Egyezkedés a képviselőházban

A jelek szerint a jogalkotás állami és politikai szereplői egyaránt szeretnék, ha a mai hírközlési szabályozásnál sikeresebb lenne az EHT. Erre utal, hogy a kormánypárti és ellenzéki képviselők nem egy esetben közösen javasolták a törvénytervezet egy-egy részletének módosítását.

Nemrégiben még úgy látszott, reménytelenül rátelepül a médiapolitika a kábeltelevíziós hálózatokra, és egy-egy, ezen a területen szolgáltató cég legfeljebb a számításba vehető lakosság hatodáig terjesztheti ki a hálózatát. A politikai, szellemi monopólium elkerülésének szándéka azonban technológiai monopóliumhoz vezetne, ha a kábeltelevíziós társaságok emiatt kimaradnának a szélessávú hálózatok fejlesztéséből. Egyes területeken pedig éppen a többcélú kábeltelevíziós hálózat tűnik ma a szélessávú kommunikáció legjobb megoldásának. A bizottsági vitában ezáltal előbb egynegyedre, majd egyharmadra nőtt az egy-egy cég által "meghódíthatónak" ítélt terület. A tartalmat szabályozó médiatörvény helyett így inkább az infrastruktúra fejlődését meghatározó egységes hírközlési törvény szabja meg a kábelkommunikáció fejlesztésének új lehetőségeit. De a médiatörvény elveinek védelmezői sem érezhetik vesztesnek magukat, mert egy másik javaslat kiemeli: előnyben kell részesíteni a kulturális, tudományos és társadalmi értékek közvetítését a közszolgálati rádió- és televízióműsorok elérhetőségének javításával.


Miből él a hatóság?

Úgy tűnik, az EHT nagyobb mozgásteret ad a hírközlési hatóságnak, ugyanakkor megnő a felelőssége is. A törvény tervezetében megfogalmazott feladatokon túl javasolták a képviselők, hogy a hatóság évente egyeztesse együttműködését, s annak módszertanát a versenyhatósággal, illetve - a piacfelügyelet részeként -véleményeztesse a fogyasztóvédelmi hatósággal az arra kötelezett szolgáltatók általános szerződési kötelezettségeit. A hatóság költségvetése viszont várhatóan csökken. A képviselők szerint a HÍF költségvetése 2002-ben ötször meghaladta a többi kelet-közép-európai ország átlagát, sőt a brit szabályozó hatóság, az OFTEL költségvetése sem érte el a HÍF-ét. A javaslat szerint elegendő lenne, ha a törvény tervezetében szereplő 0,5 százalék helyett az előző évi nettó árbevétel 0,35 százalékát fizetnék felügyeleti díjként a szolgáltatók.


Milyen sűrűn csenget a kassza?

Egy javaslat szerint az egyetemes szolgáltatóknak célszerű nettó árbevételük arányában meghatározni a befizetések maximumát. Ennek összege nem haladhatja meg az éves árbevétel 0,5 százalékát. Nem kötelesek fizetni azok a szolgáltatók, amelyek árbevétele nem éri el a miniszter által rendeletben megállapított éves mértéket, valamint azok a jogelőd nélkül alakult gazdasági társaságok, amelyek alapításának időpontjától a fizetési kötelezettség megállapításának időpontjáig két év nem telt el.