Az evőpálcikáknak valódi kultúrája van Japánban, ami az európai embert könnyen zavarba ejtheti. Már abból a tényből kifolyólag is, hogy nem olyan egyszerű elsajátítani a használatát. Ilyenkor alakul ki egy valódi bakiparádé az asztalnál, aminek bizonyos mozzanatait a japánok nem nézik jó szemmel.
Ahhoz, hogy boldogulni tudjunk az evőpálcikákkal, először el kell sajátítanunk a helyes tartást, és figyelni kell a leggyakrabban előforduló hibákra is.
Az egyik evőpálcát megfogjuk a hüvelyk, a mutató és a középső ujjunkkal, mintha most tanulnánk írni, és a ceruza helyes tartását gyakorolnánk. Ám, míg írás közben a ceruzának az alsó részét fogjuk, addig az evőpálcán fentebb kell csúsztatnunk az ujjainkat. Ha sikerült helyesen megfogni, akkor az első lépésen már túl is vagyunk. Ezt követően a középső és gyűrűs ujjunk közé kell csúsztatni a másik pálcát, ami elvileg fix, tehát a felsőt mozgatjuk három ujjal.
Probléma lehet, hogy keresztbe csúszik a pálca, vagy nagyon lent fogjuk őket. A furcsa evőeszközök használatának elsajátításához türelem és gyakorlás kell, hiszen a japánok sem úgy születnek, hogy rögtön tudnak vele enni;
már egészen kiskoruktól gyakorolják, sőt a könnyebb tanulás érdekében létezik egy használatra szoktató evőpálca gyerekeknek.
A Japán kultúrában számos típust különböztetnek meg egymástól, mint a női, a férfi, a gyerek, a szedő, a főzős, a vendég evőpálcája, és még sorolhatnám.
Az alapok közé azok a dolgok tartoznak, amiket sem a késsel, sem a villával nem csinálunk az asztalnál, sőt soha. Például nem piszkáljuk fogunk közül a maradékot vagy körmünk alól a koszt a késsel, nem próbálunk frizurát csinálni a villával, és nem mutogatunk egyik evőeszközzel sem. Emellett azonban vannak sokkal szigorúbb, és kevésbé egyértelmű szabályok is.
A pálcika bakik közé tartozik, amikor úgy próbálunk evőpálcával enni, mint egy kanállal, aztán még le is nyaljuk, ami Japánban az egyik legnagyobb udvariatlanság.
Nem szabad két különböző pálcával enni, két külön kézben fogni, villaként és késként használni, de az ételbe szúrni és a tányér tetejére tenni sem; ez utóbbira való az evőpálcika tartó.
Tilos a pálcát egy tál rizs közepébe állítani, mert a japánoknál ez a halálhoz kapcsolódik, ugyanúgy, mint az étel átadása egyik pálcából a másikba. Ráadásul még az sem mindegy, hogyan eszünk, hiszen
Japánban az evés sorrendje azt fejezi ki, hogy melyik ételt szeretjük a legjobban és melyiket a legkevésbé.
Vagyis ahelyett, hogy egyik tál ételt a másik után pusztítjuk el, az asztalon lévő összes fogásból kell enni egy kicsit, és így telerakni a hasunkat.