A játék ugyanazon grafikai motort használja, melyet a Baldur's Gate eddigi részeiben, illetve az Icewind Dale I-ben megcsodálhattunk. Ezt olvasva bizonyára sokan morcosan húzzák össze a homlokukat, mivel a "megcsodálhattuk" kifejezés erősen túlzó, vagyis az említett programok grafikája nem volt valami eget rengető. De nézzük a dolgot a jó oldaláról: akik sokat nyomultak a Baldur sorozattal, azoknak pillanatig sem kell vesződniük a kezelőfelülettel és a grafikával való ismerkedéssel.
Annál inkább ismerkedhetnek a szabályokkal, már ha nem gyakorlott szerepjátékosokról van szó. A második rész ugyanis már a harmadik kiadású D and D szakértelem orientált szabályit használja, ami mindenképpen sok újdonságot tartalmaz a második kiadáshoz szokott számítógépes szerepjátékosoknak.
A játék Targos városában kezdődik, ahol arra kérnek fel bennünket, hogy védjük meg a várost a goblin rablóktól. Ez a feladat nem jelenthet gondot még az alacsonyszintű csapatunknak sem. Később lassan rájövünk, hogy nem a goblinok jelentik a valós problémát. A történet maga szépen lassan bontakozik ki, eseményt esemény követ. A linearitás megmaradt az előző részhez képest, vagyis a fővonulatban csak akkor tudunk tovább haladni, hogyha teljesítettük az előző feladatot. Szerencsére a városokban lézengő polgároktól kaphatunk elég mellékküldetést, hogy akkor se unatkozzunk, ha a fővonalban esetleg megakadtunk.
A küldetések teljesítése során, meg általában egyszerű barangolás közben is számos szörnyeteggel akadunk össze. Ezek vagy őriznek valamit, vagy egyszerűen feltűnnek a semmiből. Ugyan a győzelmet minden esetben elérhetjük bármilyen összetételű csapattal is, de a keményebb lények esetében már komolyan meg kell terveznünk, hogy milyen stratégiát alkalmazunk. Általánosan jellemző, hogy nem árt, hogyha minden karakterünk vagy tud varázsolni, vagy rendelkezik valamilyen távolba ható fegyverrel. A játékot ugyan hat harcossal is végigvihetjük, de ekkor jóval nehezebb dolgunk lesz. Célravezető taktika például, hogyha - feltéve ha ismerjük a láthatatlanság varázslatot, vagy rendelkezünk ilyen potionnal - nekiindulunk egy láthatatlan karakterrel felderíteni a terepet. Csapdákba ilyenkor is beleléphetünk, így nem árt, hogyha láthatatlan barátunk éppen tolvaj. Az árnyékban rejtőzést is választhatjuk, de azt könnyebben észreveszik, mint az igazából láthatatlan karaktert. Egy másik módszer akkor válhat be, hogyha sok, túl kemény, vagy mondjuk mérgezést okozó támadással rendelkező ellenféllel találjuk szembe magunkat. Ekkor érdemes feláldozni amolyan csaliként az egyik karaktert, akin mondjuk van némi páncél is, a többiek pedig távolról osztják az áldást.
Mint említettük korábban, a játék grafikája nem változott elődjéhez, de még a Baldur's Gatehez képest sem. A hátterek ugyan nagyon szépek továbbra is, de a karakterek, NPC-k és ellenségek kidolgozása finoman szólva is hagy kívánni valót maga után. A szörnyetegek ugyan valamivel jobban néznek ki, mint az előző részben, de még mindig lenne rajtuk mit javítani bőven. Szintén újdonság, hogy egy kritikus ütés nyomán, vagy egy erőteljes varázslat hatására testrészek robbanhatnak le az ellenségről, melyek szanaszét repülnek.
A grafikával szemben a játék hanganyaga egyenesen kiváló, akárcsak a korábbi részekben. A zene mindig illik a környezet hangulatához, esetenként valósággal feldobja, vagy lehangolja az embert. A szöveg, vagyis a karakterek, NPC-k és ellenségek beszéde szintén remekül sikeredett. Mondjuk a szörnyek esetében kevésbé beszélhetünk szövegről, de ők is nagyon életszerűen nyögnek és hörögnek.
Az irányítás pofonegyszerű. Aki játszott a korábbi játékokkal, annak fél percébe sem fog kerülni ismét belejönni, de aki még nem találkozott a Black Isle programjaival, annak sem fogja túl sok idejét elrabolni az irányítással való ismerkedés. A karaktereket egyenként, vagy csoportban is irányíthatjuk, az inventoryt, a varázskönyvet, a karakterlapot és egyebeket egy kattintással, vagy a megfelelő forróbillentyű használatával pillanatok alatt elérhetjük. A harcokat továbbra is bármikor megállíthatjuk, amire szükség is lesz, mivel mindig szintünknek megfelelő képességű szörnyekkel kerülünk szembe.
Mikor napvilágot láttak az első hírek az Icewind Dale folytatásáról, mindenki biztos volt benne, hogy lenyűgöző grafika tárul elénk. Evvel szemben annyira maradt minden a régiben az elődhöz képest, hogy jogosan merül fel a kérdés: miért nem kiegészítőként jelent meg a program?
Rendszerkövetelmény:
Processzor | P2 350 |
RAM | 64 Mbyte RAM |
DirectX verzió | Directx 8.0 |