Az ehető kéreg nem a száraz, külső rész a fa törzsén, hanem a belső kéreg a durva külső alatt. Ez a belső rész puha, enyhén édes és tápanyagban gazdag – legalábbis a kéregevők szerint.
Tudni kell továbbá, hogy ez az a rész, amelyen keresztül a víz és az ásványi anyagok a gyökerekből az ágakba és a levelekbe jutnak.
Azok, akik már régóta fogyasztják, pontosan tudják, hogyan kell betakarítaniuk anélkül, hogy megölnék a fát. Hiszen ha kivágnak egy belső részt, akkor onnantól kezdve
sem a víz, sem a tápanyagok nem jutnak el a levelekbe és az ágakba.
Arról nem is beszélve, hogy ha megsérül a fa, nagyobb az esély a betegségek kialakulására.
A legbiztonságosabb módja a kéregbetakarításnak, ha a lehullott faágak kérgét fogyasztják. Miután egy ág letörik a fáról, lassan elkezd kiszáradni, és onnantól már nem lesz ízletes.
Ám, ha vihar után 2-3 héten belül találnak frissen letört ágakat, mintha kincsre leltek volna.
A betakarítást zsebkéssel végzik. Levágják a kérget hosszabb csíkokban, majd eltávolítják a száraz részt, és csak a belsőt fogyasztják.
Egyáltalán nem mindegy, milyen fát szemelnek ki. Nagyon fontos, hogy csak egészségeseket válasszanak, hiszen, ha
egy fa fertőzést vagy betegséget kap, akkor már nem szabad megenni.
Mivel ezek a népek már pontosan tudják, milyen jelekre kell figyelniük, nem okoz nekik problémát – nem úgy, mint egy avatatlan szemnek.
Az egyik ilyen a nyírfa, amely a nyírfafélék családjának a névadója. A másik a hársfa, a vörös szil és a fenyő. Fontos tudni, hogy nem minden fás növénynek ehető a kérge.
Ezért amerikában és a skandináv népeknél is fontos szabályokat kell betartani e tekintetben.
Az első például: ha kétségei vannak afelől, hogy az adott fának ehető-e a kérge, akkor nem szabad hozzányúlni. Ugyanis vannak olyan fafajok, amelyeknek a virágai vagy a gyümölcsei ehetők, azonban a kérge mérgező.
Megsütik, önmagukban megeszik, lisztet készítenek belőle, vagy tésztaként használják fel. Ez utóbbi esetben vékony csíkokra vágják, vízben felforralják, majd mártással tálalják.