Bár szinte mindenki kívülről fújja a Szilvás gombóc című klasszikus nótát, az elkészítésére már sokkal kevesebben vállalkoznak.
A házilag alkotott gombócnál nem csak a szilva a lényeg, hanem az a különleges, krumplis tészta is, aminek az elkészítését csak egyszer kell megtanulni, s máris megannyi étel alapja a kezünkben lesz.
A krumplis tésztának csak egy-két apró titka van. Egyrészt a krumpli, ugyanis újkrumpliból szinte képtelenség elkészíteni, nem véletlen, hogy mire a barack érik, már a krumplik is megemberelik magukat és lehet velük dolgozni. Másrészt a krumplis tésztát nem szabad túl sok liszttel készíteni.
Akármennyire ragadós a végeredmény, egy bizonyos mennyiség felett a liszt nem csak átmeneti segítséget nyújt, hanem betonná is változtatja a kifőtt tésztát.
A krumplis tésztával gyorsan kell dolgozni. Ez bizony nem az a száraztészta típusú történet, ahol nyugodtan hagyhatjuk szikkadni/száradni a friss tésztát, itt gyorsnak kell lenni, amíg készül a tészta, addig már lobog is a víz. A krumplis tészta hamar megfő, az enyhén sós vízben főtt gombócok pikk-pakk feljönnek a víz tetejére. Ilyenkor még egy-két percet hagyni kell főni (a méretétől függően), majd mehet a morzsába.