Az idén 10. évfordulóját ünneplő Dead Rising-széria sosem vette túlságosan komolyan magát, és ez rendszerint nagyon jól állt a sorozatnak. A játék mindig könnyed kikapcsolódást ígért az élettől kicsit megfáradt játékosoknak, akik kedvükre szórakozhattak a humorral átitatott, nyílt világú és helyenként nagyon ismerős univerzumban.
A Dead Rising 4-ben ismét a legelborultabb fegyvertárral eshetünk neki az élőhalottaknak és az olyan további ellenfeleknek, akik már-már valósághűen adják vissza a dolgos hétköznapjainkból ismert legbosszantóbb embereket.
A fejlesztők egy létező alaptézisre építették a játékot, hiszen mikor lenne a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó agyhalottak száma, ha nem black friday-kor, amikor az akciós termékekért folytatott harcban egymást tapossák az emberek. Ekkor kopogtat be egy igencsak kellemetlen vírus, amitől – nagy sajnálatunkra – mindenki (megint) valódi zombivá változik az első részből már ismerős Willamette nevű városkában.
A játék alapmozdulatait egy rémálomként funkcionáló oktatómódban sajátíthatjuk el, és az irányítás annyira egyszerű és magától értetődő, hogy pillanatok alatt memorizálhatjuk az egészet.
Főszereplőnk ismét Frank West, aki egy újabb willamette-i kitérőt követően igencsak visszafogott életét él, hiszen álnéven próbálja maga mögött hagyni a múltat, miközben fotózásra tanítja a diákjait. A sorsát viszont ő sem kerülheti el, ezért egy stréber hallgatónak köszönhetően egy
olyan zombis emberkísérletről szerez tudomást, ami még a rettegett kormány figyelmét is felkelti.
Hősünket még egy titkosnak nehezen mondható ügynök is megkeresi, hogy beszervezze a zombis buli hátterét felderítő küldetésbe, és a nem túl bonyolult történet során ezúttal sem lesz más dolgunk, mint kideríteni, hogy vajon ki lehet az újból kirobbanó kisvárosi zombiapokalipszis felelőse.
Aki játszott a Dead Rising első részével, annak ismerősek lesznek azok az igencsak félelmetes események, amiken Franknek keresztül kell mennie a sztorit elmesélő hét fejezeten keresztül.
Az új rész hatalmas játéktérrel kecsegtet, hiszen a többszintes bevásárlóközpontban barangolva – ahogy a való életben is – mindent megtalálunk, ami egy zombitámadás ellen szükséges lehet, és ezúttal még a városba is kimerészkedhetünk, ahol
újabb élőhalottak, agresszív túlélők, katonák és pszichopaták várják, hogy lekezeljük őket.
A fejlesztők végre felhagytak azzal az elképzelésükkel, hogy időre menő küldetésekkel borzolják a játékosok kedélyeit, így stressz nélkül tudunk elmerülni a DR4 világában. A kikapcsolódásra rengeteg lehetőségünk lesz a hangulatos helyszíneknek, a rengeteg gyűjtögethető cuccnak, rejtett szobának, a megmentendő túlélőknek és felszabadítandó óvóhelyeknek köszönhetően.
Az első részből ismerős, immáron többfunkciós fényképezőgépünk segítségével számos pillanatot megörökíthetünk, sőt meg is kell örökítenünk őket, amit az elkészített fotóminőség és kompozíció figyelembe vételével díjaz a játék, és figyelmeztet, ha nem elégedett a végeredménnyel.
Nyomozásunk során szerencsére nem kell True Detective-es magasságokba eljutni, hiszen az arcunkba tolt bizonyítékok fotómasinás rögzítésével és összegyűjtésével kell összeraknunk a teljes képet, meg hát nem is ezért szeretjük a Dead Rising-szériát. Sokkal inkább az elérhető fegyverek és járművek mennyisége, változatossága és őrültsége miatt.
A rendelkezésre álló típusok között megkülönböztetünk közelharci, távolsági és hajítható fegyvereket, amik között találunk baseballütőt, szúró- és vágó eszközöket, téglát, kalapácsot, gránátot, sztenderd lőfegyvereket és – ha már jön a karácsony, a szeretet ünnepe – plüssjátékot is. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ezúttal is kombinálhatjuk a különböző eszközöket, így egészen beteg halálosztó eszközöket hozva létre.
A játék már idejében megtanít a különböző cuccok összekombinálására, ami egy rendkívül egyszerű craftolási metódusban ölt testet. Csak meg kell szereznünk a pályákon elszórt tervrajzokat, amik megmutatják, hogy milyen komponensek szükségesek a mókás szuperfegyverek készítéséhez.
Ezeket mindenképpen érdemes összeszedni, hiszen van annak egy különös bája, hogy amíg kinn tombol a hideg, addig te a meleg plázában kóricálva óriáskalapácsra szerelt gránátokkal, tűzijátékkal felszerelt számszeríjjal, savat köpködő dinóálarccal vagy egy pengékkel felszerelt gokarttal aprítod a zombikat, miközben kellemesen újragondolt karácsonyi dalok szólnak a hangszórókból.
A plázából kijutva aztán nemcsak fegyvereink lesznek, de visszatérnek a harmadik rész teljesen elborult járművei is,
amikkel Willamette utcáin tehetünk rendet a fékevesztett élőhalottak között. Ugyan teljesen hétköznapi verdákat is találhatunk utcákon, de az igazi mókát most is a buherált járművek jelentik, amelyek között a gépágyúval felszerelt buggytól az óriási tolólapáttal rendelkező, tankszerű monstrumig van minden.
Akárcsak a korábbi részekben, az ágyútöltelékként funkcionáló zombik mellett most is számos őrült, de még élő figurát kell majd a túlvilágra küldeni. A nehézségen viszont sokat faragtak a fejlesztők az első Dead Rising óta, ezúttal már nem kell attól tartani, hogy az izgalomtól vegyes düh miatt összeizzadjuk a kontrollert egy-egy főellenfél legyűrésekor, mivel ezek a küzdelmek jóval könnyebbek lettek, mint a széria korábbi darabjaiban.
Ezúttal ráadásul még egy különleges testpáncélra is szert tehetünk, amivel minden eddiginél súlyosabb pusztítást vihetünk véghez: a speckó öltözetben nemcsak olyan fegyvereket vehetünk a kezünkbe, mint egy minigun, de a pályaelemeket is kiszakíthatjuk a helyükről, hogy aztán azokkal tegyünk kárt az ellenünk érkező zombikban és egyéb ellenfelekben.
Öldöklő szenvedélyünk kiélése ráadásul mindvégig kifizetődő lesz, hiszen a zombivá alakult vásárlók vastagra hizlalt tárcával érkeztek a black friday-re, így ha végzünk velük, simán besöpörhetjük a hátrahagyott lóvét, sőt
még a helyi bankautomatákat is megcsapolhatjuk.
A megszerzett összegből a felszabadított óvóhelyeken vehetünk mindenféle okosságot: fegyvert, élelmiszert, göncöket és a pályaszerte elszórt cuccok (a pánikszobák kulcsai, podcastek, újságok, mobiltelefonok, adatcsomagok) helyét felfedő térképeket.
Emellett tapasztalati pontokat is kapunk az ellenfelek irtásáért, illetve a küldetések/mellékfeladatok megoldásáért, és ezeket négy kategóriában (brawling, fortitude, shooting, survival), összesen 107 képességekre költhetjük el.
Növelhetjük az életerőnket, a használt fegyverek sebzését, speckó támadásokat tanulhatunk, szélesíthetjük a tárgylistánkat, és lényegében testre szabhatjuk a karakterünket annak megfelelően, hogy épp milyen stílusban játszunk. Ha lövöldözni szeretünk, akkor főleg a shooting szekció elemeire kell osztani a pontokat, ha viszont a kaszabolás jön be, akkor érdemes a brawling opció képességeit összegyűjteni.
Sajnos a készítők semmit nem akartak a véletlenre bízni, ezért – a korábbi részekhez mérve – konkrétan nagyítóval kell keresni a Dead Rising 4-ben lévő újdonságokat. Végső soron egy tisztességes folytatást kaptunk, ami a rajongókat jó eséllyel hosszú időre leköti, de a negyedik részre azért már illett volna kicsit változtatni a jól bevált recepten.
Ugyan most kaptunk egy multit, de ez csupán egy különálló négyfős, kooperatív móka, ami manapság szinte már kötelező kelléknek számít egy játékban, szóval ez még kicsit kevés volt ahhoz, hogy igazi forradalomnak érezzük a 4-es sorszámmal ellátott epizódot.
Vizualitás tekintetében viszont emeljük kalapunkat. A Dead Rising 4 grafikája ugyan továbbra sem úttörő, de pont hozza azt a szintet, ami egyszerűen jó a szemnek. A karakterek kellően kidolgozottak, a helyszínek kreatívan vannak felépítve, a fényhatások pedig kifejezetten tetszetősek. Ami viszont az egész játékot elviszi a hátán, az a nagybetűs hangulat, ami
egyszerre figurázza ki a már évek óta maximálisra járatott zombis történeteket, miközben elég sajátos karácsonyi hangulattal operál.
A Dead Rising negyedik számozott részét nyugodt szívvel tudjuk ajánlani azoknak a játékosoknak, akik kellő humorérzékkel és iróniával képesek kezelni az őket körülvevő világot, ami most egy rendkívül szórakoztató és habkönnyű formában, némi karácsonyi gyilkolással és nyomozással válik egyedi élménnyé.
Frank West legújabb kalandja ha másra nem is, arra mindenképpen megtanít, hogy semmit nem szabad túl komolyan venni, mert annak csak a jókedv látja kárát.