A húsvéti sonka
készülhet parasztsonkából, kötözött sonkából, csülökből, sőt, ma egyre népszerűbb a tarjából, illetve combból készült változat is.
Azok, akik nem kedvelik a sertéshúst, próbálkozhatnak füstölt pulyka- vagy libacombbal, sőt akár füstölt kacsamellel is. Utóbbiaknak ugyan borsos az ára, ám rendkívül ízletesek.
Azonban bármelyikre is esik a választásunk, fontos, hogy a megfelelő helyről - ha tehetjük, termelőtől - szerezzük be, hiszen
tökéletes húsvéti sonka csakis jó minőségű alapanyagból készülhet.
Legyünk tehát körültekintőek, ha kell, nézzünk szét több helyen is, termelői piacokon, vagy akár internetes hirdetések között - sokan kínálnak ilyenkor háztájit. Ha pedig vannak vidéki rokonaink, akik haszonállatokat tartanak, igazán szerencsések vagyunk, hiszen nem is kell sokat gondolkodnunk a beszerzésen, első kézből hozzájuthatunk a finom falatokhoz.
A jó minőségű füstölt sonkákra általánosságban igaz, hogy színük egyenletes, bordó vagy sötét rózsaszínes, a metszetben nincsenek véraláfutások. A sonka nyomásra ne legyen túl puha, de túlságosan kemény sem. Bőrös sonka esetén olyan válasszunk, amely gondosan tisztított és szőrtelenített.
Bár a gyorspácban érlelt sonkák ízben és élvezeti értékben messze lemaradnak a hagyományos, hosszan érlelt változattól, ha már mindenképp ilyet választunk, ügyeljünk rá, hogy a fóliázott hús körül sose legyen páckiválás, azaz nedvesség, az ugyanis arról árulkodik, hogy gyenge minőségű áruval van dolgunk.
Mielőtt főzni kezdjük a sonkát,
egy napra, de legalább egy éjszakára be kell áztatni bő, hideg vízbe, hogy a felesleges sómennyiség távozzon a húsból.
Legjobb módszer, ha áztatás előtt megkóstoljuk a sonkát, hogy ellenőrizzük a sósságát, ezáltal könnyebben meghatározható az áztatás ideje.
Kivétel ezalól, ha gyorspácolt sonkát használunk, azt nem kell főzés előtt áztatni. A tarja és kötözött sonka esetében pedig 1-2 óra áztatás bőven elég.
Az áztatást követően a sonkát tiszta vízben tegyük a tűzre.
Bánjunk bőkezűen a fokhagymával, hagymával, szemes borssal és a babérlevéllel,
ugyanis ezek a húsvéti sonka alapvető fűszerei. Sózást nem igényel, hiszen a sonka önmagában is elég sós. Kísérletező kedvűek kipróbálhatják a
szegfűborsot és borókabogyót is, emellett sárgarépát, fehérrépát és jó minőségű, házi parasztkolbászt rakhatunk a főzővízbe,
amitől még finomabb, intenzívebb íze lesz.
Akár a húslevest, a sonkát is főzzük minél nagyobb edényben, annyi vízben, ami bőven elfedi. Fontos, hogy
végig alacsony lángon, gyöngyöző vízben főjön, akár 4-5 órán keresztül. A főzési idő a sonka méretétől is függ.
Rutinos háziasszonyok szerint ahány kilós a sonka, annyi órát kell főzni. Ezen kívül figyeljünk a hőmérsékletre, mert ha túl magas, a sonka szétmállik.
Ahogy a főtt tojásra, úgy a sonkára is igaz, hogy mindig meg kell várni, amíg teljesen kihűl. Nem véletlenül: míg a tojást könnyebb lesz tisztítani, a sonka esetében a szeletelésnél van szerepe.
Ha még melegen próbáljuk szeletelni, fennáll a veszély, hogy szétesik, és nem lesz túl ízléses. Ezért miután a sonka készre főtt, tegyük a fedőt a fazékra és hagyjuk a főzővízben, amíg kihűl.
Így a sonka szárad ki, puha és szaftos marad, és szépen lehet szeletelni.
Az elkészült sonkát vágjuk vékony szeletekre, ügyeljünk rá, hogy ne essen szét, majd helyezzük el egy nagy tányéron. Mellé kínáljunk friss kenyeret vagy kalácsot, főtt tojást - nagyon finom, ha a sonka főzővizében készítjük - esetleg tojássalátát vagy kaszinótojást, tormát, piros retket és újhagymát!