Nagy és vastag, 320 oldalas. Ha csak háromszáz-egynéhány recept lenne benne, túlzó is lenne, de nem ez a Húsimádók könyvének hozzáadott értéke. Nem újabb és újabb verziókat sorol, hanem először is megpróbálja megértetni az olvasóval a húst.
Nem mindegy, hogy tartjuk az állatot, sőt az sem, hogyan bánunk az alapanyaggal feldolgozás előtt. Fletcher olyan műhely- és konyhatitkokat árul el, amelyekből süt a tapasztalat – volt már szakíró, oktató, ételtörténész, gazdálkodó és feldolgozó is. Foglalkozott háziállatokkal és vadakkal is.
Társadalmunk elvesztette bensőséges viszonyát az állatokkal, és emiatt rejtélyesnek, zavarónak, félelmetesnek tarthatjuk őket.”
– írja az előszóban. Hogy a negatív élmény elmaradjon, az alapoknál kezdi, csak így lehet tökéletes a végeredmény.
Marha, disznó, kecske, bárány, nyúl és mókus, vadak, mind benne vannak. A receptek ötletesek, és több földrész konyhai titkaiba engednek bepillantást,
még a magyar gulyás is benne van,
igaz, én nem így csinálnám. Egy jó szakkönyvből nem maradhat ki a házi hentesmunka sem – korrekt ábrákkal, jó fázisfotókkal segít minket a Húsimádók könyve.
Kötelező könyv annak, aki nem tud élni állati eredetű táplálék nélkül, és
fontosnak tartja a minőségét és az ebből születő ízeket.
Nem olcsó, de nem tíz percre szóló szakmunka ez – mi bátran ajánljuk.