Inez és Harvey Warninger 1915. március 17-én házasodtak össze. Az akkori modern észak-amerikai szokásokhoz híven az esküvői tortájukat jégszekrénybe tették, hogy aztán az első évfordulón egyék meg, immár a násznép jelenléte nélkül. Az utódaik szerint erre azért nem került sor, mert a házaspár túl elfoglalt életet élt, így
a relikvia hűtőből hűtőbe került,
végül pedig feledésbe merült.
A család már csak vázlatosan tudta elmesélni a történetet. Harvey 1944-ben meghalt, Inez pedig 1960 tájékán testálta át a tortát gyerekeinek, mivel azoknak jobban működött a mélyhűtőjük. Az emléket becsben tartották, a megtaláló unoka is úgy emlékezett vissza, hogy
gyerekkorában tudott a torta létezéséről, de sosem nyúlhatott hozzá.
Idén ő találta meg újra, pont a nagyszülei századik házassági évfordulóján. Egy kalapos dobozban volt, a garázs egyik alsó polcán. Hogy hogyan került oda, nem tudni; valószínűelg egyik tulajdonosa úgy ítélte, már nincs szüksége a fagyasztásra.
A torta belseje összeesett az évek alatt, a rétegek már látszatra sem különülnek el egymástól. A külső cukormáz azonban tartja magát, a sok éves fagyasztás után már szobahőmérsékleten sem tűnik szétesősnek.