A spárga szezonja most kezdődik és június közepéig tart, tehát most kell kihasználnunk ezt az ókorban még elsősorban gyógynövényként fogyasztott nagyszerű zöldséget. Íme néhány hasznos ötlet, gasztro-trükk az Európai Friss Kalandok program jóvoltából.
A spárgából alapvetően – a színe alapján – négy típussal találkozhatunk (fehér, lila, lilászöld és zöld), de nálunk leginkább a fehér és a zöld változat terjedt el. Magyarország Európában igazi spárgatermesztő nagyhatalomnak számít ebben a két fajtában.
A spárga fás szárból és puha, zsenge hajtásból áll. A spárgahajtás a legízletesebb része a zöldségnek, amely bár közel 95%-ban víz, kifejezetten gazdag A-, C-, E-, K-, és B-vitaminokban, folsavban, kalciumban, foszforban, vasban, nátriumban, illetve káliumban. A szárat jól emészthető rostok alkotják, amelyek segítik a bélműködést és az emésztést.
A spárga tápanyag- és vitamintartalmának köszönhetően jótékonyan hat a keringésre, támogatja a szervezet méregtelenítését.
Alacsony kalóriatartalma és vízhajtó hatása fogyókúra esetén is hasznos. Kiemelkedő mennyiségű folsavat tartalmaz, amelynek pozitív hatásait már említettük, de ne felejtsük el, hogy a folsav a kismamák számára is alapvető fontosságú. A spárgában bőven megtalálható B-vitaminok természetes eszközei egészségünk és szépségünk megőrzésének.
Az első, ami árulkodó lehet, az a szín. Ha halványsárgás vagy zöldes színű a zöldség, akkor nincs miért aggódni. A barnás elszíneződés azonban rosszat sejtet.
A következő, amit érdemes vizsgálnunk, az a spárgaszár.
Ha fonnyadt, gumiszerűen belapul vagy üreges, az arra utal, hogy a növény már nem friss, kiszáradt. A friss spárga szára sima, és enyhe nyomásra sárgás, üde illatú levet ereszt. Ha a lé savanykás szagú, az rossz jelnek számít.
Ha lehetőségünk van rá, mindenképpen keressük a hazai termesztésű spárgát! Így nemcsak a jó ízben és a minőségben lehetünk biztosak, de támogatjuk a magyar termelőket is.
A spárga helyes tárolásának titka a nedvesség! A friss fehér spárgát nedves konyharuhába csavarva, a zöldet pedig függőlegesen
vízbe állítva tárolhatjuk hűtőszekrényben, akár 2-3 napig is.
Ne felejtkezzünk el a nedvességtartalom folyamatos ellenőrzéséről!
A zöld spárgánál sokkal könnyebb dolgunk van, mert csak a vastagabb példányok szárát kell megpucolni, akkor is többnyire elegendő az oldalán lévő, kiálló részeket levágni.
A fehér spárga azonban minden esetben pucolást igényel.
Ennek legjobb módja, ha a hegyétől a töve felé haladva tisztítjuk a zöldséget, az első harmadban vékonyan, majd egyre vastagabban, mert a szár külső rostjai kesernyések lehetnek. A fás szárból 1-2 cm-t mindig le kell vágni.
A szár hámozásában segítségünkre lehet a „törésteszt". Ennek során elkezdjük a spárgaszárat két végénél fogva hajlítani addig, amíg a végén egy néhány cm-es darab le nem törik. A letört rész az, amitől meg kell válnunk.
A spárgát javasolt cukros vagy nagyon enyhén citromos, sós vízben, kevés vajjal főzni, így ugyanis enyhe mellékíze teljesen eltüntethető.
Ha egyben szeretnénk megfőzni, akkor állítva tegyük a fazékba úgy, hogy a csúcsát ne lepje el a víz, így a legzsengébb része, a hajtása csak gőzölődik.
Semmiképpen ne használjunk alumíniumedényt, mert szürkére színezi a zöldséget. A fehér spárga 15-20, a zöld színű 10-15 perc alatt fő puhára. Ne főzzük túl a spárgát és a magas hőfok sem ajánlott, mert a növény elveszti jellegzetes aromáját, és vitamintartalma is csökkenhet.
A fehér spárga tisztítása után keletkező „hulladéknak" és a fás szárvégeknek remek ízük van. Alapos mosás és főzés után spárga alaplevet nyerhetünk belőlük, vagy pürésítést és szűrést követően ízletes krémlevest készíthetünk.