Hozzunk létre szuperhatalmat

Két évvel ezelőtt már belekóstolhattunk a GolemLabs Superpower című játékában, hogy milyen lehet az egész világot az uralmunk alá hajtani. A program folytatása az év végére várható, és remélhetőleg immár tényleg csak ellenségeinkkel és nem a bonyolult kezelőfelülettel kell háborúskodnunk.

A számítógépes játékok között mindig feltűntek olyan stratégiai programok, melyek a világ meghódításának lehetőségét csillantották fel előttünk. Ezekben a programokban általában kiválaszthattunk egy nagyhatalmat, majd megpróbálhattuk katonai potenciálunkkal leigázni a környező területeket. A Superpower egyfelől abban tért el ettől a sémától, hogy nem egy-két, hanem száznegyven népet választhattunk, és a katonai fejlődés mellett legalább ekkora hangsúlyt kapott a politika, diplomácia, illetve a gazdaság is.

A koncepció a második részben sem változott, tehát gyakorlatilag most is a világ összes nemzete - immár 193 ország - közül válogathatunk. A haderő kiépítése mellett most is meghatározhatjuk a gazdaság irányvonalait, emelhetjük, vagy csökkenthetjük az adókat, befolyásolhatjuk a vámokat. Tőlünk függ, hogy országunkban demokratikus kormány működjék, király fejére kerüljön a korona, vallási vezetők kormányozzák az államot, de akár egy katonai diktátor egyenruhájában is parádézhatunk a személyi kultuszunk dicsőítésére rendezett ünnepségeken.

Alaposan megváltozott a játék kinézete is. A világ az első részben egy egyszerű, kétdimenziós térkép formájában jelent meg, míg a folytatásban bolygónk végre gömbölyűvé kerekedett. Igen, ez azt jelenti, hogy a Superpower 2 átment 3D-be, sőt, még olyan különleges effektusokkal is gazdagodott, mint az éjjelek és nappalok váltakozása, a planéta felett úszó fellegek, vagy az éjjel szentjánosbogárként fényt gyújtó városok.

Mint a bevezetőben is kitértünk rá, a Superpower első részében az egyik legkomolyabb ellenfélnek a kezelőfelület bizonyult. Kétségtelen, hogy egy ilyen összetett programot nem lehet Doom-szinten irányítani, de azért az sem jó, ha a menük és ablakok erdejében téved el a játékos. Ezt a hibát nem követik el ismét a fejlesztők, és egy jóval egyszerűbb felületet készítettek a programhoz. Bármely területet, legyen szó a gazdaságról, politikáról, vagy a hadászatról, egyetlen kattintással elérhetünk a főképernyőről, és a megjelenő ablakban egyaránt megtekinthetjük a legfontosabb adatokat, illetve kiadhatjuk a legfontosabb utasításokat. Ez nem jelenti azt, hogy a fanatikus stratégák által kedvelt részletesség csökkent, hisz továbbra is rengeteg apró részlettel foglalatoskodhatunk, csak egyszerűbben férhetünk e részletekhez.

Ugyan népünk úgy is talpon maradhat, ha nem tervezünk világhódító hadjáratokat - mondjuk a játékban feltűnő Vatikán vezetőjeként elég kemény diónak bizonyulna az egész világot elfoglalni -, de a hadászat és a fegyverkezés mindenképpen a program fő vonzerejét jelenti. A katonai egységeket, melyeket bevetünk, mi magunk tervezhetjük meg. A tervezés igen egyszerű, mondjuk egy harci jármű esetében kiválasztjuk a motort, a "karosszériát", majd pedig a fegyverzetet; ha ez megvan, befestjük unitunkat, és már indulhat is a termelés. Természetesen minél hatékonyabb az eszköz, annál nagyobb terhet ró majd a gazdaságra az előállítás.

Maguk a harcok nem olyan részletességgel folynak, mint egy valósidejű stratégiában, de nem is csak holmi kalkulációkkal találkozunk az ütközetek végén. A játékos határozhatja meg, hogy az egyes hadtestek milyen irányból támadjanak, vagy azt, hogy a hadtestek milyen egységekből álljanak. A háborúskodásnak persze nagyon komoly következményei vannak - egyfelől ha vereséget szenvedünk, politikai pályafutásunk végérvényesen befejeződhet, de győzelem esetében is számolnunk kell a szövetségek felbomlásával, vagy a gazdaság túlzott megterhelése miatti lázongásokkal.

A Superpower második részében egy kellően erős országot vezetve akár nukleáris csapást is mérhetünk az ellenségre. Ha ő nem atomhatalom, ez szinte a biztos győzelmet jelenti. Támadhatunk katonai bázisokat, de akár civilek lakta városokra is ledobhatjuk az atombombát - ez a lehetőség azért nem tűnik túl jó ötletnek. Az atomháborút indító országnak viszont számolnia kell azzal, hogy szinte az egész világ az ellenségévé válik, gazdasági szankciókkal sújtják korábbi szövetségesei, és saját polgársága sem áll egy nukleáris háborút indító vezető mellé.

Helyet kap a Superpower folytatásában a többjátékos mód is, melyben akár harminckét vezető mérheti össze erejét LAN-on vagy az interneten keresztül. Ekkor minden vezér választ egy, lehetőleg egymástól jó távol lévő országot, miközben a többi nemzetet a mesterséges intelligencia kormányozza. A multiplayer összecsapások tarthatnak néhány órát, de akár hónapokig is elhúzódhatnak, miközben számos győzelmi feltétel közül választhatunk.

Nagyon hiányoznak a piacról az olyan programok, melyek lehet, hogy nem szaggatják szét a 3D-s kártyát, de nem is végzünk velük fél nap alatt. Ezt a hiányt már a Superpower 1 is igyekezett csökkenteni, de a fejlesztők átestek a ló túlsó oldalára, és túlbonyolították alkotásukat. Ha viszont a kezelés az ígéreteknek megfelelően drasztikusan leegyszerűsödik, a Superpower folytatása bizony könnyen arathat nagyon nagy sikert a szép, de tartalmilag igencsak rút játékok korában.