Az Amezaiku a 8. századból származik. A 17. és 19. század között a kézművesek különböző előadásokat tartottak a szobrokkal az utcákon, és ott adták el őket. Ezáltal az Amezaiku a közönség által kedvelt szórakozási formává vált.
A technika generációról generációra szállt.
A szobrok forró rizsszirupból készülnek, és pálcikára tűzve öltenek testet.
A mesterek szabad kézzel, esetleg ollóval, csipeszekkel és kis vágószerszámokkal dolgoznak.
A munka rendkívüli figyelmet, türelmet és kézügyességet igényel, hiszen mindössze öt percük van, míg a rizsszirup megszárad.
A szirupot a művészek maguk készítették el különös odafigyeléssel, hogy megfelelő legyen az állaga. A keveréket kézzel összegyúrták, majd egy nagy labdát formáztak belőle, így tárolták.
Manapság szintén az alkotó készíti a szirupot, ám már nem gyúrják és formázzák, hanem egy edényben tárolják.
Mivel a művésznek bele kell nyúlnia a forró keverékbe, meg kell tanulnia tolerálni a fájdalmat, amelyet a hő okoz.
A forró szirupot egy pálcára teszik, majd addig formázzák, amíg kész nincs a szobor. Ezután ehető színezéket használva színezik ki. Készítenek kígyót, polipot, békát, macskát, lovat és mindenféle állatot,
az egyik leginkább tradicionális szobor mégis az aranyhal.
Nézze meg, hogyan születik meg a hagyományos japán aranyhal.