Öröm ránézni a mindentudó laptopra

Vágólapra másolva!

Miközben minden gyártó villantani próbál valami nagyot, a PEAQ éppen hogy visszavett: eszköztelen, minimalista, gyönyörű laptopja a legjobb ár-érték arányú noteszgép a piacon.

pr-cikk

Vágólapra másolva!

pr-cikk

Van egy interneten terjedő életstílus-mozgalom, a "száz dolog" kihívás. Lényege, hogy adott idő során annak, aki belevág meg kell szabadulnia minden ingóságától, és csak azt a száz darab (nem fajta!) tárgyat szabad megtartania, ami tényleg fontos a számára, és amelyre szüksége van a teljes élethez. Száz dolog kell, a többi sallang - ezt mondják, akiknek már sikerült. Meg azt, hogy így jön rá az ember, mennyi felesleges kacatot, értelmetlen porfogót halmozott fel az évek során, amikre tényleg semmi szüksége, csak éppen nem volt szíve, vagy lusta volt kidobni, vagy egyszerűen megszokta, hogy ott van.

Száz dolog egyébként soknak tűnhet, pedig nem az: bele kell férnie az összes ruhának, könyvnek, műszaki cikknek, evőeszöznek és így tovább. Nem véletlen, hogy az emberiség csak egy elenyésző része csinálta végig (és még elenyészőbb tartja be), ám aki mégis, esküszik rá, hogy nagyon megváltozott a hozzáállása az egész élethez, méghozzá a jó irányba.

Ez jutott az eszembe, amikor kibontottam a PEAQ legerősebb laptopját, a felső-középkategóriás alkatrészekkel ellátott, ránézésre és tapintásra is csodás - ígérem, ezt csak egyszer írom le - G3015-H1-et. (A PEAQ választéka szándékoltan visszafogott, jelenleg kétféle laptop érhető el az ezeket a gépeket kizárólagosan forgalmazó MediaMarkt polcain, szóval maradjunk annyiban: az erősebbik.) Annak ellenére igaz ez, hogy sehol nem szerepel a noteszgép körül a pár éve még varázsszónak számító "ultrabook" jelző, amely a vékony, könnyű, jellemzően fém, mégis bivalyerős gépek sajátja volt, ám tény: több gyártó egyszerű marketingfogásnak használta, hogy másfél-kétszere áron adhassa el termékeit.

Szóval nem "ultrabook", de ez csöppet sem baj. Igaz, azoknál vastagabb és műanyag, ám ha bármi előítéletünk van ez utóbbi matériával kapcsolatban, gyorsan felejtsük el. A PEAQ kívül-belül mattfekete, külseje stabil, kellemesen meleg és főleg: ujjlenyomat-mentes fogást biztosító gumírozott műanyag, belsejét pedig síma, szó szerint letisztult, meglepően merev és egy csöppet sem kotyogós anyaghasználat jellemzi. Az illesztések tökéletesek, észrevétlenek, az Apple-féle unibody-fetisiszták sem találhatnak rajta fogást. (Elnézést a képzavarért.)

Pedig könnyű lett volna kicsicsázni: az erősebbik PEAQ ugyanis a gyártó saját bevallása szerint gaming, tehát játékra alkalmas laptop. Ha valaki egy kicsit is képben van a gaming szubkultúrát illetően, az tudja, hogy ez általában giccses, hatásvadász logókat, tuldizájnolt formatervet és a szivárvány összes színét jelenti, szóval bármit, ami az adott kütyü nyers erejét hangsúlyozza. Itt ilyesmiről szó sincs, a tiszta fekete borítást csak egy finoman ívelt, a szél közelébe mélyesztett sáv és a márka pc-iről már ismerős egyszerű, vörös, szellős PEAQ felirat töri meg. Senki nem fogja látványosan megbámulni a kávézóban (nem is ez a cél), ám öröm ránézni.

Ami a külső egyéb jellemzőit illeti, a papírforma érvényesül: másfél centi körüli vastagság, két kiló körüli súly, átlagos méretű hálózati adapter. Cserébe VGA- és Ethernet-csatlakozást, négy USB-portot (oldalanként kettőt-kettőt, szóval kizárt, hogy bajban legyünk), HDMI-kimenetet, SD-méretű kártyaolvasót, DVD-meghajtót és jack hangszórócsatlakozót kapunk. Bal oldalt találjuk a megszokottnál talán kissé feltűnőbb hőelvezető nyílásokat, ám egy percre se bánjuk, hogy szem előtt van: nekik hála ugyanis a laptop még a legnagyobb igénybevétel alatt sem melegszik túl, a játék hevében is alig érezni némi langyosodást a billentyűzet és a trackpad körül, bárhova is tévedjen az ujjunk. Ebből már sejthető, hogy a PEAQ az egyik legmegbízhatóbb laptop, amellyel valaha dolgunk volt.

A billentyűzet kényelmes, stabil, jó tapadású, és külön említést érdemel a fölötte megszólaló, laptophoz képest meglepően erős és jó minőségű sztereó hang. A kis hangszórókat érdekes megoldásként egy összefüggő, szintén fekete, de a gép textúrájától elütő csík takarja. Az igazi meglepetés azonban a szinte üvegszerű tapintású trackpad, amely annyira pontosan és - nincs jobb szó - előzékenyen reagál az érintésre, hogy az kis túlzással az Apple-gépekkel vetekszik. Ez pedig nagy szó.

A hardverek ügyében sem spóroltak a tervezők: az Intel középkategóriája, egy i5-7200U hajtja a gépet, amely processzor ugyan előző generációs (például nem négy, "csak" kétmagos), ám ez semmiféle kompromisszumot nem jelent még profi grafikai felhasználás esetén sem. Akadás nélkül, azonnal végrehajtott mindent, amit elé dobtunk, a Photoshop-effektektől a 24 megapixeles nyers fotók utómunkájáig és konvertálásáig. A processzor teljesítményével szép összhangban dolgozik a 8 gigabyte DDR3-as ram és a 256 gigabyte-os SSD. Utóbbi két dolgot jelent: eggyel kevesebb mozgó alkatrészt és a hagyományos "pörgős" merevlemezhez képest legalább dupla sebességet. Készüljünk fel: ha egyszer megéreztük, milyen az, ha valamire rákattintunk és azonnal elindul, nehezen térünk majd vissza a hagyományos megoldáshoz. Annyira, hogy végül úgyis kénytelenek leszünk beszerezni egy SSD-s laptopot, például a PEAQ csúcsgépét. Annyi baj legyen!

Az ebben a (teljesítményéhez képest barátságos, 280 ezer forintos) árkategóriában sztenderd a full HD kijelző, ezt meg is kapjuk. A PEAQ-laptopokat ráadásul IPS kijelzővel szerelték fel, amely a korábban elterjedt LCD-paneleknél fejlettebb: pontosabb színvisszaadást és betekintési szöget ad. Az előbbiben nincs is hiba: a laptop monitorának színei, kontrasztja, fehéregyensúlya a dobozból kivéve is csodás, kalibrálásra tényleg csak akkor lesz szükség, ha profi igényeink vannak. A betekintési szög az egyetlen, amely lehetne jobb is: pont szemből nézve a fényeloszlás egyenletes, ám oldalra hajolva, a monitort fel vagy le billentve egy kicsit megbolondul a kontraszt. Ennek ellenére egészen vad szögekből a képernyőre nézve is látszik a lényeg.

Külön kell szólnunk a videokártyáról, elvégre ez az az alkatrész, amely miatt a gyártó magabiztosan használja a "gaming" jelzőt. A játékok megjelenítéséről ugyanis - az alaplapi intel chiptől átvéve a szerepet - egy NVIDIA GeForce GTX 950M gondoskodik. Ez a vezető VGA-gyártó kifejezetten hordozható eszközökbe szánt, előző generációs, de jelenleg a legnépszerűbb sorozatának középkategóriás darabja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legújabb játékokat futtatja ugyan, de itt-ott némi kompromisszumra kényszerülünk majd, ha gyorsan, akadásmentesen, a szemnek kellemes képfrissítéssel szeretnénk játszani. Több új címet is kipróbáltunk - például a legendásan gyors Doomot és a taktikusabb, stratégiai gondolkodást igénylő, nagyszerű Dishonored 2-őt - és elmondhatjuk: jót játszottunk, bár vérző szívvel minden beállítást közepesre állítottunk. Muszáj volt.

Aki szeret kísérletezni, annak kész játszótér egy ilyen videokártya: órákig el lehet játszani csak azzal, hogy elérjük a tökéletes egyensúlyt a grafika-sebesség tengelyen, mielőtt magának a játéknak nekifognánk. A mi tippjeink röviden: vegyük nyugodtan lejjebb a felbontást (akár 1280x720-ig is), az árnyékokat, illetve az olyan hardverizzasztó beállításokat, mint az "ambient occlusion". Cserébe maradhat az élsimítás illetve a magas felbontású textúrák: beleférnek a kártya 4 gigabyte-os (!) dedikált memóriájába! Összegezve: ezer okot tudunk mondani, miért érdemes megvenni a PEAQ-csúcsgépet (mondtunk is), de nincs közte az, hogy 60 fps-sel fut rajta a Witcher 3 "ultra" beállításokkal full HD-ben. Ha nem értette az előző mondatot, semmi baj: tökéletes társa lesz a laptop!

Ha tetszett a cikk, az alábbiak is érdekesek lehetnek: