A kiegészítő főszereplője ezúttal egy mindenre elszánt őrmester, bizonyos Warren Douglas, de gyakran fogunk olyan szereplőkkel találkozni, akik az eredeti programban tűntek fel először. A kiegészítőben vázolt kampány sajnos meglehetősen rövid - még profi Vietcong-játékosnak sem kell lennünk, hogy egy hosszú délután alatt végigrohanjunk az egymáshoz lineárisan kapcsolódó küldetéseken.
A játékidőt talán az srófolhatja fel némileg, hogy a küldetések bizony nem éppen könnyűek. Egyfelől időnként lazán elveszítjük tájékozódóképességünket a dzsungelben, ami nem éppen a program javára szól, másrészt a mindenhol rejtőző mesterlövészek egyetlen golyóval a másvilágra küldhetnek. A missziók is ezen orvlövészek köré épülnek, hisz a feladatok mellett mindig meg kell találnunk a legközelebbi fedezéket.
Az ellenség azonban nem csak a mesterlövészeket küldte harcba, hanem a jól képzett, rejtőzködésben felülmúlhatatlan osztagait is. Hogy mennyire jók a rejtőzésben, azt akkor tapasztaljuk majd legelőször, mikor lekaszál minket egy előttünk feltűnő vietnámi gépfegyveres, mi pedig matathatunk a visszatöltés menüpont után. Szerencsére a küldetéseket nem öngyilkos Rambo módjára egyedül hajtjuk végre, hanem egy viszonylag jól szervezett osztag tagjaként. A csapattagokat vezérlő mesterséges intelligencia jól muzsikál, vagyis társaink tényleg segítenek, és nem hátráltatnak bennünket.
A programba belecsempésztek a fejlesztők egy véletlenszerű misszió-generátort is, ami tovább nyújthatja a játékidőt. Ezekben a küldetésekben eldönthetjük, hogy egymagunkba, vagy éppen egy csapat tagjaként vetjük magunkat az őserdőbe, de az ellenfél viselkedésének állítására is van módunk. Ha elég elszántnak érezzük magunkat, akár egy szemtől szembeni párbajt is vívhatunk a dzsungel rejtekében.
Amiatt igazán nem panaszkodhattunk az eredeti programra, hogy kevés fegyvert vihetünk magunkkal a fák közé, de miféle kiegészítő lenne az, melyben nem kaptak helyet új ágyúk. Ennek megfelelően a Fist Alphába is bekerült néhány új játékszer. Elsőként végre kezünkbe vehetjük az M-14-est, melynek mind távcsöves, mind sima változata megjelenik, kipróbálhatjuk a csendes Sten golyószórót vagy a Scorpio géppisztolyt. Az új fegyvereket eredeti társaikhoz hasonlóan felszerelhetjük bajonettel, ha végképp el akarjuk kerülni az ellenség figyelmét.
Bővültek a többjátékos lehetőségek is a kiegészítőben. Természetesen választhatjuk a hagyományos deathmatch, team deathmatch vagy capture the flag módokat, de például a deathmatchet játszhatjuk kooperatív módban is a gép által vezetett Vietcong-csapat ellen. Új módként jelenik meg a Turn Table, mely egy olyan különleges CTF, melyben hol támadó, hol védekező csapatként operálunk. Összesen nyolc új multiplayer térkép került a kiegészítőbe, melyeken harcolva ősi templomokba vagy föld alatti csatornákba is eljutunk.
A grafika nem sokat változott a lassan egyéves eredeti programhoz képest, így a nagyon kényesek már-már elavultnak is láthatnák, de azért objektívan nézve még mindig elsőrangú. A katonák szája mozog beszédkor, a növényzet lengedezik a szélben, a bokrok levelei zizegve jelzik, hogy ellenség közeleg, a bakák pedig nagyon életszerűen terülnek el egy halálos lövés után. A hanghatásokra szintén nem lehet panaszunk, különösen a dzsungel állandóan fortyogó élővilágát illetően, a hatvanas évek rockzenéje pedig mindig eszünkbe juttatja, hogy valójában 1967-ben járunk.
A kiegészítőt magas osztályzattal illettük, ami kétségtelenül sok esetben - grafika, hangok - az eredeti játékot dicséri. A kiegészítő persze nem csorbítja az eredeti program értékeit, de meglehetősen keveset is ad hozzá, főleg ami a rövid egyjátékos küldetéssorozatot illeti. Akik végigvitték az eredeti Vietcong-misszióit, persze ne hagyják ki a Fist Alphát sem, főleg ha módjukban áll a többjátékos összecsapásokban megismerni a zöld pokol borzalmait.
Rendszerkövetelmény:
Processzor | P3 800 |
RAM | 256 Mbyte RAM |
VGA | 16 MB VRAM |
DirectX verzió | Directx 8.1 |