Furcsa dolog ez a sajtsütés – évekig nem is hallottunk róla, sőt, eszünkbe sem jutott, hogy a húson meg a zöldségen kívül bármi mást is a parázs fölé rakjunk. Jól emlékszem, amikor megjelentek az első reklámok, nem is nagyon tudtuk mire vélni. A legtöbben egy-egy próbálkozás után vagy kiábrándultak belőle, vagy örökre rákaptak.
Körbejártuk a hazai nagy boltokat, felmértük a kínálatot.
Igyekeztünk mindenből natúr verziót venni,
de ugye léteznek olyanok, amiből nem létezik, csak füstölt vagy anyagában ízesített. A camembert-ekhez spotszerűen kis zacskóban adják a keveréket, így aki nem kíván ilyet használni, akár rögtön kukázhatja is a fűszerport.
Nagyjából háromféle alaptípust lehet megkülönböztetni. Vannak a gyorsan lágyuló, közepesen puha állagú füstöltek, a délkeleti stílusú halloumik és hazai másolataik, plusz a nemespenészbundával csalogató camembert-ek. Idehaza mind elérhető, de hogy ki melyiket kedveli meg, az bizony módszeres kóstolást igényel.
Tesztelőink között
volt olyan, aki egyértelműen kijelentette, hogy nem szereti a grillsajtokat, mert olyanok, mintha gumilapot rágcsálna.
Falatozás közben kiderült, hogy léteznek számára megfelelők is. A sütögetés alatt az is felmerült, hogy van-e bármi különbség a normál „hidegen evős” camembert meg a tűzre való között. Saját megfigyelésünk és az árucímke szerint nincs, így ha rákívánunk, nem kell külön drága grilleset keresni, elég, ha valami kevésbé érett változatot veszünk – korábbi tesztünk szerint a hazai forgalomban levők zöme ilyen.
Igazán ehetetlent vagy ipari hulladékot nem is találtunk, aránylag kiegyenlített a mezőny – ez jó hír. Csupán egy olyanba futottunk bele, ami nem sajt, hanem sajtkészítmény volt – meglepő módon mégis volt, aki imádta. Figyelemre méltó viszont néhány termék túlárazottsága: nekünk úgy tűnt, hogy egynémelynél az adja a felárat, hogy tesznek mellé pár gramm fűszert, és ráírják a dobozra, hogy grill.
Ha kíváncsiak a sorrendre és a részletesebb leírásra,
lapozzanak, nem titkolunk el semmit.