Tekintettel rá, mennyi időt tud eltölteni az ember feleslegesen egy szupermarketben, most hirtelen nem is tudnánk megmondani, tényleg olyan jó-e az önkiszolgálás. De persze jó az, hiszen olcsóbbá tette az élelmiszerek árát.
Száz évvel ezelőtt, ha valaki be akart vásárolni, szépen összeírta, mire van szüksége, lesétált a legközelebbi boltba, és vagy odaadta a listát a személyzetnek vagy felolvasta nekik, és ők összeállították a csomagot. 1916. szeptember 11-én azonban Memphisben megnyílt az első Piggly Wiggly áruház, és teljesen átalakította az élelmiszer árusítását.
A változás persze nem mindenkinek kedvezett. Legalábbis feltételezzük, hogy a rengeteg eladó, akiket az átalakítások miatt elbocsátottak, nem voltak igazán boldogok, de
a vásárlók jól jártak, mivel csökkentek a költségek,
és olcsóbban szerezhették be a lisztet és a lencsét. És a boltosok is örültek, mert az ügyfél a polcok közt keresgélve olyasmit is megvett, ami korábban eszébe se jutott volna.
Az önkiszolgáló áruházak hamar népszerűvé váltak, az úttörő Piggly Wiggly lánc a harmincas évekre több mint 2500 bolttal rendelkezett, de az a legmeglepőbb, hogy
Amerika déli államaiban még mindig van 600 üzletük.
Az eredeti, első áruház már nem létezik, az épülettel együtt eltűnt, de a másolata megtalálható egy memphisi múzeumban.
Bár az önkiszolgálás trendje a világ nagy részén általánossá vált,
bizonyos országokban még mindig komoly hagyománya van a pultos megoldásnak.
Olaszországban például sokáig egyetlen nagy drogérialánc sem tudott megtelepedni, mert az olaszok ragaszkodnak hozzá, hogy valakivel megbeszélhessék egészségügyi és szépészeti szükségleteiket. De Franciaországban is komoly támogatást élveznek a kis boltok, ahol kérni és kérdezni kell. Persze ezekben az üzletekben általában hozzáadott értéket képvisel a személyzet hozzáértése, ami az általános élelmiszerek esetében jóval kisebb jelentőséggel bír.