Nem baj, ha utálja a Valentin-napot, mert jajjmár, megint egy amerikai nyálas hülyeség. Mi sem vagyunk oda az erőltetett érzelgésért, de azért szívesen megetetjük ezen a napon is azt, akit szeretünk.
Az etetés a szeretet legfontosabb megnyilvánulása, ez nem kérdés. Igazából megetethetném bármivel, ami finom, de mondjuk
a csokoládét mindenki szereti, így ez a legkockázatmentesebb alapanyag.
A szép dolgokat is, úgyhogy szép csokoládét készítünk, ami pedig a bonbon. Méghozzá úgy, hogy kezdők és gyakorlottak, pasik és csajok is nekiállhassanak, teljesen mindegy, hogy egészségtudatos, paleo vagy éppen maximálisan hedonista, akinek készül. A legegyszerűbb recepteket kísérleteztük ki, olyanokat, amiket tényleg bárki el tud készíteni, csak tegye bele a szívét.
Nincs kedve szilikonformák után rohangálni, sőt, szeretné megúszni az egész ügyet egy lábos, egy tál, egy tálca meg a két kis keze segítségével? Nem lehetetlen a küldetés, a legmegúszósabb bonbonhoz, vagyis a trüffelhez nem kell semmilyen különleges eszköz.
Nagy előnye, hogy a végletekig variálható, lehet bele valamilyen fűszert tenni vagy változtatni a csokoládé fajtáján, nyomhat a közepébe egy szem mogyorót, hempergetheti tört mandulába – és így tovább. Ez egy alaprecept, legyenek bátrak a saját megérzésük vagy a szívüknek kedves ember ízlése szerint egyedivé tenni a trüffeljüket.
Alapanyagok kb. 10–15 darabhoz:
A csokoládét gőz fölött megolvasztom, a tejszínt felforralom.
A tejszínhez keverem a pálinkát,
majd a csokira öntöm, és elkeverem.
Beleforgatom az apróra vágott barackot. Hagyom hűlni, míg formázható nem lesz. Kiskanálnyi kupacokat adagolok egy sütőpapíros tálcára, majd újra a hűtőbe teszem.
Kb. 10 perc múlva megint előveszem, és golyókat gyúrok a kis kupacokból. A bevonáshoz a csokoládét temperálom (lásd a leírást lejjebb!), és kézzel vagy egy fogpiszkáló segítségével belemártogatom a golyókat. A tetejüket megszórom egy kis apróra vágott barackkal.
Sütőpapíros tepsire rakosgatva hagyom megdermedni.
A csokoládé temperálása
Már a szaloncukroknál is ismertettük a legegyszerűbb technikát, de mivel a bonbonkészítésnek is ez a kulcsa, itt is leírjuk. A csokoládét egészen apróra tördelem. Az egyharmadát félreteszem.
A maradékot gőz fölött megolvasztom, azaz egy kis lábosban kétujjnyi vizet forralok, és a halkan gyöngyöző víz fölé helyezett tálban hagyom a csokoládét felolvadni. Leveszem a gőzről, és belekeverem a félretett csokoládét, addig kevergetem, míg teljesen fel nem olvad. Ekkor temperált a csokoládé. Azonnal el kell kezdeni a munkát, mert hűlni kezd, és elölről kell kezdeni a folyamatot.
Egészségtudatos, esetleg táplálékallergiás vagy szüntelenül diétázó pasiknak és csajoknak is lehet trüffelt ajándékozni: nincs benne se tejtermék, se hozzáadott cukor, se glutén, ráadásul baromi egyszerű. Lényegében egy aprítógép elég hozzá, és 10 perc alatt kész.
Alapanyagok kb. 20 darabhoz:
A szilvát leöntöm forralt vízzel, és állni hagyom. Közben a mandulát finomra darálom, hozzáadom a kókuszreszeléket, a kakaóport, majd azzal is darálom egy kicsit. A szilváról leöntöm a vizet, és a gépbe teszem a mézzel, a narancslével és az olajjal együtt.
Pépesre dolgozom össze az egészet. A masszából kis golyókat formázok, amiket aztán kakaóporba hempergetek. Hempergetés helyett akár ezeket a golyókat is lehet temperált csokiba mártani. Akkor már nem mindenmentes, de még mindig nagyon jó.
A legegyszerűbb és egyben a legszebb bonbon szilikon- vagy polikarbonát formában készül. Körülbelül
700–2000 forintért már lehet kapni ilyen formákat internetes cukrászboltokban,
de barkácsáruházakban és százforintos diszkontokban is láttunk már.
Mivel elég hamar elkészülnek a bonbonok, az sem baj, ha kis kapacitású a formánk, legfeljebb két-három körben készítjük majd a csokikat. Ezeknek az eszközöknek nagy előnyük, hogy
ügyetlenek is nagyon látványos eredményeket érhetnek el velük.
Csak néhány dologra kell odafigyelni:
Alapanyagok a pralinéhoz:
(30 bonbon megtöltéséhez)
A mogyorót száraz serpenyőben megpirítom.
Konyharuhába borítom, és ledörzsölöm a héját. A cukorral és a sóval együtt egy lábosba teszem, és hagyom megolvadni a cukrot. Amikor már borostyánszínű, leveszem a lángról, és egy sütőpapíros tálcára borítom. Elegyengetem, hagyom kihűlni. Aprítógépbe tördelem, és pürésítem.
Egészen addig járatom a gépet, míg a magok el nem kezdik kiadni magukból az olajat – ez 5 perc is lehet.
A végeredmény egy ragacsos massza kell, hogy legyen.
A bonbonhoz:
Az étcsokoládét temperálom. A szilikonformát egy deszkára fektetem.
A temperált csokoládét a formába öntöm úgy, hogy megtöltse az üregeket, néhányszor az asztalhoz ütöm, hogy mindenütt bevonja a formákat. Egy határozott mozdulattal a tál fölé borítom a formát, és hagyom kicsorogni belőle a fölösleges csokit. Visszateszem a deszkára a formát, és a hűtőbe teszem. 10 perc múlva kiveszem, és alaposan végignézem, mindenütt bevonta-e a csokoládé a vájatokat.
Ha valahol lyuk van, az ujjammal vagy egy ecsettel javítok. A formákat a háromnegyedükig megtöltöm a pralinéval, majd a csokoládét újra felmelegítem, és a formákra csorgatom.
A maradékot hablapáttal vagy egy nagy késsel lehúzom. Visszateszem a hűtőbe, és hagyom megdermedni.
Körülbelül negyed óra múlva kész is a bonbon, ki lehet pattintgatni a formából.
Ez még csak a kezdet, ha ezt a szintet megugrották, lehetetlen nem rákattanni a bonbonkészítésre, és nemcsak Valentin-napon, de egész évben muszáj lesz csinos kis csokikkal hizlalni szeretteinket.