A habszifonról eszembe jut a színes szódásszifon, amit a 80-as években leváltott a fémhálós változat – ha kellett, ha nem, mindenki vett egy újat. A szódásszifon fontos volt, nem maradhatott otthon, ha nyáron a Balatonhoz vagy az őszi szüretre indultunk:
szódás házi málnaszörpöt kaptunk az összecsukható műanyag kempingpohárba.
Gyerekként arra gondoltam, a szifon mellé már nem fért volna rendes műanyag pohár a csomagba. Belefért viszont a turista só. Neve miatt azt hittem, különleges összetételű, hogy a kiránduló hátizsákosok nagyon sokat és nagyon magasra bírjanak gyalogolni.
Minden háztartásban nagyjából ugyanazokkal a konyhai eszközökkel találkoztunk, és ha bejött egy-egy újdonság, mindenki próbálta beszerezni. Biztos még sok család konyhájában ott lóg
a fémtartóra akasztott, színes fogós eszközkészlet: krumplinyomó, palacsintakiszedő, lyukacsos tálalókanál és társaik. Vagy a kézi hajtású kenyérszeletelő.
Nálunk ma is napi használatban van, és nagy kedvenc az alumínium, grillrácsos melegszendvicssütő, ami minigrill néven futott. Ezt talán még az unokáim is használni fogják, nemigen van, ami elromolhat rajta, viszont 5 perc alatt készül el a mennyei sajtos-sonkás melegszendvics. A varázst különösen az adja, hogy teljesen egyenetlenül süt, így néhány helyen a megemelkedett sajtdombocskák odapirulnak. Átvitt értelemben is csúcsok: már alig várjuk, hogy azokhoz a falatokhoz érjünk.
A régiségpiacokon és a neten még mindig nagyon sok retro konyhai eszközt találunk, néha meglepően magas áron. Például az említett használt alumínium minigrill 10 ezer forintért van fenn egy licitálós honlapon, méghozzá fix áron.