A dél-amerikai Peru hatalmas ország, fantasztikus természeti adottságokkal, hihetetlenül gazdag kulturális örökséggel. Ősi kultúrák virágoztak egykor a területén, melyek közül az inka civilizációról mindenki hallott, ahogy világhírű magashegyi városuk nevét, a Machu Picchut is sokan ismerik.
Ilyen örökséggel nem csoda, ha legsikeresebb üdítőitalukat nemcsak szívesen fogyasztják, hanem nemzeti identitásukat is erősíti. Ez az Inca Kola. Az "aranykólának" is hívott Inca Kolának már az eredete is érdekes. Egy Lindley nevű cég találta ki és gyártja Peruban a mai napig (pontosabban egy Coca-Colával közös vállalatban), míg a Perun kívüli gyártás az amerikai Coca-Cola kezében van. A Lindley-t még 1910-ben alapította egy kivándorló brit házaspár, cégük családnevük után kapta a nevet. A Lindley már jól menő üdítőgyártó vállalkozásnak számított,
amikor 1935-ben, Lima városalapításának 400. évfordulójára bemutatták a ma ismert Inca Kolát.
Fő alkotóeleme a citromverbéna, egy lombhullató cserje, melyet fűszernövénynek használnak. Az italba több más növény is került ízesítésnek.
Virágzó citromverbéna:
Az idő a Lindley-t igazolta: a hosszas fejlesztéssel készült üdítő elképesztően sikeres lett a peruiak körében. Az 1940-es évek közepére már ebből az üdítőből adtak el a legtöbbet Limában.
Az 1970-es évekre 38 százalékos piaci részesedéssel bírt, és rákerült a La Bebida del Perú, azaz a "Peru itala" címke, amely az 1980-as években a Peru "nemzeti ízére" utaló reklámszlogennel egészült ki.
Az 1990-es évek közepén a Coca-Cola és az Inca Kola uralta a perui piac kétharmadát, 32-32 százalékos részesedéssel. Ekkor azonban váratlan fordulat történt:
a frissen elindult perui gyorsétteremlánc, a Bembos, levette a kínálatból a Coca-Cola termékeit, és helyette az Inca Kolát tette a menükbe.
Végül a McDonald's is beadta a derekát, és megtörtént, amire talán nincs is példa máshonnan: a klasszikus Coca-Cola és a gyártó többi terméke mellé felvette az Inca Kolát is a kínálatba (persze csak Peruban).
Az Inca Kola történetének további érdekes fordulatai vannak. Emlékezetes, hogy sokan a nemzeti üdítőital elárulásának tartották, hogy a Lindley végük belement abba, hogy a Coca-Colával közös céggel palackozzák az üdítőt az országban, míg a perui vállalakozás megkapta az amerikai óriás termékeinek kizárólagos perui gyártását. Mások szerint viszont
óriási győzelmet jelentett az, amikor a nagyságrendekkel nagyobb atlantai cég vezetője Inca Kolával koccintott az üzlet nyélbe ütésére a Lindley-vel,
aminek értelmében az amerikai vállalat később a perui cég főrészvényese is lett.
Az üdítő egyik reklámja az 1980-as évekből:
A botrányok azonban mostanra elültek, és az Inca Kola továbbra is nagyon népszerű, a nemzeti egységet kifejezni hivatott ital Peruban, mely a vendéglátóhelyek kínálatában éppúgy megtalálható, mint az üzletekben.
Perun kívül azonban nem lett sikeres, hiába próbálkoztak népszerűsítésével. Latin-amerikai országokban általában kapható, ahogy Európában is felbukkan időnként, illetve online is megrendelhető.
A Perun kívüli sikertelenséget sokan az ízére vezeti vissza. A peruiak nem foglalkoznak azzal, hogy jellegzetes sárga színe miatt az Inca Kolát sokan a vizelethez hasonlítják. Az Origo munkatársa megkóstolta Peruban járva az üdítőt, és gondja nem volt vele, de nem is hiányolja azt.
Az íze egyszerre emlékeztet a magyar fogyasztók által is ismert rágógumi, illetve az energiaitalok alapértelmezett ízének számító tuttifruttira, illetve a kettő keverékére.
Ennek megfelelően kellően édes is ahhoz, hogy a szomjat kevésbé oltsa, viszont hajlandók legyünk többet fogyasztani belőle, még ha nem is ízlik annyira.
Perui jelentősége elvitathatatlan, de az azon kívüli piacokon a Coca-Cola és a konkurens Pepsi sikerrel védte meg pozícióját a gyorséttermi hamburgerek mellett.