Bár ez az átlagosnál határozattan több gyakorlást és odafigyelést igényel, a rutin idővel megérkezik, és onnantól kezdve sokkal több sikerélményünk lesz. Nem könnyű dolog ez, még akkor sem, ha már a hagyományos konyhában gyakorlottak vagyunk, hiszen ezek a speciális lisztek egészen máshogy működnek, mint a búzaliszt.
Első és legfontosabb szabály: biztosítsunk maximálisan gluténmentes környezetet, eszközöket és alapanyagokat. A lisztérzékenyek és gabonaallergiások számára fontos, hogy nyomokban se tartalmazzon semmi glutént, így mindig olvassuk el a termékeken a kisbetűs részeket is. Minden terméken, még azokon is, amelyekről egyáltalán nem feltételezzük, hogy lehet bennük glutén. Lehet. Szinte bármiben, legyünk tehát mindig nagyon figyelmesek.
Hozzávalók:
A fánk elkészítését az élesztő felfuttatásával kezdjük. Langyosítsuk meg a folyadékot, ami lehet tehéntej, de akár rizs-, kókusz- vagy más növényi tej, sőt még egyszerűen víz is. Hozzákeverünk egy fél evőkanálnyi cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és kellemesen meleg helyen hagyjuk, hogy tegye a dolgát, miközben mi is tess,zük a sajátunkat: egy nagy keverőtálba öntjük a lisztet, a cukrot, a vaníliát, belereszeljük a citrom héját és jól összekeverjük.
Ha ezzel megvagyunk, adjuk a száraz hozzávalókhoz a szépen felfutott élesztőt. A tészta kikeverését én a robotgép dagasztókarjaira bíztam, de
a kalandvágyók kézzel is nekieshetnek.
Miután a tészta összeállt, lassan, részletekben keverjük hozzá az olajat, majd ha szép, lágy és egyenletes lesz a textúrája, letakarva pihentessük kellemes meleg helyen kb. 40 percet.
Ha mindent jól csináltunk, ez idő alatt a tésztánk körülbelül a duplájára kelt. Most jön az a rész, hogy finoman áttessékeljük egy olajjal enyhén megkent (nem lisztezett!) deszkára vagy lapra, és körülbelül 1 cm vastagságúra nyújtjuk.
A tésztából lisztbe – leginkább rizslisztbe – mártogatott pogácsaszaggatóval csinos köröket vágunk. Használhatunk erre a célra egy nagyobb szájú poharat is, csak ennél is fontos, hogy minden szúrás előtt mártsuk bele a lisztbe, különben kíméletlenül beleragad a tészta.
Ha elkészültünk, akkor a kis fánkformáink közepébe nyomunk egy-egy kis mélyedést, és máris melegíthetjük az olajat.
Magas falú edényt válasszunk, amibe legalább egyujjnyi olajat öntsünk, és csak akkor tegyük bele a fánkokat, ha már biztosan egészen forró.
Fedő alatt, kb. másfél percig süssük az egyik felüket pirosra, majd megfordítva – most már fedő nélkül – a másik oldalukat is. Szedjük először papírtörlőre, majd csinos kistányérra, ahol lehetőség szerint tegyünk rá jóféle házi lekvárt – én anyósom eperlekvárja mellett döntöttem –, majd szórjuk meg lágyan porcukorral, és élvezzük az ízeket.
Mondhatnánk, hogy a gyerekek kedvence, de nem. Pontosabban: nem csak. Viszont tény, hogy a gyerekek imádni fogják készíteni, díszíteni és enni, mert ez egy olyan édesség, amit lehet gyúrni, mártani, hempergetni, szórni és szúrni is. Ez utóbbival azért inkább óvatosan.
Hozzávalók körülbelül 40 db-hoz:
Kezdjük azzal, hogy a csokoládét megolvasztjuk. Én most a klasszikus ét- helyett fehércsokoládét választottam. Ezután válasszuk szét a tojásokat, a fehérjét habbá verjük, majd egy másik tálban a vajat a porcukorral habosra keverjük, hozzáadjuk – az időközben langyossá hűlt – csokoládét, illetve a tojások sárgáját is, és jól összedolgozzuk őket.
Óvatosan forgassuk bele a tojáshabot, majd keverjük hozzá a finoman átszitált lisztet is. Egy sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokon, 20 perc alatt készre sütjük. Ha a tészta kihűlt, alaposan összemorzsoljuk.
A következő lépés a porcukor és a vaj kikeverése lesz, amit végül összedolgozunk a sajtkrémmel és a morzsánkkal, majd egy órára a hűtőbe tesszük pihenni.
Ha a tészta kellőképpen összeállt, golyókat formázunk belőle,
majd újabb órára száműzzük a hűtőszekrénybe.
Ez után olvasszuk meg a bevonónak használt csokoládéból egy kisebb darabot, mártsuk bele a pálcikák végét, majd húzzuk rá a golyókat és egy kicsit ismét tegyük hidegre, hogy kellőképpen megdermedjen (ezért nem fog lecsúszni a süti a pálcáról).
Ha ezzel is kész vagyunk, most már csak a legjobb és legmaszatosabb rész van hátra: olvasszuk fel a maradék csokoládét, és vonjuk be vele a sütigolyókat. Ha szeretnénk, ezen a ponton hempergethetjük, szórhatjuk meg mindenféle jóval, ami lehet például aprított mogyoró, mandula, kókuszreszelék, tortadara, színes cukor vagy csokidarabkák. Dermedésig hűtőben állni hagyjuk.
Legyen egy sós recept is, hiszen nem mindenki szereti az édeset, ráadásul ez megint egy gyerekbarát, szórható és szaggatható, tehát egy nagyon kreatív rágcsálnivaló.
Hozzávalók:
Ez egy könnyen kivitelezhető recept, a hozzávalókat simán csak egy tálba öntjük, géppel vagy kézzel összedolgozzuk, majd hűtőben pihentetjük bő fél órán át, de az se baj, ha tovább. A lényeg, hogy onnan kivéve a tészta már ne legyen túl lágy (gluténmentes süteményliszttel kissé lágyabb, mint kenyérliszttel, de mind a kettő használható a recepthez).
Rizsliszttel szórt lapon nyújtsuk ki 3-5 milliméter vastagságúra, majd vágjuk körbe a tésztát az előre megrajzolt, kartonpapírból kivágott álarcforma körül.
Óvatosan helyezzük sütőpapírra, és kenjük meg a kissé felvert tojással
(ez el is maradhat, de a magok így jobban fognak tapadni rá).
Következhet a díszítés! Szórjuk meg a tetejét mindenféle olajos maggal, amit csak találunk, majd 180 fokon – alsó-felső sütéssel – süssük szép ropogósra, körülbelül 12 perc alatt.