Vizsgálat az IKB 60 milliárdja ügyében

Ha pénzt nem is, feladatot bőven örökölt elődjétől az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM). Az utóbbi két év 50-60 milliárdos pályázati kifizetéseinek vizsgálatáról Kovács Kálmán, a tárca vezetője beszél..

Minisztertársai szinte kivétel nélkül kiürített kasszával, sokmilliárdos ígéretekkel szembesültek, amikor lezajlott a tárcáknál az átadás-átvétel. Mennyi szabadon elkölthető forintot őriznek most az Informatikai és Hírközlési Minisztérium "széfjeiben"?

Egyetlen szabadon felhasználható fillérünk sincs jelen pillanatban. A minisztérium elődje, az Informatikai Kormánybiztosság (IKB) idei költségvetésének körülbelül 75-80 százaléka már el lett költve, illetve ígérve. A kifizetéseken túl sok szerződést aláírtak vagy már kiértesítették a győzteseket. Jogi értelemben ezeket a kötelezettségeket teljesítenünk kell és teljesíteni is fogjuk, kivéve azokat, ahol törvénytelenség történt. A még csak meghirdetett programokat tudjuk módosítani, így talán 5-6 milliárd forint sorsáról dönthetünk mi magunk.

Befejeződött már az Informatikai Kormánybiztosság által kötött szerződések felülvizsgálata?

Nem végeztünk még a munkával, hiszen az IKB kétéves működése alatt körülbelül 50-60 ezer pályázati szerződést kötött. Egyelőre két olyan ügyet találtunk, amelyet továbbítottunk a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak. Ezek a szerződések meglátásunk szerint nem jogszerűek, de biztosat csak a Kehi-vizsgálat után mondhatok.

Ön egyik első intézkedésével felfüggesztette az Informatikai Kormánybiztosság nyertes pályázatainak kifizetését. Újraindították-e már a folyósításokat?

Mindeddig egyáltalán nem volt kifizetés, most indítottunk el néhányat. A köztisztviselők, a pedagógusok, a könyvtárak esetében közösségi érdekeket sértenénk, ha nem folyósítanánk a megítélt összegeket. Egyébként több mint egy hónapja két könyvvizsgáló cég és három ügyvédi iroda vizsgálja a tonnaszám lévő anyagokat. Az adatok egy része a Miniszterelnöki Hivatalban van, a másik része az IKB-ban, a harmadik a Regionális Fejlesztési Holdingnál. Őrületes összegről van szó, ebben az évben 35-40 milliárdról, előző évben 15 milliárdról, összesen 50-60 milliárdról döntöttek pályázati úton. Bízom benne, hogy amennyiben történt bármilyen törvénytelenség, azt a vizsgálat feltárja.

Ha pénzt nem is, feladatot jócskán örököltek az Informatikai Kormánybiztosságtól. Ezek közé tartozik 27 ezer pedagógus és köztisztviselő ingyenes internet-hozzáférésének megoldása is

Az előző kormány meghirdette, hogy az arra jogosultak már idén januártól internetezhetnek otthonukból. Csak azt felejtette el közölni, hogy mindezt milyen pénzből és hogyan képzeli el. Az erre elkülönített keret ugyanis kimerült, mert a vártnál drágábbak lettek a gépek. Csak ennek az ígéretnek a teljesítése legalább másfél milliárd forintba kerül, de még az idén találunk erre megnyugtató megoldást.

Melyek azok a programok, amelyeket a pénzszűke ellenére is elindítanak még az idén?

Reméljük, hogy annyi pénz azért marad, hogy már az idén meg tudjuk mutatni, milyen irányokban képzeljük el a jövőt. Ezek természetesen csak jelzésszerű, de mégis fontos programok lesznek. Mindenképpen tenni fogunk valamit a közösségi internet-hozzáférési pontok bővítésének érdekében. Szerződés közeli állapotban vagyunk a Magyar Teleház Szövetséggel. Ugyancsak szeretnénk a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok néhány speciális rétegének - a vakoknak, a mozgáskorlátozottaknak - segíteni. A középiskolások és szüleik internetelérését is ösztönözni szeretnénk csakúgy, mint az önkormányzatok világhálós megjelenését. Ezen programok kidolgozása most zajlik.

Az internetszolgáltatók szerint az új netes percdíjak annyira alacsonyak lesznek, hogy a rájuk eső 10, illetve 30 százalékos díjhányad elenyésző bevételi forrást jelent számukra. Van, aki azt mondja, fel kellene emelni ezt az arányt 50 százalékra vagy az egészet újra kellene gondolni.

Nyilván ez is a hírközlési törvény módosításának a része lesz, mert azt már látjuk, hogy egy-egy elembe nem lehet belenyúlni. Megvolt a távközlési, hírközlési szakmát képviselő Szolgáltatói Tanácsadó Testület ülése, ahol összegyűjtötték a szakmailag indokolt módosításokat. Ezeknek a száma meghaladja a százat. És ebben még nincs benne sem az uniós csatlakozás által indokolt módosítások, sem a mi saját elképzeléseink. Gyakorlatilag a kérdés az, hogy nem kell-e egy új törvényt írni.

Elődeim a legnagyobb hibát azzal követték el, hogy egyszerűen nem volt igazi programjuk. Vagy ha volt is, az nem az információs társadalomról szólt, hanem inkább arról, hogyan lehet bizonyos pénzeket kinyerni pályáztatásokon keresztül. Meghirdettek vagy ötvenféle kisebb-nagyobb programot mintegy 40 milliárd forint értékben, de ezek nem álltak össze egységes egésszé, nem volt a hátterükben egy vízió arról, hogy mit is szeretnének elérni mondjuk négy év alatt. A szétaprózott akciók nem mutattak egy irányba. Jó példa erre a közalkalmazottak és a pedagógusok számítógéphez juttatása. Hirtelen kiosztottak több tízezer gépet, de senki nem tudta, hogy ez a kampány folytatódni fog-e a következő évben. Hogyan készítsenek így stratégiát maguk számára a cégek, a minisztériumok vagy éppen a köztisztviselők? Olyan ez az egész, mintha felhelyeztek volna a sakktáblára 32 bábut, de elfelejtették volna, hogy a játék azzal kezdődik, hogy a bábukat fel kell állítani a megfelelő sorrendben. Most van 32 bábu a sakktáblán, és a mi feladatunk az, hogy elrendezzük őket.