Az asztalkendőnek az a szerepe, hogy felfogja a kenyérmorzsákat, hogy ezek étkezés közben ne a vendég ölébe vagy a földre hulljanak. A régi világban szokás volt az asztalkendőt az ing alá betűrni, nyakba kötni vagy mint egyesek tették, egy időben három asztalkendőt használni. Egyet terítettek a jobb vállra, egyet a bal vállra és egyet közében betűrtek a gallér alá.
Ez a burleszkfilmekbe való használati mód kerülendő, elvégre étteremben vagyunk, nem borbélynál, hogy a nyakunkba akasszuk az abroszt, vagy az asztalkendőt. Az asztalkendő egyedüli helyes használata a térdre való terítésében nyilvánul meg. Csakis erre a célra használható. Evőeszközöket fényesíteni, szemüveget tisztítani, vagy szájat törölni vele nem illik. Használat után pedig fogjuk össze és tegyük a tányérunk mellé az asztalra. A luxuséttermek drága kelméből készült, monogramos és kikeményített asztalkendőjét szuvenír gyanánt hazavinni illetlenség, modortalanság és egyenlő a lopással.
A szalvétának elsősorban nem az a szerepe, mint ahogy sokan hiszik, hogy az étkezés alatt összemaszatolódott ujjainkat vagy szánkat megtöröljük vele – ugyanis a jól nevelt ember nem keni össze magát sem a mártással, sem a pecsenye levével –, hanem arra való, hogy ivás előtt letöröljük az ajkainkról a zsírfoltokat, nők esetében az ajakrúzst.
Az ital elfogyasztása után az szalvéta felhasználható még arra is, hogy a szájunk szögletében visszamaradt víz illetve borcseppeket könnyed mozdulattal felitassuk vele.