A terhesség 24. hetében minden kismama átesik egy nem túl kellemes vizsgálaton, amikor egy kora hajnali vérvétel után 75 gramm vízben oldott glükózt kell éhgyomorra lehúznia, majd
120 percen keresztül megpróbálni a gyomrában tartani az undorító löttyöt,
amíg újra vért nem vesznek tőle. Ezután a labor kiköp egy értéket, amivel már akkor is riogatnak, ha csak közelít a határértékhez. Így voltam én öt évvel ezelőtt, koraszüléssel, magas vérnyomással, cukorbeteg babával ijesztgettek, majd a kezembe adtak egy teljesen értelmezhetetlen diétás előírást, élhetetlen mintaétrenddel.
Mivel nagyon hamar rájöttem, hogy nem akarok fél zsömlékkel és negyed adag krumplipürékkel éhesen ájuldozni a hátralévő három hónapban, mélyen beleástam magam a tápanyagtáblázatokba, betéve tudtam minden étel szénhidrátértékét, és elég hamar rengeteg olyan alapanyagot találtam, amivel
anélkül helyettesíthetem be a megszokott, de időszakosan tiltott ételeket, hogy éhen halnék.
Ennek hatására aztán egy csomó olyan fogást sikerült kitalálnom, amik annyira jók, hogy cukor ide vagy oda, azóta is rendszeresen esszük.
Mi az a gesztációs diabétesz vagy terhességi cukorbetegség?
A várandós anya szervezetében rengeteg hormon termelődik, köztük olyanok is, amelyek gyengítik az inzulin hatását. A hasnyálmirigynek egyre több inzulint kell termelnie, de nem mindig tud lépést tartani, és annyit termelni, amennyire az anya szervezetének szüksége van. Ha a terheléses vizsgálat eredménye kicsivel magasabb a normálisnál, elvileg csak csökkent cukortűrő képesség a diagnózis, ha viszont jelentősen nagyobb az érték, akkor cukorbetegség. Első esetben elég a kismamának diétáznia és bizonyos időközönként vércukormérésre járni, a súlyosabb eseteknél inzulinpótlásra is szükség lehet.
Miért a nagy ijedtség?
A kezeletlen terhességi cukorbetegség veszélyes lehet a babára és az anyjára is. Az anya vérnyomása nagyon megemelkedhet, a baba esetleg túl nagyra nő, ami miatt nehéz lehet a szülés. A koraszülés veszélye is nagyobb, vagy a gyerek vércukor szintje születés után hirtelen leeshet, esetleg felnőttként alakulhat majd ki nála cukorbetegség. De semmi pánik, ha a vércukor szintet diétával és rendszeres ellenőrzéssel sikerül a normál tartományban tartani, nem lesz baj.
Semmi értelme egy darab fehér zsömle felét megenni, ahogy a diétás nővér akkoriban nekem javasolta, hiszen azzal nemcsak én maradok éhen, de a babának sem jut belőle semmiféle értékes tápanyag. Amikor összeállítottam az étrendemet, arra figyeltem, hogy olyan alapanyagokat válasszak, amik nagyon gazdagok mindenféle ásványi anyagban és vitaminban, és ugyanakkor laktatóak is amellett, hogy alacsony a szénhidráttartalmuk. Egy átlagos cukorbeteggel szemben nekem nagy előnyöm volt, hogy a kalóriabevitelre nem igazán kellett figyelnem, de azért nyilván nem ettem mindennap szalonnás-kolbászos rántottát reggelire.
A 160 grammos diéta reggelire 25 gramm szénhidrátot enged bevinni. Ezt éppen lehet, csak nem praktikus szendviccsel kisakkozni, annyira picike lesz az a kenyérszelet, hogy a végén alig tud az ember rápakolni valamit. Sokkal praktikusabbak – és mivel melegek, laktatóbbak – a gabonakásák. 25 gramm zabpehelyből már egy egész szép adag kását lehet készíteni, és még marad hely egy kevés gyümölcsnek is a tetejére. Ugyanez a helyzet a quinoával, aminek még alacsonyabb a szénhidráttartalma, ráadásul tele van ásványi anyaggal. A legjobb az, hogy ha még így is kevésnek érzi az ember, pakolhat a tetejére bőven magvakat, amelyeknek nagy részében annyira kevés a szénhidrát, hogy számolni sem kell.
Alapanyagok:
A quinoát átmosom, és fél órára langyos vízbe áztatom. Leszűröm, majd a vízzel és a mandulatejjel együtt nagyon alacsony lángon főzni kezdem.
Addig főzöm, míg magában nem szívta szinte az összes nedvességet.
Gyümölcsökkel, fahéjjal, magokkal megszórva tálalom. Egy adagban csak körülbelül 10 gramm szénhidrát van, ehhez csak a tetejére halmozott gyümölcs értékét kell hozzáadni.
A sajtok és húsok mellett a kismama legjobb barátja a túró és a mascarpone. A tízórai és az uzsonna okozza a legtöbb fejtörést, amikor belekezdünk a diétába, mert az átlagember vagy nem tart kisétkezéseket, vagy bekap néhány falat kekszet, esetleg egy almát rágcsál el két étkezés között, de ezek nehezen passzolnak a 160 grammos diétába, illetve simán éhes marad utánuk az ember. A túrót viszont elég egy-két kanál tejföllel és egy kis gyümölccsel elkeverni, ha az ember édesre vágyik, vagy sósan, zöldfűszerekkel, sajtokkal enni, ha sósra, és elég maximálisan eltelít annyira, hogy kibírd ebédig.
Amikor először ránéztem a tápanyagtáblázatra, majdnem elsírtam magam, amikor megláttam a tej szénhidráttartalmát. Úgy éreztem, nem élhetek a reggeli óriás tejeskávém nélkül. Erre
a mandulatej lett a megoldás, amiben szinte semmi szénhidrát nincs,
csak arra kell vigyázni, hogy mindenképp cukrozatlan fajtájút vegyek, mert a legtöbbe bizony cukrot tesznek. Amikor pedig a főzéshez kell tej, akkor remek megoldás a kókusztej, ami sokat dob a főzelékeken, leveseken is.
Néha pedig, ha máskor nem, hát szülinapokon, muszáj sütni valamit, ilyenkor pedig a mák a legjobb alapanyag. Sok tápanyag, hasznos olaj van benne, alacsony a szénhidráttartalma, és süteményekben jól lecserélhető vele a liszt. Ugyanígy működik a kókuszreszelék vagy a kókuszliszt, valamint a darált mandula és a mandulaliszt is, kekszekben, piskótában, muffinokban is le lehet vele cserélni a búzalisztet, de legalábbis egy részét.
Alapanyagok:
A tetejére:
A tojásokat szétválasztom, a sárgákat habosra keverem a puha, szoba-hőmérsékletű vajjal, a fehérjéket kemény habbá verem a sóval. A sárgás-vajas keverékhez adom az édesítőt, majd a mákot is beleforgatom. Egy sütőpapírral bélelt tortaformába öntöm, és 170 fokosra előmelegített sütőben körülbelül fél óra alatt megsütöm.
Tűpróbával ellenőrizhető, hogy kész van-e. Hagyom kihűlni, majd a mascarponét kikeverem a tejföllel meg egy kevés édesítővel, és megkenem vele a torta tetejét. Csak a gyümölcs szénhidráttartalmát kell az étkezéshez számolni.
Egy avokádó simán kiad egy teljes étkezést, annyira gazdag kalóriában, tápanyagban és hasznos zsírokban, a szénhidráttartalma viszont nagyon alacsony. Guacamolénak, salátába vagy legjobb párjával, grépfrúttal párosítva a legjobb szénhidrátszegény ebéd.
Alapanyagok (egy adag):
Az avokádót félbevágom, a magját eltávolítom, és egy nagy evőkanállal kivájom a húst a héjából. Felszeletelem, tálba teszem.
A spenótot megmosom, és az avokádóhoz tépkedem.
A grépfrútot kifilézem: egy éles késsel levágom a szára felőli végét, majd körben levágom a héját úgy, hogy a fehér hártya is vele jöjjön.
A grépfrútot a gerezdek közti hártyák mentén bevagdosom, és kiemelem a gyümölcshúst. A filézés közben kifolyt levet az avokádóra öntöm, majd a filéket is hozzákeverem. Végül sóval, borssal és egy kevés olívaolajjal ízesítem, durvára vágott mandulával szórom meg. Csak a grépfrút szénhidráttartalmát kell az étkezéshez számolni.