Ugyan a hazai konyhákban még mindig az előre megőrölt, porként árult és ezért aromáját vesztő fekete bors dominál, de egyre több háztartásban jönnek rá arra, hogy szemesként véve, frissen morzsolva sokkal finomabb. Az utóbbi években elfogadottá vált a négyszínűnek becézett keverék is, amelyben a fekete, zöld és fehér mellett a rózsabors is helyet kap.
A rózsabors a borsfa termése. Ahhoz, hogy a konyhánkba eljuthasson, előbb szárítják, majd sólében áztatják a csonthéjú terméseket. Érdekessége, hogy
nem csíp, egyáltalán nem pikáns:
ha meg kéne határoznunk az ízét, cukortartalma miatt sokkal inkább az édes jutna eszünkbe. Színe mellett ez a plusz aroma a lényeg, ez egészíti ki a többi fűszer hatását.
Az fekete, zöld és fehérbors csípősségét adó piperin teljesen egészében hiányzik belőle, cserébe az utóíz inkább a borókabogyóéra emlékeztet. Mivel a 4-5 milliméteres golyócskák illóolaj tartalma akár az öt százalékot is elérheti, karaktere széttörve mutatkozik meg igazán, bár aromája még ilyenkor sem tör ki, díszítő funkciója erősebb, mint ízalakító hatása.
Számos országban vadon nő, Peruban és Brazíliában őshonos, míg Floridában szabadon elszaporodva is megtaláljuk a kicsit a fűzfára emlékeztető növényeket –
ott már egyenesen gyomnak tekintik, olyannyira otthon érzi magát.
Dél-Európában is belefuthatunk, igaz, csak a legmelegebb részeken. A hazai boltokban leginkább francia eredetűt találunk, igaz, ezek sem a kontinensen teremnek, hanem Réunion szigetén.
Érdekessége, hogy mi ugyan rózsaborsnak hívunk mindent, ami piros, mégis több fajtája van. Rendszertanilag különbözik a brazil a peruitól, de variációi ellenére felhasználási módjuk hasonló. Közös viszont bennük, hogy mind a szömörcefélék családjába tartozik, így a borshoz semmi közük, cserébe
a kesu vagy a pisztácia ugyanúgy rokonuk, mint a mangó.
Ugyan a fűszerhasználatnak csak a kreativitás jelent akadályt, de az általánosan elfogadottak szerint a rózsaborsot leginkább halak mellé ajánlják, de egy kacsa vagy csirkesültet is fel tud dobni. Népszerű saláták részeként, de nem ritka, hogy édességeken látjuk viszont, sőt Nagy Zoltán bármixerünk szerint egy Bellini-koktélhoz is remekül passzol.
Pár szó a többiről
Kevéssé ismert tény, de a fekete, zöld, piros és a fehér bors ugyanazon a növényen (Piper nigrum) terem. A bogyók színe annak függvényében változik, milyen éretten szedték le őket.Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy fogyasztása nem teljesen veszélytelen, bár jelentős mennyiséget kell megenni ahhoz, hogy a negatív hatása megjelenjen: egyes embereknél légzési nehézséget és nyálkahártya-irritációt okozhat.