A költő kedvencei között első helyen állt a paprikás csirke galuskával és a túrós csusza, a palacsinta és a túrós lepény. Vinkó József, a gasztrotörténet mindentudója azt is kiderítette, hogy Arany
reggelire szerette a bivalytejet, amibe kenyeret aprított, de legjobban a pirítóst kedvelte hozzá.”
Ám hiába vonzódott a finom falatokhoz, egész életében gyomorbajos volt, mi több rengeteg betegséggel küzdött, amit titkolt. Hogy tanúbizonyságot adjon valós fájdalmairól, így írt étkezési kínjairól 1868-ban Áj-Váj című versében:
Vagy a tüdő, vagy a máj, Vagy a szív, de az a táj! Érzem, szorul, feszül, fáj. Ettől csappan meg a háj.”
Egyetlen saját receptje volt, amit levélben küldött el barátjának, tanulótársának, Szilágyi Istvánnak 1859-ben, ez volt a Marcza-fánk. A költő receptje úgy maradt fenn, ahogy ő azt leírta, az akkori mértékegységekkel együtt, de azóta sikerült megfejteni ezt a rejtélyt is, így sokan sütik már az egyébként igen egyszerű, palacsintatésztához hasonló receptet.
Hozzávalók 35 db fánkhoz:
Lekvár, porcukor, fahéj, mazsolás túrókrém az ízesítéshez.
Elkészítés:
A tojást alaposan kikeverjük a cukorral, a sóval, a reszelt narancshéjjal és a rummal, majd hozzáadjuk a tejet és apránként a lisztet. A palacsintatésztánál kicsit sűrűbb, joghurt állagot kell kapnunk. 2 dl olajat és egy evőkanál sertés zsírt hevítünk egy kisebb serpenyőben közepes lángon, amibe egy olajozott evőkanállal adagoljuk a fánktésztát. A próbasütésnél gyorsan kiderül, hogy a tésztához kell-e még lisztet tennünk. Ha egy kicsit sűrűbb a tészta, akkor szépen formázhatóak a fánkjaink. Arra ügyelnünk kell, hogy azért folyékony állagú maradjon a tésztánk. Papírtörlőre szedjük, lecsöpögtetjük, és rögtön tálaljuk. Még másnap is finom, ha marad.