Pax Romana - harc a szenátus kegyeiért

A Galilea Multimedia egy újabb játékot készített, mely arra tesz kísérletet, hogy elénk tárja, milyen feladatokkal kellett szembenézniük a Római Birodalom hatalmát kiépítő cézároknak.

A játék készítésében több olyan szakember is részt vett, akik bábáskodtak a Paradox Europa Universalisának megszületésénél is. A hasonló vonások kis túlzással azonban itt véget is érnek, lévén az Universalis monumentalitása elvész a Pax Romanaban, átadva helyét a temérdek szöszmötölésnek, állítgatásnak. Kétségtelen, hogy nehéz megtalálni az egyensúlyt a kellően összetett, és a már túl bonyolult játék között, de az is tény, hogy egy ilyen kategóriájú program fejlesztőinek messze ez a legfontosabb feladatuk.

A játék kezdetekor választanunk kell hat római frakció egyike közül, akiket a későbbiekben képviselünk. A cél, hogy megszerezzük a lehető legnagyobb méltóságot, a konzuli hivatalt. Ehhez egy szamárlétrán araszolunk végig, de ellenfeleink mindig megtesznek mindent, hogy leessünk a lajtorjáról. Az élet azonban akkor sem válik habos tortává, ha megszereztük a konzuli címet, mivel ehhez a programban jóval kevesebb hatalom társul, mint a valós történelemben. Mindvégig erősen függünk majd a szenátus döntéseitől, akik olyan dolgokba is beleszólnak, mely egyébként a konzul kizárólagos jogkörébe tartozna.

A szenátus döntéseit, valamint összetételét azonban befolyásolhatjuk, hisz rendelkezésünkre áll a legfontosabb politikai eszköz, a megvesztegetés. Ha kellő pénzt pumpálunk a választásokba vagy kellő mennyiségű szórakozást biztosítunk a polgároknak, akkor arra a szenátorra fognak szavazni, aki a mi ügyünkért lobbizik majd. Ha ez nem sikerül, akkor pénzzel és ajándékokkal még mindig marad esély a szenátorok szívének meglágyítására.

A legkomolyabb küzdelmet azonban nem az ellenséges frakciókkal, hanem a kezelőfelülettel vívjuk majd. Rengeteg ablak és panel nyílik meg előttünk, melyeket a pillanatok alatt véget érő tutorial egyáltalán nem mutat be rendesen. Idővel rájövünk ugyan, hogy mit hol keressünk, de ahhoz nagyon sok időre lesz szükség, hogy mindent átlássunk. Ráadásul bizonyos fontos információkról, mint mondjuk egy komoly pénzforrás elapadása, nem kapunk külön üzenetet, marad hát a mérgelődés, ha éppen ráakadunk egy véletlenül megnyitott ablakban.

Szerencsére lehetőség van az úgynevezett stratégiai mód választására is, melyben már nem kell vesződni a fent említett rengeteg beállítással és opcióval. Itt csak a legfontosabb gazdasági döntések hárulnak ránk, nem kell megvesztegetni, választani, miegymás, hanem csak a hadseregek irányítására koncentrálhatunk. Sajnos csak négy forgatókönyv áll rendelkezésünkre, és ezek közül egyik sem ölel fel húsz évnél hosszabb időszakot.

A harc terén ismét elővehetjük az összehasonlítást az Europa Universalisszal, de ez nem igazán dicséret, lévén a Paradox programjának egyik gyenge pontjáról van szó. Ha a két sereg összecsap, a Pax Romanában is két katonát látunk, akik vadul csapkodják egymást, miközben a képernyő alján csökkenő szám mutatja a hadállomány elhullását. A taktikába ugyan beleszólhatunk a hadrend megváltoztatásával, ámde ebben ki is merül minden befolyásolási lehetőségünk.

A grafika kétdimenziós, ami nem baj egy hasonló játéknál, de azt is maga után vonja, hogy ugyan rajzolják már szépre a kedves fejlesztők. Ezzel szemben a Pax Romana kifejezetten fércműnek tűnik e téren, amit csak tetéz a felfedezetlen területeket reprezentáló nagy fehér semmi, illetve a menükben és ablakokban feltűnő miniatűr betűméret.

Nagyon várjuk már a Rome: Total Wart, mely ugyan azért nem egy kategória a Pax Romana kaliberű játékokkal, de nem úgy tűnik, hogy sikerülne színvonalas "rómais" stratégiát megalkotni a fejlesztőknek. Talán ha a Paradox lenyúzna még egy ókori bőrt az Europa Universalisról, nem lenne ilyen hiányérzetünk, mert bizony a Pax Romana aligha elégítette ki bárki igényeit.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 600
RAM	128 Mbyte RAM
HDD	500 MB