelt a műfajnak. Ebben a tételben az a szép, hogy megjelenik benne a fajta karaktere, benne a gyümölcsösség mellett egy kis fűszerpaprikás csípősség. A legborszerűbb az egész sorban.
Kékfrankos, sagrantino, zweigelt rozé. Illata és íze a gyümölcsös és virágos aromák finom egyensúlyára épül. A korty eleje inkább virágos, a lecsengése inkább gyümölcsös. De tényleg hosszan.
A Balaton-felvidéken mindig jelen volt a kékszőlő. Jásdi mester rozéban is egyedit alkot, nem csak a fehérborokban. Kékfrankos és merlot házassága. Édes illata a bodza gyümölcsére emlékeztet, ízében meglepő módon inkább fehér húsú barackra hajaz. Nem a bambis vonal, az biztos
Syrah, pinot noir és merlot az alapanyag. Robban az illat a pohárban, tombol a ribizli és a meggy. A korty krémes és intenzív. Az egyik legemlékezetesebb, amit kóstoltunk.
Zweigelt, pinot noir, portugieser és cabernet franc. Pikáns, vibráló, egyedi ízvilág. Bár nagyon gyümölcsös, nincs benne semmi tutti-fruttis szörpszerűség. Viszont vidámság van benne sok. Ahogy az már a címkéjén is látszik.
A kékfrankos gazdag, sokrétű savvilága miatt kiváló rozéalap. Savanyúcukros (abszolút pozitív értelemben) frissességét fokozza egy kis szén-dioxid. Ideális fröccsnek.
Na, ezt jól megtolták szénsavval. Ahhoz, hogy fröccsösítsük, alig kell szódát adni. Illata málnaszörp, íze fanyar. Ha van szomjoltó rozé, akkor ez az. A címke itt is nagyon találó.
Merlot, kékfrankos, cabernet sauvignon és franc. Hosszú évek óta a legmegbízhatóbb rozé. Gyümölcsösségben verhetetlen. Illata elegáns, szerkezete krémes, utóíze hosszú. Kell ennél több?
Pinot noir és merlot. Illata erdei szamóca, ízben is folytatódik a gyümölcsösség, bár nem annyira intenzíven. Fröccsnek is kiváló.