Ezeket biztosan nem tudta az ánizsról

A Magyar Konyha fűszerrovata a világ fűszereit mutatja be közelebbről a történelmükön, gyógyhatásukon és a legnépszerűbb felhasználási módjukon keresztül. A só mellett a fűszerek, gyógynövények adnak lelket az ételeknek, így ideje, hogy kitüntetett helyen szerepeljenek – nálunk is, otthon is. A kiemelkedő hazai portál ezúttal az ánizs titkairól rántja le a leplet.

Az ánizs (anis) görög eredetű szó (αννησον), jelentése: ingatag. Hogy a növény vékony szára miatt lengedező virág vagy az ánizst fogyasztó emberekre gyakorolt hatása miatt kapta a nevét, nem tudjuk, de az biztos, hogy már az egyiptomiak is használták a rossz szellemek elűzésére.

A rómaiak tudták, hogy segíti az emésztést, ezért a nagy orgiák után ánizsos süteményt szolgáltak fel.

Plinius arról írt, hogy minden gyereknek ánizsmagot kellene fogyasztania, így maradna egészséges. Izraelben a hegyekben vadon termett, a Bibliában is többször szerepel. A bibliai időkben ánizsmagokkal szórták meg a kenyeret sütés előtt.

Az anijsmelk Hollandiában igen népszerű, tulajdonképpen meleg, ánizsos tejet takar. Forrás: Shutterstock

A középkorban is az étkezések után kínálták, cukorral bevont édességeket készítettek belőle. Indiában napjainkban is ánizsmagvakat rágnak az emésztés elősegítésére és a lehelet édesítésére.

Az ánizs a Földközi-tenger keleti vidékén, az egykori Levante területén őshonos, a melegebb éghajlatot szereti, így leginkább a bortermő vidékeken sikeres a termesztése, de hazánkban is megterem.

Botanikailag a kömény, a római kömény és a kapor rokona. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a fűszer nem más, mint az ánizs magja, pedig valójában a termést használjuk fűszerként. Az ánizsnak ovális, körülbelül 3–5 mm hosszú termése van. A növényt kihúzzák a talajból, mielőtt a termések megérnek és összegyűjtve szárítják. Kicsépelik, és a magvakat árnyékos helyen megszárítják.Hasonlóan más fűszerekhez, őrölve az ánizsmag is gyorsan elveszíti illatát és aromáját.

Édesgyökérre emlékeztető, édes, mégis kesernyés aromájú, kellemes utóízű fűszer. Az ánizs fűszeres íze a világ minden konyhájában fontos szerepet játszik, leggyakrabban különböző péksütemények ízesítésére használják, már az ókortól a kenyérfélék és sütemények kedvelt fűszerének számít.

A klasszikus magyar konyhában vadas ételekhez, mártásokhoz adták, de főzelékekhez, sárgarépa, tök, cékla, vörös káposzta ízesítésére is alkalmas. Levesek, párolt ételek készítéséhez használják a Közép-Keleten és Indiában. Spanyolországban és Latin-Amerikában pirítva teszik a sütemények tetejére.

Az ánizs a Földközi-tenger keleti vidékén, az egykori Levante területén őshonos, a melegebb éghajlatot szereti, így leginkább a bortermő vidékeken sikeres a termesztése, de hazánkban is megterem. Forrás: Shutterstock

Ez a hagyomány valószínűleg még a föníciai, arab időkből származik, hiszen az arab sivatagok oázisaiban mindenhol termesztettek ánizst. Az arab hódítások idején honosodott meg az Ibériai-félszigeten.

Az ánizs ugyanakkor nem csak főzéshez használható, számos alkoholos ital is az ánizsnak köszönheti jellegzetes ízét.

Legyen szó akár a görög úzóról, a francia Pernod likőrről, az olasz sambucáról vagy a török rakiról és a libanoni arakról, az ánizzsal – lévén karakteresen fűszeres íze – világszerte előszeretettel ízesítik a röviditalokat. Gyógyhatása miatt étvágyjavító, vértisztító, idegerősítő szerként ismert, de ánizsolaj van a köhögés elleni orvosságokban, a fertőtlenítőszerekben, parfümökben és szappanokban is. Csuklás ellen is érdemes ánizsmagot rágcsálni. A kutyák szeretik az ánizs illatát, ezért a nyomkeresés betanításakor sokszor ánizzsal jelölik ki nekik a nyomot.