A világ leghíresebb ételdizájnere tartott előadást Budapesten. Kiderült, a mesterségéhez kreatív agy kell, nem főzőtudomány. Engedjük el előzetes elvárásainkat, ugyanis a spanyol Martí Guixé munkái kedvesek, viccesek, néha elgondolkodtatóak és néha még hasznosak is.
Az idei Design Hét nagy hangsúlyt fektetett a gasztronómiára, számos program, kiállítás középpontjában állt az evés és az étel. A díszvendég pedig a spanyol sztárdizájner, Martí Guixé volt.
Nem csak a legjelentősebb, de
az első ételdizájnernek (food designernek) is tartják.
Ha rákeresünk a kulcsszavakra, valóban az ő munkássága jön szembe, vagy azzal kapcsolatos hírek. Izgalmas: Milánóban két egyetem összefogásával épp most indul egy ételdizájner szak, melynek mások mellett Guixé lesz a tanára. Úgy tűnik, egy felfutóban levő területről van szó, amiről egyelőre nem sokat tudunk, vagy téves képzetek élnek a fejünkben.
Guixé előadása a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen elég nagy érdeklődés mellett zajlott. Az őt méltatók zavarba ejtően sokat dicsérték, ezt szerencsésen ellensúlyozta a művész előadása, aki mellőzött mindenfajta tekintélyt. A mester beismerte:
Semmit nem tudok a főzésről, nincs érzékem hozzá.
Nem azért kezdett ételekkel kapcsolatos tervezésbe, mert különösebben megmozgatta volna a gasztronómia. Helyette egy egyszerű művészettörténeti képlet áll a háttérben: a huszadik század végén Guixé érdeklődése is a tömegtermelés felé fordult. Innen egyenes volt az út az ételek felé. Ő úgy gondol az élelmiszerre, mint ehető tárgyakra, a hangsúly azonban a tárgyon és nem az evésen van. Mutatunk néhány példát.
A Spamt projekt történetét így mesélte Guixé:
A kilencvenes évek második felét, ahogy sokan mások, én is a számítógép előtt töltöttem.
Ekkor lépett be az életembe egy teljesen új szokás, a monitor előtti táplálkozás. Az ételmaradékoktól tönkrement billentyűzet megihletett”. A kenyérmorzsákat kikerülendő úgy döntött, hogy nem a zöldséget teszi a kenyérre, hanem fordítva: zöldségbe tölti a pékárut. A tradicionálitás, avagy a paradicsomos kenyér így olvadt eggyé az új viselkedési formával, a számítógép előtt töltött élettel.
Készített háromnyelű nyalókát is, amely bármikor letehető anélkül, hogy tiszta piszok legyen, vagy az asztal tiszta nyálas cukor. Illetve az asztalra lehelyezve, akár a kezek igénybe vétele nélkül is fogyasztható. A nyalóka visszatérő motívum Guixé alkotóévei során: évekkel később olyat is tervezett, melynek ha földbe dugjuk a nyelét, növény fejlődik belőle. Tökéletes újrahasznosítás, illetve művészi válasz az erdőirtásokra.
Guixé egyik alapelve az interakció abefogadó és a tárgy között. A tárgyaival vagy tenni kell valamit, vagy legalább gondolkodni, hogy
mire megy ki a játék?
Az általa tervezett kekszen be van jelölve, hogy hova kell harapni, milyen sorrendben; az órára mi magunk írhatjuk fel, melyik szám mit jelképez nekünk. Ugyanakkor van, amikor csak a világunk lehetetlenségére reflektál. Például a porétkezés nevű projekttel, melynek lényege, hogy megkerülhetjük az ételkészítés és fogyasztás (nem beszélve a takarításról) kellemetlenségeit, és rengeteg időt spórolhatunk. A képzeletbeli üzleti modell szerint egy speciális gép porrá alakítja a magas tápanyagértékkel rendelkező ételeket. Az embernek elég ezt belélegeznie és mehet is tovább.
A Gat Fog lényege az volt, hogy
az emberek úgy tudjanak italozni, hogy közben szabadon mozoghassanak,
ismerkedhessenek, kezet rázhassanak, táncolhassanak. Guixé egy kiállításmegnyitón próbálta ki, ahol gin-tonic felhőbe burkolta a közönséget, állítólag nagy sikerrel. Az alkohol egyébként visszatérő elem és fontos motívum az életműben. Tervezett egy olyan gépet is, amely lehűti a szökőkutak vizét, így hidegen tartja a szabadban mulatozni kívánók italait. Illetve egy boros címkét, melynek aljáról pont úgy téphetünk, mint az utcai lakáshirdetéses cetlikről egy-egy darabot: „Így másnap is emlékezhetünk, mit fogyasztottunk előző éjjel”.
Ha valaki azt várta Guixétől, hogy az IKEÁ-hoz hasonló módon könnyíti majd meg az életünket, vagy legalábbis ezt a látszatot próbálja kelteni, az biztosan csalódott. A dizájn egy ponton túl már nem erről szól.
A funkció felett áll az ötlet és a kreativitás,
ami azonban szórakoztató is lehet. A spanyol művész munkáival sosem fogunk találkozni egy konyhastúdióban, a világ jelentős galériáiban viszont annál inkább. Ha viszont valaki ragaszkodik ahhoz, hogy a művészetnek onnantól van létjogosultsága, ha valami hasznot is hoz, akkor ajánljuk Guixé gyerekeknek szóló művét, amely biztosan első osztályú foglalkoztatókönyv.