Everest, az első hegymászó stratégia

A számítógépes játékok rajongó már több komoly feladatot teljesítettek: legyőzték a galád idegeneket, megnyerték a második világháborút, megakadályozták a terroristákat, de olyan programmal még aligha volt dolguk, melyben egyenesen a világ tetejére kellett volna felmászniuk.

Hogy ne essen csorba a változatosságon, a Zono programjában nem csak a világ legmagasabb hegycsúcsára, hanem annak hat, valamivel kisebb testvérére is felmászhatunk. A meghódítandó csúcsok között szerepel a Kilimandzsáró, a Mount McKinley vagy éppen a K csúcsok. Persze nem lehet kapásból felrohanni mindegyik hegyre, hanem szépen, fokozatosan letudva a csúcsokat juthatunk el az egyre nehezebb hágókra, végső célként meghódítva a Csomolungmát.

Stratégiai játékról van szó, ami jelen esetben azt fedi, hogy a mi feladatunk azokat a bátor kalandorokat navigálni, kik vállalkoznak a lehetetlennek tűnő feladatokra. Egy expedícióba az embereinket egy nagyobb halmazból válogatjuk ki, mely tagjai más és más tulajdonságokkal rendelkeznek - akárcsak a katonai taktikai stratégiáknál, mint amilyen a Commandos. Minél jobb képességei vannak egy hegymászónak, annál több pénzbe is kerül, úgyhogy az első csúcsok megmászásához még nélkülöznünk kell a profikat.

Ha megvan a csapat, választhatunk minden hősnek egy felszerelési tárgyat. Igen, csak egyet, függetlenül attól, hogy az a tárgy esetleg nem több egy elsősegély csomagnál. Szintén a felszerelés fázisába tartozik a tréningezés, mely segítségével a nem túl képzett hegymászókból faraghatunk életképesebb egyedeket, és ez a módszer még nem is kerül túl sok pénzbe. Sőt, mivel a játék nem túl nehéz, jobban megéri egy-két kétbalkezesebb fickót felkarolni, hisz idővel tulajdonságaikat az igazi profik szintjére fejleszthetjük.

Ezután végre kezdődhet a mászás. A hegyoldalakon egyaránt találkozhatunk könnyen megmászható szakaszokkal, de nem ritkák a jeges, saras felületek, beleütközhetünk vastag hórétegbe, és még a lavinaveszéllyel is számolnunk kell. A játékos feladata nem túl változatos - egyszerűen megmutatjuk a kiválasztott embernek, hogy merre induljon el, de azt már ő határozza meg, hogy melyik kiszögellésekre teszi a lábát, hova veri a tipliket, illetve használja-e a számára vásárolt felszerelést. Mászás során folyamatosan fogy a kalandorok energiája, melyet szerencsére feltölthetünk az időről időre felbukkanó táborokban.

Egy táborok közti szakasz megmászását adott időn belül kell abszolválnunk. Itt ismét visszaköszön, hogy a játék túl könnyű, mivel nem ritka, hogy kapunk egy órát egy olyan feladatra, melyre bőségesen elegendő húsz perc is. Minél magasabban vagyunk, annál ritkább a levegő, minek következtében nagy magasságokban az embereink energiája is gyorsabban fogy. A korábban említett lavinák, kőomlások, illetve lezuhanások törött csontokat eredményeznek, melyeket könnyű ellátni egy táborban, és a megsérült hős már indulhat is tovább, mintha mi sem történt volna.

Ha elérjük az utolsó csúcsot, a Mount Everestet, a nehézséget illetően valóságos pálforduláson megy keresztül a játék. A korábban szinte csak a grafikai motor képességeit megcsillantó sziklák, most úgy zuhognak, mint az eső Londonban, a lavinák gyakoribbak, mint a hatos csúcsidőben, a felületek pedig olyan nehézzé válnak, hogy még a legmagasabb képességekkel rendelkező mászók is könnyedén lezuhanhatnak. Ez azért is kellemetlen, mert korábban nem igazán kapunk inspirációt, hogy több pénzt öljük a hegymászók fejlesztésébe, hisz legfeljebb valamivel lassabban jutnak fel a csúcsra, és ez a spórolás itt nagyon megbosszulhatja magát.

Grafika területén a program már maradandóbbat alkot, mint tartalmilag. Az egész Everestet áthatja a rajzfilmszerű kinézet, mely miatt ugyan elveszik a hatalmas hegyek monumentalitása, de a cél aligha a drámai hangulat kialakítása volt. Nagyon szórakoztatóak a hegymászók mozdulatai, mikor megigazgatják köteleiket, vagy letisztogatják kabátjukról a rátapadt havat. Igen hangulatos, ámde annál idegesítőbb látványelem a köd, mely időnként annyira sűrű, hogy nem a hegymászók nem látják a csúcsokat, hanem mi nem vesszük észre a képernyőn őket.

Nem lehet panaszunk a zenére sem, habár ez is nagyon jól illik egy rajzfilmhez, de talán kevésbé a felhőket ledöfő csúcsokat legyőző kalandokhoz. Hanghatásokból nincs túl sok, de az ormok közt fütyülő szélnél, vagy a dübörögve meginduló lavináknál nem is kell több zaj a csend birodalmában.

Furcsa játék az Everest - stratégiai program ugyan, de igencsak kevés beleszólást enged a felhasználóknak. Ezt esetleg lehetett volna ellensúlyozni kellő oktató jelleggel, de ez sem kapott helyet ebben az alkotásban. A grafika legalább megadja a hangulatot, melyet tovább fokoz a zenei anyag, de azon aligha lehet vitatkozni, hogy ebben az ötletben bizony több lehetőség rejlett.

Rendszerkövetelmény:

RAM	128 Mbyte RAM
HDD	500 MB
VGA	16 MB VRAM