A zöld növényi részek az ételben nem mindenkit töltenek el felhőtlen örömmel – sőt, van, aki kifejezetten utálja őket, pedig a zöldfűszerek nem csak jóízűek, kellemes színfolttal gazdagítják az ételt, de egyben vitamin- és ásványianyag-források is.
A zöldfűszereket nem tudjuk egész évre frissen eltárolni, mert a leggondosabb eljárás során is veszítenek élvezeti értékükből.
De a „zöld korszakot”néhány héttel vagy hónappal mindenképpen meghosszabbíthatjuk. Itt van néhány ötlet hozzá, a teljesség igénye nélkül.
A legnépszerűbb zöldfűszerünk a petrezselyem, amely ilyenkor még szépen és bőven zöldell a kertben, gyönyörű csokrokat lehet belőle jó áron kapni a piacon. Megszáríthatjuk, de figyelembe kell venni, hogy a szárított, majd lemorzsolt petrezselyem íze azért nem hozza teljesen azt a nyári, friss, üde zöld ízt!
Jó megoldás, ha a megmosott petrezselymet apróra vágva a jégkockatartó rekeszeibe nyomkodjuk, és gondosan lefedve lefagyasztjuk. Az így kapott petrezselyemkockákat egyenesen a levesbe, mártásba, töltelékbe pottyanthatjuk. Vannak, akik biztosra mennek, és vízzel töltik fel a zöld levelek közti űrt: ez is jó megoldás. Ebben az esetben,
ha megfagyott a petrezselymes jégkocka, kiboríthatjuk, és fagyasztózacskóban várhatja a mélyhűtőben további sorsát
– és készülhet a következő adag. Hasonló módon a zellert, a kaprot is eltehetjük télire. (Azért nem árt az égiekkel is jóban lenni, mert egy 24 órás áramszünet halálos ütést mér a zöld jégkockákra.)
A kapor egy megosztó zöldfűszer: vannak a rajongók és a kaporutálók. E zamatos fűszernövényre is igaz, hogy szárítva nem az igazi, nem az a harsogó kaporíz köszön vissza, ha kaporszárítmányt hintünk télen a tökfőzelékbe. Az ilyen tökfőzeléket az „érzelem nélküli ételek” kategóriába sorolnám. Tehát a kapor is mehet jégkockaformában a mélyhűtőbe.
Aki nem akar annyit vacakolni vele, a megmosott és jól leszárogatott kaporból fogjon össze több szálat.
Hosszúkás csokorba rendezve nyomkodjuk össze, és az így kapott „kaporrudat” tekerjük több réteg frissentartó fóliába. Máris mehet a fagyasztóba! Ha szükségünk van friss kaporra, a csomag végét bontsuk ki, és ollóval egyenesen az ételbe apríthatjuk a fagyos, illatos kaprot. A maradék pedig mehet vissza, a sorára várni. (Gyorsan kell ilyenkor vagdosni, hogy még véletlenül se olvadjon fel!)
A kaprot folyó víz alatt megmossuk, majd konyharuhára terítve megszárítjuk, vagyis teljesen leitatjuk róla a nedvességet. Apróra összevágva kis üvegekbe nyomkodjuk. A mézet felmelegítjük és az üvegekben lévő kaporra merjük úgy, hogy teljesen ellepje. Az üvegeket lezárjuk, és a végleges helyükre tesszük. Ily módon télen a friss kapor ízével, zamatával készíthetjük el a kapros-túrós lepényt, rétest.
Nem hagyhatom ki persze a lepény receptjét sem – mert az egyik nagy kedvencem. Ezért megéri eltenni a kaprot is!
Hozzávalók:
a tésztához:
a töltelékhez:
A meglangyosított tejben kevés cukorral megfuttatjuk az élesztőt. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk az olvasztott vajat, a porcukrot, a tojássárgáját, a sót és a megfuttatott élesztőt, és megdagasztjuk.
Letakarva, langyos helyen a kétszeresére kelesztjük.
Eközben a túrót áttörjük, a tojássárgájával, a búzadarával, a tejföllel, a cukorral meg a finomra vágott kaporral összekeverjük, végül beleforgatjuk a tojásfehérjékből vert habot is. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, és egy kivajazott kis tepsibe fektetjük. A túrós masszát elsimítjuk a tetején, és előmelegített sütőben 180 ºC-on kb. 30–35 perc alatt megsütjük. Kockákra vágva, esetleg porcukorral meghintve tálaljuk.
A nyár kihagyhatatlan íze, de a szárított bazsalikom semmit sem ad vissza a friss levelek karakteréből. Épp ezért nyár végén, ősz elején, amikor levélben dúskálnak a tövek, és illatos virágokat nevelnek az ágvégeken, akkor jó néhány üveg pestót kell bespájzolni. (A bazsalikom is akkor a legaromásabb, amikor virágozni kezd.)
Hozzávalók:
A bazsalikomot megmossuk, leszárogatjuk, nagyjából összevágjuk vagy összetépkedjük. A mandulával és a fokhagymagerezdekkel együtt aprítógépbe tesszük, és nagy fordulaton összeaprítjuk.
Megsózzuk, belereszeljük a parmezánt, majd apránként hozzáöntjük az olajat, és addig keverjük, míg sűrű masszává áll össze.
Kisebb üvegekbe porciózzuk, a tetejére annyi olajat töltünk, hogy a levegőtől teljesen elzárja, és az üveget gondosan lezárjuk. Hűtőben 40-50 napig eláll.
Házi készítésű tésztával és egy darabka aromás sajt társaságában a legmenőbb ajándék lehet!
A menta szárítva nagyon jó teának. A friss leveleket cukorral elmorzsolva csodás illatú, halványzöld cukrot kapunk, amellyel feldobhatunk egy sütit, desszertet. Mennyei krusztát varázsolhatunk a koktélos- vagy desszertespohár peremére. A mentás cukor kisebb üvegbe zárva hetekig megőrzi aromáját, akár még mentás limonádé vagy szirup készítéséhez is felhasználható. A kényelmesebbek késes aprítógépet is használhatnak, főleg, ha nagyobb mennyiségben gondolkodnak!
Igaz, télidőn is ki lehet váltani a klorofilligényünket a hipermarketekben kapható cserepes fűszernövényekkel, amelyek ugyan frissek, de a konyhaablakban hamar elszomorodnak. Ha cserepes fűszernövény vásárlására adjuk a fejünket, akkor gondoljunk arra, hogy a hazavitt cserepekben élő növények tanyáznak, amelyek szomjazzák a gondoskodást!
A fűszernövény legtöbbször már hosszú utat járt be, mire hozzánk került, és az utazása során biztosan nem mindig a neki legmegfelelőbb bánásmódban részesült.
A legjobb, ha máris átültetjük őket egy picivel nagyobb cserépbe, tápanyagban gazdag, laza virágföldbe.
(Az átültetést, természetesen, az ételkészítéstől teljesen elkülönítve végezzük!) Állítsuk a cserepeket világos helyre, de a tűző naptól óvjuk – és sose tegyük a meleg radiátorra vagy közvetlenül mellé! Naponta öntözzük meg, és ügyeljünk arra, hogy sose álljon alatta a víz. Ha szerencsénk van, akkor hetekig friss fűszernövényélményben lehet részünk!