Kezdjük mindjárt avval az újítással a program bemutatását, amelyet talán a legtöbben vártak. Igen, a motorok használatáról van szó, melyek kimaradtak a GTA III-ból. A Vice Cityben evvel ellentétben többfajta motorra is felpattanhatunk, kezdve a kis és fürge sportváltozatoktól a hatalmas, szörnyetegre emlékeztető chopperekig. De ez még mind semmi. A motorok mellett, hogyha nagyon meleg a helyzet, akár egy helikopter is elcsórhatunk, vagy akár egy golfpályákon használatos kisautóba is beülhetünk, hogyha el akarjuk hitetni a hatóságokkal, hogy mi ugyan csak egy golfmeccsre ugrottunk le.
Akárcsak az előző részben, most is megtehetjük, hogy különösebb cél nélkül, kedvünkre száguldozunk a városban, de az igazi azért a különböző küldetések elvállalása. Ezek a küldetések, hogy úgy fogalmazzunk, nem mindig egyeznek a törvényekben engedélyezett cselekedetekkel, így idővel bizony meggyűlik a bajunk a karhatalommal. Eleinte csak a helyi rendőrség osztagai erednek utánunk, de ha nagyon sok fát teszünk a tűzre, akkor bizony az FBI, sőt, még a Nemzeti Gárda alakulatai is ránk kezdenek vadászni. Szerencsére a rendőröket, és általában az ellenségeket vezérlő mesterséges intelligencia nincs a topon, ezért nem túl nehéz egérutat nyerni.
Említettük az előbb, hogy cél nélkül is sétálhatunk, vagy motorozhatunk a városban. Ez a város a névadó Vice City, mely nagyban különbözik a GTA 3-ban megismert, New Yorkra hajazó Liberty Citytől. Vice City sokkal inkább emlékeztet egy floridai nagyvárosra, például Miamira, tengerpartjaival, szállodáival és lengén öltözött járókelőivel.
A harmadik résszel ellentétben a Vice Cityben nem egy névtelen antihőst alakítunk. No ami az antihős titulust illeti, az stimmel, de most neve is van emberünknek. Ő Tommy Vercetti, aki természetesen olasz származású, x. generációs amerikai, aki nem akar kimaradni semmi jóból, így a drogüzletből sem. A küldetések során egyre mélyebbre ássa magát a bűn fertőjében, míg végül ő lesz a város gengszterfőnöke. Még egy érdekesség Tommy barátunkról: hangját a Nagymenőkben nagyot alakító Ray Liotta kölcsönzi.
Említettük már a küldetéseket, most ismerkedjünk meg velük közelebbről is. Most is találkozhatunk igen egyszerű feladatokkal, melyek a város, illetve az irányítás bemutatásának feladatát hivatottak ellátni, de a legtöbb küldetés több, egymással összefüggő feladatot tartalmaz. Egyszerre több missziót is elvállalhatunk, és az, hogy sikeresen teljesítjük-e mindet, vagy néhányat elbukunk, erősen befolyásolják a játék végkimenetelét.
A Vice City egyértelműen szebb, mint a sima GTA 3, amit el is vártunk, hiszen többek morogtak az előd kissé interlaces grafikája miatt. A környezet, mely eleve sokkal világosabb a napfényes helyszín miatt részletesebben kidolgozott, akárcsak a járművek. Az utcákon sokkal több, eltérő megjelenésű ember mászkál, és ami tán a legfontosabb, a játék a megjelölt minimális rendszerkövetelményű gépen nagyobb felbontásban is szépen fut.
A sorozat korábbi darabjainak is enyhén szólva erőssége volt a hanganyag, és ez a Vice City esetében sincs másként. A hanganyag esetén itt elsősorban az autókban és egyéb járművekben hallgatható rádióállomásokra gondolunk, melyek mindenki igényét kielégítik, legalábbis aki kedveli a nyolcvanas évek végének muzsikáit. Van itt minden, rock, rap, könnyebb zene, spanyol nyelvű adó, illetve folyamatosan dumáló rádióállomás is az önsanyargató hajlamú játékosnak. Ha mégis megunjuk valamennyit, most is lehetőségünk van saját kedvenc MP3-mainkat betölteni.
A bevezetőben említettük, hogy a játék PS 2-es változata mekkorát tarolt az eladási listákon. Figyelembe véve, hogy milyen szórakoztató játékról van szó, és hogy az előző részt is mekkora lelkesedéssel fogadták a PC-s játékosok, a hamarosan megjelenő Sims Superstars felkötheti a gatyáját, ha maga mögé akarja utasítani a Vice Cityt.
Rendszerkövetelmény:
RAM | 128 Mbyte RAM |
HDD | 915 MB |
VGA | 32 MB VRAM |
DirectX verzió | Directx 9 |