A kaprot nemcsak manapság szeretjük nagyon tökhöz, túróhoz és minden máshoz, már a gladiátorok is kaporolajjal kenegették magukat, hogy még erősebbek legyenek,
a középkorban pedig boszorkányűzésre használták.
A népi gyógyászatban görcsoldó, fejfájást csökkentő, nyugtató, sőt, szoptatós anyukáknak tejserkentő hatást tulajdonítottak neki. Aki annyira szereti, mint mi, annak tényleg mindenre jó, különösen azért, mert nagyon-nagyon finom.
Erős illata júniusban betölti a piacot, még az is érzi mindenütt, aki nem akarja. Mi akarjuk és használjuk is, de persze azért nem mindenbe, csak amibe illik. Szerencsére éppen azokkal az alapanyagokkal harmonizál a leginkább, amik hozzá hasonlóan ilyenkor élik virágkorukat a piacon: zöldbabbal, tökkel, karalábéval, uborkával, cukkinivel, új céklával és krumplival, és így tovább. A kivétel ez alól a túró, amivel minden időben nagyon-nagyon jó.
Alapanyagok:
A tésztához:
A töltelékhez:
A hideg vajat gyorsan elmorzsolom a liszttel, vagy aprítógépben eldolgozom, hozzáadom a tojás sárgáját (a fehérjét félreteszem), a sót és a tejfölt, majd egy piteforma aljába nyomkodom. Beteszem a hűtőbe, míg a túrós tölteléket összeállítom.
A tojásokat szétválasztom, a sárgákat a túróval, a tejföllel és a citromhéjjal elkeverem. A kaprot nagyon finomra vágom, és belekeverem.
A fehérjéket a félretett fehérjével együtt elkeverem a sóval, majd félig felverem.
Hozzáadom a cukrot, és egészen kemény habbá verem. Óvatosan, több részletben a túrós keverékhez forgatom. A tölteléket a piteformába öntöm, és 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt megsütöm. Ekkor még remegni fog a belseje, de hűlés közben megszilárdul majd.
Tavaly hosszan foglalkoztunk a palóclevessel, ami minden bizonnyal a tavaszi zöldbab és a friss kapor legmenőbb találkozása. Most egy könnyebb keretben találkozik e két alapanyag, és főzelék lesz belőlük, a savanykás ízek uralkodása miatt joghurttal, de ez lehetne ugyanígy tejföl is.
Alapanyagok:
A zöldbabot megpucolom, kis darabokra vágom. A vajat egy lábosban felolvasztom, belekeverem a babot, sózom, hozzáadom a cukrot, és egy kevés vizet öntök alá.
Éppen csak puhára, de még enyhén roppanósra párolom, felöntöm a joghurttal. Belevágom a kaprot. Három merőkanálnyit kiveszek a főzelékből, leturmixolom, és visszaöntöm a lábosba.
Ez egy csodálatos tészta; valahol a pogácsa és a kenyérlángos között helyezkedik el az állaga, réteges, puha, és csupa kapor. Hajdúszoboszlón tanultam, és ez idáig sosem hallottam róla, pedig állítólag sokfelé sokféleképpen készítik. Van, ahol kőttesnek hívják, néhol nem hajtják, hanem tekerik, máshol pedig több a tésztában a krumpli, megint másutt édes, nem sós.
Elképesztően jó dolog, fogalmam sincs, miért nem annyira közismert, mint mondjuk a lángos,
legalább olyan finom és különleges.
Alapanyagok:
A hajtogatáshoz:
A krumplit héjastul megfőzöm, még forrón meghámozom, összetöröm, és hagyom kihűlni. A tejfölben elkeverem az élesztőt és a cukrot, majd az összes többi alapanyaggal együtt lágy tésztát gyúrok. Letakarva kétszeresére kelesztem.
Míg kel, a finomra vágott kaprot elkeverem a zsírral, és a hűtőbe teszem. Ha megkelt a tészta, vékonyra nyújtom, megkenem a kapros zsír egyharmadával, a feléig behajtom, hozzáhajtom a másik felét, és végül a két hajtott felet egymásra fordítom. Így hagyom pihenni 20 percig, majd újra megismétlem ugyanezt.
Összesen háromszor hajtogatom.
Végül kinyújtom, egy lábosba egyengetem, és a kezem élével mélyedéseket vágok bele úgy, hogy a kisült tésztát ezek mentén lehessen majd kockákra vágni. Hagyom még 20 percet pihenni a tepsiben, majd 180 fokon kb. fél óra alatt megsütöm.
A zsenge, kis szemű újkrumplit kár főzni, akkor lesz az íze igazán intenzív, ha vajban párolom. Amikor ezzel az eljárással készül a krumpli, általában petrezselymet szoktak hozzá adni, ez a verzió most azonban kaporral készült, ami az egész koncepciót újraformálta, friss lett, illatos, nagyon tavaszi.
Alapanyagok:
A krumplit nagyon alaposan megmosom, ha kell, le is dörzsölöm. Egy fazékban felolvasztom a vajat. Belekeverem az újkrumplit, sózom, és lefedve párolom, míg meg nem puhul. Ha kész, hozzákeverem az apróra vágott kaprot.
A töltött káposzta olyan szerves része a népléleknek, kár egy egész évszakot nélküle élni, márpedig a klasszikus recept nagyon téli étel. Sokfelé készítik nyáron paradicsomosan vagy kovászolt káposztából, esetleg egressel, ez most egy minimalista verzió, hogy a kapor örülhessen kicsit az új káposztának is.
Alapanyagok:
Egy nagy fazékban felteszek sok vizet forrni, sózom. A káposztát levelekre szedem, a lobogó vízbe teszem, és 5 percig főzöm. Leöntöm róla a vizet, hideg vízzel leöblítem, és kiválasztok kb. 10 közepes tenyérnyi darabot. Ezeket félreteszem, a többit pedig laskára vágom.
A töltelékhez a húst elkeverem a rizzsel, tojással, az apróra vágott hagyma felével, sózom, borsozom, és fél csokor apróra vágott kaprot is belekeverek.
A káposztaleveleket megtöltöm a töltelékkel, két végén behajtom, és feltekerem.
Egy nagy lábos aljára szórom a hagymát, a füstölt húst és a laskára vágott káposzta felét. Rárakosgatom a batyukat, megszórom a kaporral, tárkonnyal és a maradék káposztával. Felöntöm annyi vízzel, hogy félig ellepje. Ecettel ízesítem, sózom, majd lefedve az egészet puhára párolom. A tejfölt a legvégén adom hozzá.
Alapanyagok:
A céklát meghámozom, és nagy lyukú reszelőn vagy aprítógépben lereszelem. Meglocsolom a citromlével, kicsit megsózom.
A tejfölt elkeverem a majonézzel és az egészen finomra vágott kaporral, majd a céklához keverem. Azonnal fogyasztható, de még jobb lesz, ha előbb hűl néhány órát.