Az Esthajnal minden évben fricska a sörpiacnak. Mivel limitált, szezonális sör, nyugodtan mernek valami újat, szokatlant, néha indulatokat keltőt főzni. Csak a márkanév állandó, a palack tartalma folyamatosan változik: ha jön a tél, találgathatunk, mivel lepik majd meg a vásárlókat.
Oké, voltak melléfogások is. A 2014-es verziót úgy jellemeztük, hogy fenyős íze egy véletlenül kortyolt fürdővízre emlékeztetett, amibe
bőven locsoltak a régi, szocialista, zöld flakonos csehszlovák habfürdőből.
Nem szerettük, az első kortyok után letettük a poharat.
Tavaly sokkal barátságosabb, kevésbé meglepő ízű italt tettek elénk: a füstölt búza barnabak remekül sikerült, erősen pörkölt illatáról annyit jegyeztünk fel:
markáns, mint egy tábla szalonna, amit remekül kiegészít az érett banán aromája,
amelyet lecsengésében halvány rózsaborsos másodperc követ."
A békésszentandrási Szent András Sörfőzde nem klasszikus hipszter vircsaft, még jóval a kézműves forradalom előtt, 1993-ban kezdtek. Végigjárták a szamárlétrát, a kísérletezés és a kényszeres kanyargás útjait –
volt olyan időszak, amikor Wartburg ablaktörlőmotor és IFA főfékhenger is dolgozott
a főzdében.
A tradíció és a minden éves játék miatt idén is vártuk, milyen lesz a 2016-os, vagyis a negyedik Esthajnal? A mentás-csokis stoutból elsőre a borsmenta érvényesül. A maláta adta test kellemes, krémes ízt ad, igaz,
a csokoládé megjelenhetne picivel erősebben is, mert leginkább csak utóízként jön elő.
Alkoholtartalma 7 százalék, így hozza az ünnepi sörök szintjét – igaz, nem is az a fajta ital, amiből becsókolunk kettőt.
Érzékeny a hőmérsékletre, ne hűtőből vegyük elő, bár ez minden stoutra igaz. Optimálisan 11-12 fokot javasolnánk, akkor jönnek csak elő igazán elő az aromák. Persze, azt hozzá kell tenni, hogy megosztó lesz:
köztünk is volt olyan, akinek a menta miatt az Esthajnal idén sem adta ki.
Az átlagos origós kóstoló persze nem volt ilyen merev – szerkesztőségi véleményünk szerint ez egy rendkívül karakteres, de igenis szerethető sör.