Mivel orosz csapat programjával van dolgunk, nem meglepő, hogy az események is a nagy Oroszországba szólítanak bennünket. A pontos helyszín egy kitalált város, Black Lake, és hogy az időpontokat is megkeverjék a fejlesztők, a kalandok a nem túl távoli jövőben folynak. A feladat nem más, mint kézre keríteni azt a sorozatgyilkost, aki kicsit túlzásba vitte hobbiját, és már több száz embert gyilkolt meg a városban. Az általunk megszemélyesített főhős ezúttal nem valami szuperhérosz, hanem az áldozatok egyike, ki a játék elején egy zsákban tér magához, és elmorfondírozhat azon szökése közben, hogy vajon miért nem végzett vele a gyilkos. Az alaphangulatot már az első helyszín, az ébredésünknek asszisztáló kunyhó is megadja, hisz társaink nem mások, mint a nálunk kevésbé szerencsés áldozatok, vagyis hullák.
A játékmenet a kalandprogramoknál bevált point and click módszert követi, vagyis ha belépünk egy helyszínre, az első, és szinte egyetlen dolgunk, hogy az egérrel alaposan átmazsolázzunk minden egyes képpontot. Ez nem túlzás, hisz vannak olyan pici objektumok, melyek ugyan fontosan, de még egy tündér szemét is próbára tennék. Egy másik, ide kapcsolódó probléma, hogy a legtöbb tárggyal sokáig nem is tudjuk, hogy mihez kezdjünk, és akadnak majd teljesen felesleges dolgok is.
Maguk a fejtörők, vagyis feladványok szerencsére elég változatosak. Persze akadnak nagyon "nulladik szintűek" is, mint a tipikus találd meg az elemet a zseblámpába feladat, de emellett találkozhatunk nemcsak elmét, hanem gyomrot próbáló puzzlékkal is. Ilyen mondjuk az, mikor szükségünk van egy ujjlenyomatra, de sajnos a tulajdonos már nincs az élők sorában, és mivel a lenyomat olvasót sem vihetjük el, nem marad más, mint némi hentesmunka a hullaházban. Olyan próbákkal is lesz majd dolgunk, melyek több, egymástól nagyon messzire lévő helyszínre rángatnak el, de ezek azért elég ritkák ahhoz, hogy ne váljon miattuk unalmassá a program.
A grafika a kalandjátékoknál nem a leghangsúlyosabb pont, de azért elvár az ember egy minimális mércét. Ezt a mértéket a játék bőven megüti. Ugyan a háromdimenziós karakterek, és egyes objektumok enyhén szólva idejétmúltnak tűnnek, az előre renderelt hátterek impozáns látványt nyújtanak. Mivel horror programmal állunk szemben, a legtöbb helyszín sötét, ami jó a hangulat aláfestéséhez, viszont nagyban megnehezíti az apró tárgyak keresgélését.
A nem angol nyelvű játékok esetében mindig kényes pont, hogy miként sikerült a fordítás. Ez egyes esetekben dobhat is a programon, mint tette azt a KnightShift magyarítása, de a legtöbb esetben a hatás ellentétes. Sajnos ez a Midnight Nowhere esetében sincs másként - eleinte még mókásnak tűnhet az oroszos akcentus, de idővel előtérbe kerülnek a nyelvi problémák. Az különösen aggasztó, hogy a fordítók úgy tettek át egy az egybe orosz szólásokat, mondásokat, kifejezéseket, hogy nem ismerték annak valós jelentését. Aki tehát tud oroszul, próbáljon meg beszerezni egy eredeti nyelvű példányt.
A Midnight Nowherét elég sokáig fejlesztette a Saturn +, mégis maradtak bőven hibák. Ezek közül a legkellemetlenebb, mikor nem kapjuk meg a következő feladatot, vagy nem tudunk összekombinálni két olyan tárgyat, melyek egyébként egymáshoz illenek. Szerencsére mentésre bárhol adódik lehetőség, és nem is legyünk restek a save menüpontot használni.
Hogy mi kellett volna a játékba, hogy jobb legyen, az jó kérdés, és biztos minden kalandkedvelőnek lenne pár tippje, de abban alighanem a legtöbben egyetértünk, hogy mi nem kellett volna a Midnightbe: a túl sok erőszak, vér és trágárság. Persze változott a világ, de az ember a kalandjátékokkal a DOTT-ot, az Inherit the Earthet, a King's Questet, a Simon the Sorcerert vagy ha már horrornál tartunk, mondjuk, a Grim Fandangót köti össze. Akad úgyis annyi erőszakos, véres program, hogy talán jobb lett volna legalább a kaland műfajt tisztán tartani ezektől az elemektől.
Rendszerkövetelmény:
Processzor | P2 400 |
RAM | 64 Mbyte RAM |
VGA | 8 MB VRAM |