A Microsoft Studios és a Playground Games még 2012-ben indította útjára a Forza Horizon-szériát, a 2005 óta létező Forza Motorsport-játékok kis testvérét, ami a konzolviták során nemegyszer generál komoly előnyt az Xbox számára.
A Microsoft pedig további nyálcseppeket gerjesztett a játékosok szája szélén, hiszen immár nemcsak a saját konzoljukra, de Windows 10-es PC-re is elérhető a harmadik rész, ami értelemszerűen a Forza Horizon 3 nevet kapta.
A játék az európai szemmel nézve rendkívül távolinak tűnő Ausztráliába csábítja el a versenyzőket, olyan bámulatos környezetet kreálva, hogy még a kenguruk is tátott szájjal figyelik az eseményeket.
A messzi földrészen megannyi izgalmas táj várja a felfedezőket, több mint négyszáz ismeretlen útszakaszon száguldhatunk végig, és nem csupán egyenesek és kanyarok várnak ránk, hanem rendkívül izgalmas futamok:
aszfalton, murván, erdőben, tengerparton kell megszereznünk az első helyet.
A Forza Horizon 3 grafikája egészen lenyűgöző, olyan, mintha a maximumnak is a maximumát hozták volna ki az Xbox One konzolból, PC-n pedig még ennél is durvább látványra lehet számítani – már ha rendelkezünk egy bivalyerős masinával.
Erre a játékra még az egyik, a kontrollerrel köszönőviszonyban sem lévő lány ismerősöm is azt mondta, hogy bármikor leülne velem játszani, annyira káprázatos a tévén előnk táruló látvány.
Persze a Horizon továbbra sem arról szól, hogy a kocsi legapróbb eleme is képes sérülni, a törésmodell nem a játék epicentruma, karcok és a kisebb sérülések ugyan látszódnak, de
a fákon úgy tudunk keresztülvágni, hogy sebességcsökkenésen kívül mást nem érzékelünk.
A környezet viszont rombolható, sőt ezért pontokat is kapunk – mondjuk először kissé fura, hogy a több tízmilliós gépekkel a kerítések lebontása is cél.
Nagyon pofás ötlet, hogy az időjárási körülmények és a napszakok változnak a játék során. Egy futamot kezdhetünk verőfényes napsütésben, de egyáltalán nem biztos, hogy a célnál kilőtt tűzijátékot már nem szakadó esőben pillanthatjuk meg.
Természetesen ez a vezetési élményre is kihat: száraz pályán még nem kunszt kordában tartani a gépszörnyeket, de nedves murván már nagyon oda kell figyelnünk, hogy miképp mozgatjuk az irányításért felelős analóg karokat. A versenyek dinamikája pedig olyan jól sikerült, hogy ilyen tekintetben
a Forza Horizon legújabb epizódja simán lealázza a legtöbb autóversenyes játékot.
Ezúttal viszont nem elég az aszfaltot koptatni, magunknak kell fesztiválokat szerveznünk, így tudjuk növelni a reputációnkat, hogy a későbbiekben még nagyobb eseményeket hozhassunk létre. Túl sok mindenre szerencsére nem kell ügyelnünk, a menedzsment érti a dolgát, a lényeget elintézik, nekünk főleg a nép zenei ízlését kell megjósolnunk, és ennek alapján leszerződni a rádiókkal.
A zenei felhozatallal eddig sem volt gond, de most a korábbiaknál klasszisokkal jobb muzsikákra számíthatunk. Aki inkább a tüctüc számokat kedveli, annak bőven jut ütem, de azok sem fognak csalódni, akik inkább hiphop ritmusokra vágynak.
A fesztiválokra kötött szerződések ráadásul a játékmenet során is fontosak, hiszen azon adók kínálatára táncoltathatjuk a gépeinket, akikkel egyezséget kötöttünk.
Aki egy picit is szerette a Need For Speed Underground-ot, az a Forza Horizon 3-at is imádni fogja. A járgányokat teljesen testre lehet szabni, vagány festésekkel lehet megbolondítani a külsőt, csomó elemmel lehet megerősíteni a kasztnit, de lehetőség nyílik a vagányabbnál vagányabb felnik, spoilerek felszerelésére is.
Ezekkel picit változtathatunk a stíluson, és az ügyes változtatásokkal sokat dobhatunk a kocsi irányíthatóságán vagy sebességén.
Az irányítás teljesen korrekt, az analóg karokkal finoman lehet kontrollálni az autó mozgását, a ravaszokkal pedig anélkül tudunk kigyorsítani, hogy ezt állandóan teligázzal tennénk.
Tény, hogy a sebességérzet csak kétszáz felett igazán durva, ez alatt a száguldás sokszor inkább tötyögésnek tűnik, viszont ha az ellenfeleket le akarjuk gyűrni, akkor nem árt jó reflexekkel rendelkezni, mert
hol hatalmas sziklatömbök, hol pedig parkoló lakókocsik között kell ide-oda szlalomoznunk ahhoz, hogy követhessük a helyes útvonalat.
A nehézség külön állítható, először azt hittem, hogy a medium nem kihívás, de voltak olyan futamok, ahol egészen megdöbbentem az ellenfelek ügyességén. A mesterséges intelligencia amúgy közepes, a versenytársak mennek előre leszegett fejjel, nem lehet őket kilökni, mondjuk ők sem képesek megpörgetni minket.
Falhoz vagy fához persze oda lehet szorítani mindenkit, de mivel nem törik a kocsi, így nem lesz nehéz visszajönni. Van visszatekerés, ezt én még mindig elég amatőr dolognak tartom, igaz, manapság a játékélmény a fontos, de könyörgöm, ha elrontottunk valamit, akkor ne az utolsó tíz másodpercet kelljen újrapadlózni, hanem az egész futamot, így lesz kihívás a dolog.
A Forza Horizon 3 ott folytatja, ahol az előd abbahagyta, ám a fejlesztők mégis képesek voltak még egy lapáttal rátenni a korábbi élményre. Nagyszerű, hogy megmaradt például a Drivatar, így akkor is játszhatunk a barátainkkal, ha ők nincsenek online: a rendszer a vezetési stílusnak megfelelően hoz létre egy gépi pilótát, így tudunk küzdeni majd ellene.
Az internetes mókázás egyébként kiválóan meg lett oldva, akár versenyt, akár más játékmódot választunk, a szerverek bírják a terhelést, és sokkal jobb egy hús-vér ember ellen küzdeni, mint egy robottal megmérkőzni.
Az új Horizon kellő kihívást jelent mindenkinek, jó az irányítás, izgalmasak a versenylehetőségek, nagyszerű, hogy mi magunk hozhatjuk létre a fesztiválokat, az autók pedig lélegzetelállítóak, nem győzzük majd szelni a rendkívül változatos helyeket érintő kilométereket, hogy a jobbnál jobb verdákat a garázsunkban tudhassuk.
Nem titok, hogy kiválóan szórakoztunk a Forza Horizon 3-mal. A játék egészen fantasztikus lett, és már most kíváncsian várjuk, hogy mit tartogat majd a folytatás, hiszen a következő résznél már ezt a szintet megtartani is kemény meló lesz, nem még megugrani.