Magyarországon a japán típusú rizst gyakran szusirizsnek nevezik – ez azonban nem jelenti azt, hogy mást ne készíthetnének belőle. Gondoljunk például a japán rizses egytálakra, a donburikra, amelynek alapját is ez képzi.
A rizs kiválasztásánál fontos szempont, hogy a szemek ne legyenek nagyon töredezettek, vagy éppen sárgák, mert ez utóbbi oxidációra utalhat.
A rizs szereti, ha sötét, hűvös, levegőtől elzárt helyen tároljuk. Erre tökéletesen megfelel egy jól zárható tárolóedény.
Ha a rizst előzetesen szeretnénk megfőzni és lefagyasztani, fontos, hogy adagonként csomagoljuk műanyag zacskóba. Felhasználáskor az egyes adagokat aztán újra gőzölhetjük vagy mikrohullámú sütőben is felmelegíthetjük.
Ázsiában szinte minden országnak megvan a saját szójaszósza.
Ami a japán szójaszósz különlegességét adja,
az a hozzáadott búza és a fermentáláshoz használt kojibaktérium.
A japán szója íze talán közismertebb a kínai változatnál, némileg édesebb, és kevésbé sós.
Bármilyet is vásároljunk, fontos, hogy hűvös, sötét helyen, és ha már kinyitottuk, a hűtőben tároljuk. A minőség megőrzése érdekében érdemes egy hónapon belül felhasználni.
Nem könnyű kiválasztani a megfelelő misót abból a széles kínálatból, ami ma akár Magyarországon is elérhető. A színe azonban – mely a fehértől a sötét vörösesbarnáig terjed – adhat némi támpontot a sósság és édesség kérdésében.
Minél sötétebb, annál sósabb, és minél világosabb, annál enyhébb ízű a termék.
A misót hűtőben, levegőtől elzárt tégelyben tároljuk. Idővel tovább fog erjedni, ezért ha rövid időn belül nem használjuk fel, érdemesebb fagyasztóba tenni.
A legtöbb ázsiai országéhoz hasonlóan a japán konyha is sokféle tésztát használ a rizs mellett. Az egyik legismertebb a részben vagy egészben hajdinalisztből készült soba.
Amikor szárított soba tésztát vásárolunk, mindig nézzük meg a címkét.
A legtöbbre értékelt fajta kizárólag hajdinalisztből készül, ezért soha ne vegyünk olyat,
amelyben 30%-nál kevesebb a hajdina.
A sanbaisu a japán konyha egyik gyakran használt ízesítője. Szójaszósz, rizsecet és mirin (főzésre használt édes szaké) általában 1:1:1 arányú keveréke, amelyet leginkább zöldségek, halas ételek és tenger gyümölcsei elkészítésénél alkalmaznak.
Érdekesség, hogy jól használható a magyar uborkasaláta ízesítéséhez is.
Mindenki hallott már a japán rizsborról, a szakéról, amely valóban nemzeti büszkeség. Az ugyanakkor talán meglepő,
hogy a japánokat a világ legnagyobb sörfogyasztói között tartják számon.
Nem ritka, hogy az étkezésekhez egy jéghideg pohár sört fogyasztanak. A sör speciális, friss, száraz úgynevezett Karakuchi ízjegyeinek hála ugyanis a legkülönbözőbb fogások kitűnő kísérője lehet.
Próbálja ki a tippeket a gyakorlatban is!
Hozzávalók a sült húshoz:
Hozzávalók a szószhoz:
Elkészítés:
Áztassa a nyársakat hideg vízben 30 percig, azután törölje szárazra.
Válasszon zsírosabb húsdarabokat, hogy sütés közben ne száradjon ki, illetve így ízesebb is lesz a fogás.
Szórja meg a karajkockákat sóval és borssal, és húzza őket nyársra.
Forgassa meg a lisztben, a tojásban, még egyszer a lisztben és a tojásban, végül a panko morzsában.
Süsse forró olajban (180 °C), majd egy kicsit alacsonyabb hőfokon (150 °C), amíg ropogós lesz.
A szósz elkészítéséhez keverje össze a hozzávalókat egy kis lábasban, és alacsony lángon főzze addig, amíg aromás illata lesz. Ha túl sűrűnek tűnik, adjon hozzá még egy kis vizet.
Tálalja a frissen kisült hússal.