Festőállvány vagy wurlitzer

Havi rovatában, a readme-ben Váncsa István ezúttal a Photoshop 7.0 képszerkesztőt próbálgatja.

Ami mármost az ecseteket illeti, annyit azért jegyezzünk meg elöljáróban, hogy a Photoshop nem festőprogram. Aki festőprogramra vágyik, forduljon bizalommal a nagy múltú Painterhez, amely egyébként mindig más cég zászlaja alatt hajózik. A Photoshop ezzel szemben képszerkesztő, benne az ecsetek kvázi-realisztikus volta egyfajta plusz szolgáltatás csupán. Van e tárgyban egy általánosabb jellegű észrevételem is, jelesül az, hogy amikor valamely művészeti technika (eszköz+anyag+eljárás) másnak kíván látszani, mint ami valójában, az mindig giccsgyanús. Volt ugyan egy rövid korszak, amelyben akrilfestmények készültek különféle fotók alapján, azzal a bevallott céllal, hogy a kész művek a fotóktól lehetőleg ne is legyenek megkülönböztethetők, ám ez az iménti állítást nem gyengíti, hanem erősíti. Egy kép vagy egy szobor akkor hiteles, ha a választott technika egyedi, sajátszerű, más úton reprodukálhatatlan jellegzetességeit aknázza ki, a mű ettől még nem okvetlenül lesz jó, de legalább őszinte lesz. Ha viszont az akvarell olajnak akarja mutatni magát vagy a számítógépes grafika akvarellnek, akkor hiteltelen, tehát olyan, mint hazudozó államtitkár a híradó éjfél utáni kiadásában, amit leginkább múltba révedő, magányos éjszakai alkoholisták néznek, de ők se az államtitkár délceg alakjára fókuszálnak elsősorban, hanem visszaidézik 1986. augusztus 27-ét, amikor Irén másodjára jött fel abban a szűk kartonruhában, hozott disznósajtot és négy üveg bort, s közben a tévében azt lehetett látni, hogy Szovjet-Üzbegisztánban visszaélések miatt halálra ítélték a volt gyapot-feldolgozási minisztert.

Ez a hasonlat kissé talán kanyargós volt, viszont szép, úgyhogy hagyom. Ott tartunk tehát, hogy a Photoshop 7.0 megítélésekor nem a némiképp újraírt festőgép adottságai a legfontosabbak. Persze a reklámgrafikában minden lehetséges, egyebek között az is, hogy a grafikusnak szénrajzot kell alkotnia, éspedig Photoshopban, ami erre nem igazán alkalmas, de a grafikus majd ezt is megoldja valahogy, hiszen a csodák művelése az ő alaptevékenységéhez tartozik. Utána esetleg hazaviszi a gyereket, majd krumplit pucol.

(A teljes cikk a Computerworld-Számítástechnika augusztus 27-én megjelenő, 35. számában olvasható.)