A nagy dolgok nem úgy születnek, ha az ember védi a bélbaktériumait, hanem úgy, ha tartalmasan él

bor

„Nem az egészséges életmód ellensége, hanem annak támogatója vagyok. Én csupán a szélsőséges nézeteket kritizálom. A koplalást, az időablakos étkezést, a bélbaktériumok számolgatását és a teljes alkoholellenességet. A bort és a gasztrokultúrát védem. Bizonyítékok vannak arra, hogy a mértékletes, kulturált borfogyasztás pozitív hatással van az egészségre és a társadalomra is” - mondta az Origónak Kovács Tibor borszakértő, a Borgőzös évszázadok című könyv társszerzője. Azt is hozzátette: a modern világban kialakult egy emberi attitűd, amely azt mondja: nagyon sokáig kell élni. Minden kockázattól félünk, állandóan rettegünk valamitől. Lassan eljutunk oda, hogy mindenki otthon marad, és bukósisakban üldögél egy fotelben éhesen, és kizárólag tisztított vizet iszik. Én azt mondom: ez messze visz minket attól, hogy egy boldog, egészséges társadalomban éljünk. Az persze biztos, hogy erre a rettegésre hatalmas üzletágat lehet építeni. Interjú Kovács Tiborral.

Az alkoholnak nincs biztonságos dózisa - ezt mondta Dr. Schwab Richárd belgyógyász-gasztroenterológus egy interjúban. Erre a kijelentésre válaszolva ön írt egy cikket, amely megjelent az egyik internetes portálon. A cikkben leginkább arról volt szó, hogy véleménye szerint a bor- és gasztrokultúra terjesztésével egészségesebb lenne a társadalom. A cikkére érkezett valamilyen válasz?

Nagyon szerettem volna, ha Schwab Richárd válaszol a cikkemre, de tőle nem érkezett reakció. Több száz komment azonban megjelent a cikk alatt. A legtöbbjük engem szidott, hogy meg akarom ölni az embereket, volt, aki pacalzabáló alkoholistának nevezett. Valószínűleg félreértették az írásomat:

 én ugyanis egyáltalán nem buzdítottam sem alkoholfogyasztásra, sem mértéktelen étkezésre, csupán Schwab Richárd szélsőségességét kritizáltam. 

Az alkoholt érintő kijelentése mellett arról is beszélt, hogy az ember időablakosan étkezzen, minél több időt töltsön koplalással, és csak a nap egy nagyon rövid szakaszában étkezzen, így sokáig él. Véleményem szerint az ember eleve időablakosan étkezik: reggelizik, ebédel és vacsorázik. Azt gondolom, hogy életmódromboló, ha valaki húsz órán át nem eszik, négy órában pedig igen. 

A cikkem megjelenése után kaptam személyes üzeneteket orvosoktól, akik azt írták, hogy végre kimondtam néhány fontos gondolatot, de nyíltan nem vállalták, hogy mellém állnak, mert az mondták: az egészségügyi lobbinak elképesztő ereje van.

Összefoglalva tehát: nem azt kritizáltam, hogy egészségesen kell élni. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy az emberek alapvetően egészségtelenül élnek Magyarországon. Nagyon sok a túlsúlyos és elhízott ember, alkoholizmus terén is vezető helyen áll Magyarország. Csak azt írtam le, hogy véleményem szerint az emberek gyógyítására, a társadalom egészségesebbé tételére nem az a jó módszer, ha koplalnak és egy korty alkoholt sem isznak. Szerintem, ha az emberek jobban megismernék a bor- és gasztrokultúrát, és alkalmaznák is, sokkal egészségesebbek lennének. Ezt állítottam.

Kovács Tibor borszakértő, a Borgőzös évszázadok című könyv társszerzője
Fotó: Polyák Attila - Origo

A cikkét olvasva az élet értelméről volt inkább szó…

Így van. A modern világban kialakult egy emberi attitűd, amely azt mondja: nagyon sokáig kell élni. 

Minden kockázattól félünk, állandóan rettegünk valamitől. Lassan eljutunk oda, hogy mindenki otthon marad, és bukósisakban üldögél egy fotelben éhesen, és kizárólag tisztított vizet iszik. Én azt mondom: ez messze visz minket attól, hogy egy boldog, egészséges társadalomban éljünk.

Az persze biztos, hogy erre a rettegésre hatalmas üzletágat lehet építeni. Úgy vélem, hogy az élet nem feltétlenül az évek számáról szól, hanem a tartalomról. Felteszem a kérdést: aki rövid ideig élt, annak semmit sem számít az élete? Petőfi vagy Pascal nem lehet példa egy tartalmas életre? 

A történelemben soha nem fordult elő, hogy valakit azért tartunk nagyra, mert védte a gyomorbaktériumait, és emiatt jó sokáig élt.

Elismerjük azonban azokat az embereket, akik kergettek egy álmot, és ezért az álomért akár még meg is haltak.

Kovács Tibor borszakértő
Fotó: Polyák Attila - Origo

De ha valakinek éppen az fontos, hogy védje az egészségét egyfajta meggyőződés mentén — akár időablakos étkezéssel, akár máshogy -, az is lehet egy fontos cél, vagy ahogy fogalmazott: kerget egy álmot, hogy emiatt sokáig élhet…

Ha valakinek az az álma, hogy védje a bélbaktériumait, az is teljesen rendben van. Természetesen, mindenki úgy él, ahogy szeretne. Én csak arról írtam, hogy a nagy dolgok nem úgy születnek, hogy az ember megpróbál sokáig élni, hanem úgy, hogy tartalmasan éli az életét.

A cikkére néhányan úgy reagáltak, hogy alkoholfogyasztásra akarja buzdítani az embereket…

Egyáltalán nem arról van szó, hogy propagálnám az alkoholizmust. Én a borkultúra terjesztését szorgalmaznám. A kettő pedig gyökeresen ellentétes. 

A kulturált borfogyasztás sokkal inkább műveltség - sőt, tudománynak is nevezhető.

A mértékletes, kulturált borfogyasztásnak számos pozitív társadalmi, sőt, egészségügyi hatása van. A bor tele van tudással, történelemmel, történetekkel, életekkel, kalanddal, utazással. Gondoljunk csak bele: ha egy baráti társaság elmegy egy bortúrára egy neves magyar borvidékre, vagy akár biciklivel járják körbe a somlói borvidéket, és időnként megállnak egy-egy pincénél, hogy megkóstolják a helyi borokat, az micsoda élmény, milyen fontos társadalmi tényező.

A borgőzös évszázadok című könyve is pontosan borral kapcsolatos történetekről szól. Mi volt a célja a könyvvel?

Éppen az, hogy ha terjesztjük a borkultúrát, megtanítjuk az embereket, hogyan lehet élvezni a bor ízét anélkül, hogy mértéktelen vedelés legyen belőle, sokkal egészségesebb társadalmat építhetünk. A kulturált borivás - ahogy már említettem - szemben áll az alkoholizmussal. Nem a vedelésre szeretném az embereket rábírni, hanem éppen ellenkezőleg. A bor nagyon erősen része a magyar identitásnak is. A 19. században például úgy különböztettük meg magunkat a többi néptől, hogy mi borivók vagyunk. Voltak sörivó és vodkaivó népek, mi, magyarok borivónak vallottuk magunkat. Szekfű Gyula például a magyar bortermelő lelki alkatán keresztül mutatta be a magyar néplelket. 

Aki a magyar borkultúrát feladja, mert az italozás káros az egészségre, az a magyar történelem egy szeletét dobja szemétbe. 

“Értünk Kunság mezein/Ért kalászt lengettél,/Tokaj szőlővesszein/Nektárt csepegtettél” - ez a Himnusz szövege, amelyben megjelenik a bor. Mi minden nem született volna meg a világon, ha nincs bor. Hemingway-t dobjuk ki, mert köztudottan borissza volt? És az összes többi művészt, akik nem vetették meg a bort? Aki a szenvedélymentes életet hirdeti és leül a tévé elé, vagy elmegy egy színházba, moziba, nem azt akarja nézni, hogy a gyomorbaktériumok milyen jól érzik magukat, hanem olyan műveket, amelyeket szenvedélyes emberek alkottak. A szenvedélyről szól az irodalom és a művészet többi ága is, amely szenvedélynek része volt a bor is.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Sokan a WHO - az Egészségügyi Világszervezet - nyilvánosságra hozott kutatásaira hivatkoznak, amelyek szintén azt mondják: nincs az alkoholnak biztonságos mennyisége. Akár egy korty is káros lehet…

Ez igaz, Schwab mellett nemrégiben Dr Zacher Gábor is ez alapján támadta a borkultúrát. De ahogy mondtam, a bor mértékletes fogyasztása igenis jó hatással lehet az egészségünkre, sőt, a társadalom egészségére is, ez igazolható. Ezt nem kell szégyellni, bátran mondjuk ki, még akkor is, ha tudom, hogy ezt ma szinte bűncselekménynek tartják néhányan. Igen, sokan a WHO kutatásaira hivatkoznak, hogy a bornak sincs biztonságos mennyisége. De számos bizonyíték van arra, hogy a WHO mögött álló szakértők sok kutatásból választották ki azokat, amelyek nekik kedvezőek.

Miért lenne kedvező a WHO-nak bármilyen kutatási eredmény?

A WHO egy több mint száz országot magába foglaló szervezet, ahol állandóak a viták például az alkohol kérdéséről. Néhány évtizede tartanak. Nyugaton is elképesztő lobbi dolgozik azon, hogy kimondják: az alkohol a legkisebb mennyiségben is káros. Különösen a 19. századból itt maradt alkoholellenes mozgalmak egyike, amely ma Movendinek nevezi magát. Kifejezetten alkoholellenes mozgalom, amely gazdasági és egészségügyi köntösbe csomagolja magát, és különböző kormányoknak is ad tanácsot, és a WHO-nak is készít előterjesztéseket. A Movendi által támogatott tudósok kutatásai alapján mondta ki a WHO, hogy az alkohol bármilyen mennyiségben méreg. 

Az emberi félelemre építve létrejött egy 6000 milliárd dolláros üzlet.

Sokan azzal vádoltak, hogy én a borlobbi embere vagyok. A borlobbi azt sem tudta elérni, hogy a borosüvegek ne kerüljenek bele a visszaváltási rendszerbe. A világ összes boros cége 500 milliárd dollárt sem forgalmaz. Az egészséglobbi viszont hatezer milliárdos üzletet épített a rettegésre. Azért félünk mindentől, mert ez a lobbi a rettegést propagálja, hogy a termékeiket, szolgáltatásaikat minél többen megvegyék.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Ön ismer más kutatásokat, amelyek nem azt mondják egyértelműen, hogy az alkohol bármilyen mennyiségben méreg?

Azt gondolom, hogy az élet maga halálos és rákkeltő. Bármit csinálunk - ártunk az egészségünknek. 

Ha eszünk egy szelet tortát - az halálos. Ha iszunk egy pohár 100%-os gyümölcslevet, az is ártalmas. A kutatások szerint ugyanis, ha naponta 250 ml 100%-os gyümölcslevet iszunk, a rák általános kockázata 31%-kal nő. 

Akkor miért nem tiltják be? Azt is kimutatta egy kutatás, hogy aki naponta négy óránál többet néz tévét, 50%-kal nagyobb esélye van arra, hogy korábban hal meg, mintha nem tévézett volna. A szolárium még ennél sokkal erősebben növeli a rák kockázatát. Viccesen azt mondhatnám: most képzeljük el, hogy aki tévézés közben gyümölcslevet iszik, micsoda veszélyben van. A borfogyasztásról is születtek különböző kutatások. Egy tavalyi kutatás azt bizonyította, hogy annál a nőnél, aki bort fogyaszt, 3 ezrelékkel nagyobb eséllyel alakul ki nála egy bizonyos nőgyógyászati ráktípus, ez a százada sincs a narancslének. 

A borfogyasztók esetében a vastagbél és veserák kockázata azonban 8%-kal alacsonyabb volt. De a hasnyálmirigy-, a bőr-, tüdő- és agydaganat kialakulásának esélyét is csökkenti a borfogyasztás a kutatás szerint. 

De még Európa egyik legnagyobb tekintélyű egészséges táplálkozással is foglalkozó tudósa, Tim Spector, aki a londoni King’s College tanára, genetikus professzor is a borfogyasztás pozitív orvosi és társadalmi hatásairól beszél.

Tim Spectornak vannak kutatásai a bélbaktériumokkal kapcsolatban is?

Amikor körülbelül tíz évvel ezelőtt elindult Amerikában az első nagy bélbaktérium-program, kiderült, hogy az emberek bélbaktériumai akár 25-30%-ban is különbözhetnek egymástól. Nincs két ember, akiknek ugyanolyanok lennének a bélbaktériumai. Az általános különbözőség 13%. Hogyan lehet felállítani egy standardot, ha ekkora a különbség az emberek bélbaktériumai között? Hogyan lehet megmondani, hogy az adott ember baktériumai jók vagy rosszak? Ha Schwab Richárdék megvizsgálják egy ember baktériumait, néhány tucatot néznek meg csupán - közben az embereknek tízmillió különböző génállományú bélbaktériumuk van. 

Tim Spector tíz éve vizsgálja, hogy mit üzennek az egyéni különbségek. Azt mondja: a szélsőség sehova nem vezet. A borról pedig azt állítja: lehet inni mértékletesen, mert jót tesz a bélbaktériumnak. 

Az egyik cikkében azt írta: évezredek óta fogyasztunk alkoholt, és ez nem véletlen. Nem az a cél, hogy tönkretegyék a borfogyasztást, hanem azt kell elérni, hogy az emberek jobb fajta bort - alkoholt - igyanak, és tudatosan. A vörösborból például érdemes rendszeresen kis mennyiséget fogyasztani, mert polifenolokat tartalmaz, ami pozitív hatással van az ember egészségére. 

A kulturált borfogyasztás pedig erősíti a társadalmi kapcsolatokat - az erős társadalmi kapcsolatok pedig meghosszabbíthatják az életet.

Tim Spector azt tanácsolja, hogy napi egy kis pohár vörösbort ihat az ember, és semmiképpen ne koplaljon állandóan. Étkezzünk egészségesen naponta háromszor, időnkét egy-egy reggelit vagy vacsorát ki lehet hagyni, és persze tilos a nassolás. Felteszem a kérdést: hány embert ment meg Schwab Richárd azzal, hogy bélbaktériumokat vizsgál? Néhány tucat jómódú budapesti embert talán… Ugyanis ezek a vizsgálatok mérhetetlenül drágák, több százezer forintba kerülnek. És hány vidéki alkoholistát ment meg? Azt hiszem, egyet sem. Magyarországon a férfiak elhagyták a borfogyasztást. A férfitársadalom 40%-a azonban rendszeresen fogyaszt alkoholt: többnyire sört és tömény italt. Számítások szerint 41%-kuk nem éli meg a nyugdíjas kort. Elhízásban és vastagbélrákban is előkelő helyen állunk a nemzetközi felmérések szerint. A borkultúra terjesztésével meggyőződésem szerint sokukat meg lehetne menteni. A komoly borkultúrával rendelkező országokban ezek a számok jelentősen jobbak. Az általam propagált program egyrészt társadalmilag, másrészt egészségügyi szempontból hasznos. Úgy érzem, hogy a bélbaktériumok számolgatása és a koplalás inkább egyfajta vallás. Vannak nagyon fanatikus követői. Még egyszer mondom: ezzel semmi baj nincs, mindenki úgy él és óvja az egészségét, ahogyan szeretné. De ne féljünk kimondani, hogy a mértékletes borfogyasztás társadalmilag és egészségügyi szempontból is hasznos.

Kovács Tibor borszakértő
Fotó: Polyák Attila - Origo

Térjünk vissza a Borgőzös évszázadok című könyvére. Hogyan született a kötet?

A könyv ugyanarról szól, amiről beszéltem. Borozgassunk kulturáltan, mértékletesen, mert attól csak jobb lesz a világ. A kötet a világjárvány idején született, amikor a feleségemmel írtunk egy blogot, és virtuális túrákat tettünk a világ több borvidékén. Az volt a célunk, hogy úgy írjunk a borról, mint a történelem része. Azt szerettük volna bemutatni, hogyan tette a világot jobbá, színesebbé, szórakoztatóbbá a borkultúra. Rengeteg történetet találtunk hat országból - ezeket írtuk meg. Olvasmányos, humoros és szórakoztató.

Több történet szerint régen a bort kifejezetten gyógyszerként tartották nyilván…

Igen, az ausztrál borágazat úgy született meg, hogy az első borászatokat orvosok hozták létre. Az legelsőt Penfold doktor, aki receptre írta fel a bort.

Mondjuk, ebben volt üzlet is…

Persze, nem lehet elválasztani az üzlettől - ahogy Schwab Richárd esetében sem. Ő is egy nagyon jó vállalkozást épített fel erre, amelynek bevétele valószínűleg jóval több, mint a magyar borászatok többségének.

A magyar borról is esik szó a könyvben. Az kimondható, hogy a magyar bor világszínvonalú?

Teljes mértékben. A magyar bor rejtett szépség. A könyvből kiderül az is, hogy ahhoz, hogy egy bor sikeres legyen, rengeteg szerencse és marketing szükséges. A szerencse az új-zélandiaknál és Chilében jött be, a marketing pedig Ausztráliában.

A magyar borokat sokan ismerik és szeretik a világon, de eddig mégsem vált megkerülhetetlenül világhírűvé. A magyar boroknak akkor se szerencséje nem volt eddig, és a marketingje sem elég jó?

A tokaji aszú nagyon híres bor - de most kicsit “kiment a divatból”, mert édes…

De van nekünk villányink, szekszárdink, egrink… számos rendkívül jó minőségű borunk… Ezek miért nem világhírűek?

Sokan mondják, hogy túl szétaprózódott a magyar borágazat és nincs elég mennyiség. Én erre azt mondom, hogy ha ez a helyzet, ebből kell előnyt kovácsolni.

 Rengeteg kicsi, izgalmas tétel található Magyarországon - szétgurult gyöngyszemek.

Hívjuk ide külföldi borkereskedőket, mutassuk meg nekik ezeket a gyöngyszemeket, vigyük el őket a Somló-hegyre vagy a villányi pincékbe. Kóstolják meg a borokat. Számukra van értéke annak, hogy olyan bort vásárolnak, ami kizárólag az övék és nincs árverseny az adott bor esetén. Láttam erre példákat itthon már. Ezeket a borokat úgy adhatja tovább éttermeknek vagy szállodáknak, hogy a vevő biztos lehet abban, nem tömegbort iszik, ilyet máshol nem talál. Véleményem, hogy ilyen kuriózumként kell bemutatni ezeket a gyöngyszemeket. Ez sem könnyű út, de legalább a mai sajátosságokra épít, és van esély a sikerre.