Mutatjuk a megdöbbentő felfedezést a zene és az étel íze között

Szakértők bebizonyították, hogy a zene képes befolyásolni az étkezést, ahogyan minden emberi élményre is befolyásoló erővel hathat. De mi lenne, ha a zenét nem csak háttérként, hanem ételek összetevőiként is számításba vennénk? Vajon túlmutathat-e a zene hangulaton, hogy közvetlenül fokozza és kiegészítse az ízlelést, a rágást, a nyelést?Vajon lehet-e a zene a szerelem tápláléka mellett az ételeké is?

A zene nagyon fontos eleme maga a kontextus, ahol az elhangzik. Ugyanaz a dal, melódia, zene, amely egy koncerten a stadionban felpörget, egy étteremben zavarónak és idegesítőnek tűnhet. A Journal of the Academy of Marketing Sciencescímű folyóiratban közzétett tanulmány még azt is megállapította, hogy minél hangosabb egy étteremben a zene, annál valószínűbb, hogy a vendégek egészségtelen ételeket rendelnek, valószínűleg a fokozott ingerlés és stressz miatt.

A kép csak illusztráció
Fotó: unsplash

A zenét is "tartalmazó" ételeknek számos történelmi előzménye van, 

az éneklő madarakat a pitébe rejtő középkori angol szakácsoktól kezdve egészen az 1930-as évek olasz futurista mozgalmának provokatív szakácskönyvéig,

 amelyek az étkezést avantgárd performanszművészetté változtatták. Az egyik futurista receptben, amelynek címe "trombitaszó által széttépett nyers hús", a vendégeket arra kérik, hogy felváltva trombitázzanak, miközben a marhahúson rágódnak. 

Egy másik futurista ételt, a "poliritmikus salátát" egy bal oldali kurblival ellátott dobozban tálalják fel. "Evőeszköz használata nélkül, a vendégek a jobb kezükkel esznek, miközben a bal kezükkel forgatják a kurblit" - olvasható a Futurista szakácskönyvben. "Ez zenét generál, amire a pincérek addig táncolnak, amíg a vendégek be nem fejezik az étkezést."

1992-ben pedig megjelent a The Special Effects Cookbook (Speciális effektusok szakácskönyve) is, amelyben "füstölő, kitörő, mozgó, éneklő és beszélő ételek" szerepelnek! Az egyik ilyen étel, az "éneklő torta" állítólag fütyül, miközben sütik, amire körbegyűlnek az emberek és maguk is fütyülik a dallamot. Ugyanebben a szakácskönyvben szerepel a "beszélő szóda" tényleg megszólalt, habár a hang titka egy marék robbanócukorka volt. 

A "szónikus fűszerezés" nevű fejlődő terület azt sugallja, hogy közvetlen kapcsolat lehet a hang és az ízlelés élménye között. 

Az Oxfordi Egyetemen 2010-ben végzett vizsgálat során az alanyok következetesen összekapcsolták az "öt alapízt" a különböző hangszerekkel, hangmagasságokkal és dallamokkal. Az édes és savanyú ízeket a magas hangokkal, a keserűt és az umamit (ami az úgynevezett ötödik íz) pedig a mély hangokkal társították. A rézfúvós hangszerek keserű, míg a zongora édes hangzást adott. Egy további vizsgálatban azok az alanyok, akik karamellát kóstoltak, miközben olyan egyedi zeneszámokat hallgattak, amelyeket úgy terveztek, hogy azok bizonyos ízeket erősítsenek, a célzott ízek növekedéséről számoltak be. 

A hangfűszerezés még mindig nem teljesen tisztázott, de egyes kutatók összekapcsolják a szinesztéziával, egy olyan érzékelési jelenséggel, amikor az egyik érzékszerv aktiválja a másikat. 

"Szeretem a zongora dallamait, mert azok a karamell és a csokoládé ízvilágát juttatják eszembe" - írta egy szinesztéta 2021-ben a Redditen. Egy másik szinesztéta a Newsweeknek adott interjújában felidézte, hogy gyerekkorában a barátait az alapján választotta ki, "hogy milyen jó ízű a nevük".

Forrás: Atlas Obscura