Párbaj: DVD-írók tesztje

Legutóbbi tesztünk során számítógépbe szerelhető DVD-írókat eresztettünk össze. Leginkább a ma hozzáférhető eszközök minőségére és felhasználásának jellemzőire voltunk kíváncsiak.

E hónapban a manapság oly központi kérdést tettem fel magamnak. Luxus-e a DVD-írás? Érdemes-e százezreket kiadni egy, viszonylag gyorsan amortizálódó eszközért? Vajon szabad-e megvásárolni ezrekért az írható médiákat és próbálkozni különböző videófájlok írogatásával, kellő gyakorlat és kidobálni való nyersanyag hiányában? Eddigi tapasztalataim alapján DVD-írót vásárolni nem volt érdemes.

Az árak igen magasak, majdhogynem megfizethetetlenek voltak. Igaz elvétve néhol azért akadt egy-egy bemutatódarab, potom áron - százezerért -, de az ilyen "mezítlábas" eszközökhöz sem doboz, sem kézikönyv nem tartozott, sőt némely szervizben az akciós bemutatódarabnak még a típusát sem tudták pontosan megmondani. Talán TEAC, talán Panasonic... - hallottam kismilliószor. A kis dobozos korongégető díszpéldányokat pedig hozzávetőlegesen egy számítógép áráért (150-220 ezer forint plusz áfa) kínálgatták éveken át kedvenc kereskedőink. Csupán a szomszéd vállalkozómágnás házába érte meg átugrani, az apuka általános iskolás kisfiát megkérni, hogy ugyan már tegye be hordozható winchesterünket egy röpke órácskára, amíg éveken keresztül gyűjtögetett fájljainkat végre egy DVD-lemezre mentenénk.


Eljött az idő...

A hardverek ma már megfizethetők (félprofesszionális VHS-magnó vételárával egyezőek), a nyersanyagok olcsóbbak, mint egy standard VHS-kazetta. Csupán kísérletező kedvünk és persze pénztárcánk szabhat határt a napi tévéhíradó és Dallas rögzítésének. Csupán digitalizáló kártyára és némi filmvágási kézügyességre lesz szükségünk a reklámok, filmkezdetek és filmvégek kiirtására, hogy az utókor számára is megőrizhessük a szent mozgóképet a 4,7 GByte tárkapacitás erejéig.

Szerkesztőségünket e hónapban két forgalmazó egy-egy DVD-író termékével lepte meg. Az egyik berendezést a Pioneer, míg a másikat a Freecom dobta piacra. Ha külsőre szeretnénk megkülönböztetni a két eszközt, első kapaszkodót a színük jelentheti számunka. Ugyanis a megszokottól eltérően a Freecom cég gyártmánya fekete előlappal került forgalomba. A cég designerei minden bizonnyal gondoltak a manapság olyan divatos színekben pompázó számítógépházakra, különösen a teszteléshez használt "krémszínűre". Viccet félretéve, az utóbbi időkben valóban sok fekete és ezüst PC ház került hazánkban is forgalomba, és az ismertebb gyártók már eleve tartózkodnak a megszokott forma- és színvilágtól.