Az konstruktőrök visszaemlékezése szerint akkortájt semmi nem mutatott arra, hogy az ilyen fajta termékekből valaha is "bombaüzlet" lesz. Az Intel a processzort egy számológépeket gyártó japán cég partnereként fejlesztette, a mérnökök szerint nem túl nagy lelkesedéssel.
A költségek leszorítása miatt mérnökök kínosan ügyeltek a minimalizmus megőrzésére, a külalakban a mai Pentium 4-től igen különböző 4004 ugyanúgy 16 lábbal illeszkedett foglalatába, mint a cég korábban is gyártott memóriaegységei. Ted Mazor, a chip egyik fejlesztője elmondta, hogy az Intel vezetőse nem igazán látott fantáziát a projektben és csak a kibocsátás utáni pozitív fogadtatás után kezdték vizsgálni a termék bővebb piaci lehetőségeit.
A 108 kiloherzes órajelen futó, az IBM és a Digital utasításkészletét használó 4004 4 bites számítási műveletek végzésére volt képes. Bár érkezését nem fogadta kirobbanó siker, néhány hónappal később, 1972. áprilisában megjelent követője, a már 8 bites Intel 8008. Az Intel mai uralkodó helyzetét mégis az 1974-ben érkező 8080-as chip hozta, mely a korábbiaknál összetettebb utasításkészlettel dolgozott és 40 lábbal illeszkedett foglalatába. A Mercury Research egyik elemzője szerint az áttöréshez az IBM is nagy mértékben hozzájárult: a számítógépgyártó cég 1981-ben a 8080 egyik leszármazottját, a 8088 jelű processzort választotta fejlesztendő PC-jébe, ami aztán megalapozta a személyi számítástechnika szélesebb körű térnyerését.
[origo]