A bérgyilkos kalandjainak legújabb epizódja

Tovább folytatódik a dán IO Interactive és az Eidos sikersorozata, a Hitman széria, melynek harmadik része ugyan nem hozott annyi fejlődést, mint a második rész, de azért mindenképpen érdemes belepillantani bérgyilkosunk legújabb kalandjaiba.

Akik nem játszottak a négy esztendővel ezelőtt megjelent Codename 47-tel, azok sem maradnak le a gyökerekről, mivel a harmadik installációban számos olyan küldetés köszön vissza, melyek még az eredeti programban tűntek fel. Ezek azért nem egyeznek meg lépésről lépésre eredetijükkel, de csak minimális vérfrissítésen mentek keresztül. Vannak persze bőven új küldetések, melyek közül néhány kifejezetten ötletesre sikeredett. Az orgyilkosságokat igen változatos helyszíneken hajtjuk végre - akad itt bolondok háza, melyet SWAT rohamosztagosok védenek, arisztokraták kastélyának kertje, drogos diszkóparti, de még a távoli Oroszországba is ellátogathatunk. Hogy az élet ne legyen annyira egyszerű, nem egy misszió során szakad az eső, vagy éppen a hó, és természetesen az éjszaka sötétje sem segíti a látást.

Összesen három nehézségi fokozat közül választhatunk. A két gyengébbet választva sem köt a játék maga mellé néhány napnál hosszabb ideig. Alapvető probléma, hogy akik nem akarják a lopakodást választani - márpedig ennek a játéknak ez lenne a lényege -, sokkal könnyebben teljesíthetik a feladatokat, ha Serious Sam módjára lőnek mindenkire, aki csak él és mozog. Hivatalból illene a hangtompítós, távcsöves fegyvereket használni, de a levadászott katonáktól, illetve őröktől elvett automata gépfegyverekkel sokkal hamarabb érünk célba. Ugyan a történet nem említi, de a jó öreg 47-es ügynök biztos kapott valamilyen krómos beültetést, mert annyi találatot képes elviselni, mint egy profi utcai szamuráj.

A legnehezebb fokozat ezzel szemben kifejezetten frusztráló. Egyfelől egy küldetésben csak néhány alkalommal menthetünk - pedig az ember legszívesebben minden sarkon elmentené az állást -, másfelől pedig ellenfeleink is olyan képzetek, hogy semmi esélyünk nyílt harcban ellenünk. Ügyesen osonva azért így is lehet teljesíteni a feladatokat, de azért mindenképpen illett volna egy olyan fokozatot becsomagolni a programba, mely nem is az abszolút kezdőknek, de nem is a profiknak készült.

A Hitman sorozat egyik legérdekesebb eleme, hogy álruhába bújva próbálhatjuk megközelíteni a célpontot. Ez megmaradt a harmadik epizódban is, de azért itt is van egy kis bibi. Ha nem a legkeményebb nehézségi fokozatot választjuk, akkor az ellenségek gyakran kószálnak magukban elhagyatott helyeken, ahol igazán gyerekjáték lelőni, majd levetkőztetni őket. Egy másik probléma, hogy miután felvettük az álruhát, a többi ellenfél, vagy akár a civilek teljesen kiszámíthatatlanul viselkednek. Lehet, hogy az egyik percben minden további nélkül elsétál mellettünk egy katona, a következő pillanatban pedig miután ismét találkoztunk vele, már rohan is riadóztatni társait. Persze lehet, hogy egész addig azon gondolkodott, hogy honnan is ismer bennünket...

A játékossal való kommunikáció terén szintén két arcát mutatja a játék. A pozitív oldalon sorakoztathatjuk fel, hogy minden egyes fontos eseményt, mint mondjuk a célszemély érkezése, távozása, egy holttest felfedezése, vagy egy riadó egy feliratban közül velünk a játék. Szintén nagyon hasznos, hogy egy vörösen villogó indikátor mutatja, ha nagy a veszélye a lebukásnak, vagyis ha túl közel kerülünk egy ellenfélhez rossz álcával. Ami viszont mindenképpen hiányzik, főleg a nehéz fokozattal szenvedve, egy olyan kijelző, mely azt mutatná, hogy halló-, vagy látómezejébe kerültünk-e egy ellenfélnek.

Grafikailag a játékra nem lehet panaszunk, és ez annak ellenére is igaz, hogy sok újdonságra nem számíthatunk - igaz, szinte már mindent kitaláltak a motorfejlesztők. A fény-árnyék hatások ezúttal is olyan lenyűgözők, mint az eredeti programban, és környezet is nagyon impozáns, noha kétségtelenül lehetne interaktívabb. Természetesen most is megcsodálhatjuk a ragdoll technikát, melyet épp a Codename 47 vezetett be. Azért akad egy újítás, melyhez hasonlóval azért már találkozhattunk fájdalomcsillapítás közben (vagyis a Painkillerben) - ha emberünk már túl sok súlyos sérülést szedett be, látása elhomályosul, és az egész játék átmegy lassított felvételbe.

Nem okoz csalódást a hanganyag, ami nem is csoda, hisz az első két részéhez hasonlóan a Hitman: Contracts muzsikája is Jesper Kyd elméjéből pattant elő. Alapvetően szintetizátoros zene alatt vadászhatunk célpontjainkra, de ebbe számos mád hang is belevegyül. A hanghatásokkal sincs különösebb baj, igaz, az áldozatok, vagy a megrémült civilek túl gyakran ismételgetik ugyanazon mondatokat.

Milyen játék a Hitman: Contracts? Jó, de lehetne jobb is. Persze ezt mindegyik programról elmondhatjuk, de kevés sorozat büszkélkedhet olyan elődökkel, mint a Hitman: Codename 47 és a Hitman 2: Silent Assassin. A legnagyobb probléma talán az, hogy a játék nagyot vesztett eredetiségéből, és szinte beleolvadt a manapság futószalagon gyártott shooterek sorába. Azért a Hitman-rajongók ne hagyják ki, de mindannyian reméljük, hogy a negyedik epizód megint telve lesz eredeti ötletekkel.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 800
RAM	256 Mbyte RAM
HDD	1.95 GB
VGA	32 MB VRAM