Újévkor lencsét kell enni, meg malacot, hogy sok pénzünk legyen, csirkét semmiképpen, mert elkaparja a szerencsénket, ezt mindenki tudja. De
vajon van valami a nagyon jellemző virslifogyasztás hátterében is?
Úgy tűnik, semmi, így akár abba is hagyhatjuk.
Legalábbis minden forrás azt állítja, hogy nincs semmi értelme. Vélhetően leginkább a malacevéssel lehet összefüggésben, elképzelhető, hogy van valami köze az olcsósághoz és a könnyebb elkészíthetőséghez is.
Egyes vélemények szerint éjfél előtt nem is szabad virslit enni, de őszintén szólva velünk már többször előfordult, hogy megtettük. Az viszont mindenképpen jó hír, hogy a gyártói és kereskedői statisztikák szerint virsliben is egyre inkább a minőségi termékek irányába tolódik a fogyasztás. Az már más kérdés, hogy valójában mennyi sertés van a szilveszterkor megevett termékben, tekintettel rá, hogy a szója, a baromfi és a marha is a kategória népszerű alapanyaga.
Ha jó virslit szeretne, már a boltban olvassa el az összetevőket.
Keresse azt, amelyikben a legtöbb hús és a legkevesebb adalékanyag van.
Ha lehet, ne azt válassza, amelyikben szója vagy mechanikusan szeparált hús – csúfnevén fehér takony található.
Figyelem: a békebeli, nosztalgia, mangalica fogalmak nem szerepelnek a Magyar Élelmiszerkönyvben, jelentésük törvényileg nem körülhatárolt, magyarán hiába hangzik jól, a minőséghez nincs közük.
Tudta?
A virsli Johann Georg Lehner nevéhez fűződik, aki a frankfurti céhek szabályai elől (amelyek tiltották a sertés- és marhahús keverését egy termékbe) Bécsbe ment, ott nyitott üzletet, és elkészítette a virslit, amely kétféle húsból – sertés és marha – készült, juhbélbe töltött és enyhén füstölt áru volt. A bécsi virsli őse, a frankfurter Würstchen – enyhén füstölt, csak sertéshúsból készült, juhbélbe töltött virsli – egy 1860 óta eredetvédett termék, kizárólag a Frankfurt körzetében, megadott alapanyagokból és módszerrel készített terméket lehet így nevezni.A virsli az egész Monarchiában gyorsan népszerű lett, innen is eredhet a városi szilveszteri menübe kerülése. A virslifogyasztásnak nincsenek paraszti hagyományai, hiszen eleve az iparosodással párhuzamosan, mindössze kétszáz éve megjelent termékről van szó, viszont mivel sertéshúsból készült, kompatibilis volt a sertéshús újévi fogyasztását szorgalmazó hagyományokkal.