Míg tart a jó idő, szívesebben kortyolgatunk könnyedebb borokat, és az is biztos, hogy előbb bontunk fel egy palack rozét, mint egy testesebb vöröset. A rozék ráadásul rendkívül jól párosíthatók különféle salátákkal, előételekkel, sőt, kacsából készült főételekkel is. Most olyan receptet mutatunk, mely önmagában könnyű vacsorának, sült húsok mellé pedig izgalmas köretnek is kiváló. Ez az ősz ízeit idéző céklás-sütőtökös kombináció ráadásul tökéletesen illik a tartalmasabb, gyümölcsösebb rozékhoz.
Felmerülhet a kérdés, hogy hol találunk tartalmasabb rozét, és honnan tudhatjuk egyáltalán, hogy melyik milyen beltartalmi értékkel bír? Egyrészt a színéből sok minden kiderül.
Minél sötétebb a rozé, annál tovább hagyták héjon ázni, ergo annál több ízanyag került bele.
Másrészt a készítési eljárásokból is sok mindenre következtethetünk. Ezekhez az információkhoz pedig napjainkban már igen könnyen hozzájuthatunk, elég, ha az internetes keresőbe beírjuk a bor nevét, és az kiadja nekünk. Kapaszkodó lehet akár a borvidék is, hiszen az északabbra lévő szőlőterületeken a kiegyenlítettebb, hűvösebb éghajlat kifejezetten kedvez az ízgazdag rozéalapanyagnak. A fürtök érése lassabban, egyenletesebben megy végbe, a szőlő ott megőrzi üdítő savait.
Ilyen terület például a Mátrai borvidék is, ahol a Hatvan melletti Nagygomboson működő borászat olyan különleges eljárással készíti rozéit, melynek segítségével azok még 2-3 éves korukban is fogyaszthatók, és még akkor is tökéletes ízélménnyel ajándékozzák meg a borivót. A székhelyükről elnevezett borászatnál egyrészt környezetbarát módon művelik a szőlőt, másrészt a bornak is megadják azt az időt, ami szükséges.
Nem siettetik a munkafolyamatokat, a palackozást.
Ez a valóságban azt jelenti, hogy az erjedés után nem ülepítik és fejtik azonnal a bort, hanem hagyják, hogy az szépen lassan, magától leülepedjen. A bor így sokkal tovább érintkezik a seprővel, amitől
sokkal aromásabb lesz, érettebb ízek is jönnek belőle.
A rozérajongók ezért csak tavasz legvégén kóstolhatják a Nagygombos-borokat, ellentétben a legtöbb pincészet tételeivel, melyek jellemzően már novemberben, Márton-napkor kereskedelmi forgalomban vannak.
A 2016-os kékfrankos rozé még most, 2018-ban is nagyon gyümölcsös, elsősorban szamócás, cseresznyés aromajegyekkel hódít. Az átlag rozékhoz képest erősebb a színe, szinte már silleresnek mondhatnánk. A kékfrankosról köztudott, hogy jó rozét ad, nem véletlen, hogy sok borász foglalkozik vele. Aki ezt választja egy könnyed vacsorához, valószínűleg nem lő mellé.
A pincészet Gróf Grassalkovich Gamay Noir Rosé bora igazi ritkaságnak számít a hazai rozék között, nemcsak a gamay szőlőfajta miatt, hanem azért is, mert a bor fele hordóban érlelődött.
A rozét egyáltalán nem szokták hordóban érlelni,
pláne nem seprőfelkavarással (úgynevezett battonage-zsal) további aromákat csempészni a borba. A végeredmény egy igazán telt bor lett, gyümölcsös, fűszeres ízvilággal, peckes savakkal.
A fenti két rozéhoz fantasztikusan illenek a szezonális zöldségek: a cékla és a sütőtök az édesebbek közé tartoznak, nem véletlen, hogy gyakran készítenek velük süteményeket, gondoljunk csak a sütőtökös muffinra vagy a céklás brownie-ra.
Ebben a receptben a süt zöldségek nagyon jól kiegészítik a bor fűszerességét és édes ízérzetét, amely a hosszú érlelésből adódik,
a feta sajt pedig a pikánsságot adja az egészhez, általa lesz kerek a történet. A sütőtököt egyébként lehet helyettesíteni akár édesburgonyával is, a végeredmény hasonlóan nagyszerű lesz. Ha a salátát nem főfogásként, hanem köretként szeretnénk szervírozni, a sült kacsamell a legjobb választás mellé.
Hozzávalók 4 személyre:
Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A céklát és a sütőtököt meghámozzuk, egyforma méretű kockákra vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire borítjuk a zöldségeket, meglocsoljuk olivaolajjal, sózzuk, borsozzuk. A tepsit lefedjük alufóliával, és kb. 45 percig sütjük. A megsült sütőtököt és a céklát a zöldsalátára borítjuk, rámorzsoljuk a fetát, megszórjuk dióval és tálaljuk.