Időről időre feltűntek ugyan trónkövetelők, akik megpróbálták lekapni az akció-szerepjátékok koronáját a Diablo, valamint a Divine Divinity fejéről, de ez sem a Dungeon Siegenek, sem a Blade&Swordnek, sem valamely más programnak nem sikerült. Már-már attól tartottunk, hogy végképp elmegy a kedvük a fejlesztőknek a próbálkozásoktól, mikor feltűnt az Ascaron, megannyi remek játék, többek közt a díjnyertes Port Royale készítője, és szépen csendben elorozta az aranyérmet a Blizzard és a Larian titánjainak nyakából. A szóban forgó játék, mely elébe kerül a két nagynak a Sacred, mely az első pillanatban teljesen magával ragadja a játékost.
A Sacred egy igazi klasszikus akció-RPG, pontosan követve a Diablo által lefektetett ösvényt, de annyi új és érdekes elemet tartalmaz, hogy túlzás lenne Diablo-klónként aposztrofálni. Megragad az egyszerűségével, szépségével, színes, látványos, talán kissé konzolos megjelenítésével, de aki akar, bele is mélyedhet az apróságokba is.
Kezdéskor hat karakter közül választhatunk. Ha nem akarunk mindenféle különleges szerzettel vesződni, választhatjuk a barbárt, de sokkal érdekesebb sötét elffel, erdei tündérrel, harci mágussal, vámpírral, vagy szerafimmal a kalandokra indulni. Ez utóbbi kettőt azért is érdemes favorizálni, mert mindketten a gyengébbik nem képviselői közül kerültek ki, és nem a legcsúfabb példányai fajuknak. Biztos sokan lesznek, akik csak azért nem vesznek majd páncélokat a szerafimnak, mert eltakarná a formás kebleket rejtő világoskék topot, az alig takaró bikin alsót, a fekete harisnyát, és a tűsarkú, fehér csizmát. A Sacredben is módunkban áll majd tetszőleges irányba fejleszteni a karaktereket, tehát a harci mágusból is faraghatunk jó kardforgatót, de ezúttal azért van nagy jelentősége az induló kasztnak, mert bizonyos fegyvereket és tárgyakat csak egy adott osztály használhat.
Ha kiválasztottuk hősünket, nekiindulhatunk a világnak, mely több régiót - erdő, sivatag, vulkanikus terület, jégmező - tartalmaz. Ha kedvünk tartja, minden különösebb cél nélkül is kóborolhatunk, de persze a lényeg a küldetések elvállalása. Összesen közel háromszáz misszióba nyúlhatunk bele, melyek közt akad egyszerűbb feladat, mint egy kovács megtalálása, illetve vannak az úgynevezett main-questek, melyeket feltétlen abszolválnunk kell a végigjátszáshoz. A küldetéseket a naplónk sorolja fel - bal oldalt láthatjuk a megoldott - kipipált -, illetve megoldásra váró feladatokat, a napló jobb felében pedig a misszió leírását, valamint remek ötletként helyszínét láthatjuk.
Kellő mennyiségű tapasztalati pont összekaparása után a karakter szintet lép, mely után növelheti alaptulajdonságait, illetve választhat új képzettségeket; ez utóbbiak fegyveres, mágikus, és egyéb készségekre oszlanak. A képernyő alsó részében az inventory, opciók, térkép, napló, stb. ikonok mellett jobbra és balra egy-egy üres kört látunk, melyek száma folyamatosan növekedik majd. A bal oldali körbe helyezhetjük azt a fegyvert, melyet használni szeretnénk. Ha több kör is feltűnik, akkor a beléjük helyezett fegyverek közötti váltáshoz elegendő a körre kattintani, és hősünk kezében máris feltűnik a kívánt eszköz. A kisebb fegyverek mellé pajzsot is tehetünk, ha pedig rendelkezünk a szükséges képességgel, akár két fegyver is lehet nálunk egyszerre. A jobb oldali körök tartalmazzák a különleges készségeket, melyek lehetnek varázslatok, mint a villám, vagy az ellenfelek elaltatása, de akár egyedi, rendkívül hatékony támadásformák is lehetnek. Ezek a karikák kékkel vannak kitöltve, mely a képesség használatakor kifogy, és csak akkor használhatjuk újra az adott lehetőséget, ha a kör ismét feltöltődött.
A jobb oldali körökbe helyezhetjük el az úgynevezett combokat. Ha combokat szeretnénk építeni, meg kell keresnünk azt a személyt, aki ebben segítségünkre tud lenni - ilyen például a kalapját szemébe húzó öreg mágus, aki a könyvét szeretné visszakapni. Ha megtaláltuk a combo-mestert, úgy összesen négy különleges támadást, vagy varázslatot helyezhetünk el egy combon belül. Ez persze nincs ingyen - minden új elem növeli a combo árát. Ha ezzel megvagyunk, elhelyezhetjük a combot, melyet aktivizálva hősünk sorra végrehajtja a belé foglalt akciókat.
Aki nem akar vesződni a különleges képességekkel, támadásokkal és combokkal, az nyugodtan hackelheti az ellenfeleket amúgy Diablosan. Ehhez rengeteg fegyver áll rendelkezésére, melyek sokféle tulajdonsággal rendelkeznek. Tényleg érdemes minden fegyvert alaposan megvizsgálni, mert lehet, hogy hat goblin leverése után mindegyiküknél más tulajdonságokkal bíró tőrt találunk. Hasonló a helyzet a páncélok, amulettek, gyűrűk és egyebek esetén. Ha van elég pénzünk - a játék valamilyen fantasy-Magyarországot ábrázolhat, elnézve a brutálisan magas árakat -, akkor meg is vásárolhatjuk a felszerelésünket.
Ugyan a Dungeon Siegeben már találkozhattunk hátassal, a Sacredben a lovak sokkal fontosabb szerepet kapnak. Egyfelől vannak tulajdonságaik, szintjük, és még felszerelést is vásárolhatunk nekik- egy jobb nyereggel akár meg is háromszorozódhat a paci sebessége. Vannak különleges támadások, melyeket nem hajthatunk végre lóhátról, mások viszont csak így érhetőek el. Ilyen például az ellenfelek fellökésének lehetősége, mely nagyon hasznos lehet, ha menekülésre kerül a sor.
Erre, mármint a menekülésre nem igazán lesz gyakran szükség, és talán ez a Sacred egyetlen gyenge pontja. Ha sikerült valamilyen jobb fegyvert és páncélt szereznünk - és ilyenekhez már a játék elején is hozzájuthatunk -, könnyedén legyőzzük a hordában támadó ellenségeket is. A fő gonoszok ugyan keményebb falatot jelentenek, de egy kis ügyességgel őket sem lesz túl nehéz levágni. Akadnak persze nagyon ütős ellenségek, mint a féltonnás minotaurusz, vagy a ház méretű pók, de ezek nagyon ritkák, és órákig sétálhatunk a vadonba anélkül, hogy komolyan féltenünk kellene az irhánkat.
A Larian már rájött, hogy nem elég poénos egyedül kószálni, ezért egy halállovagot adott a főszereplő mellé a Beyond Divinityben. Az Ascaron szintén felkínálja ezt a lehetőséget, csak nem ennyire erőltetetten. Kaphatunk küldetéseket, melyekben a quest végéig áll be hozzánk egy csatló, de a későbbiekben pénzért is felbérelhetünk zsoldosokat. Ők igen ügyesen bánnak a fegyverrel, ami még inkább megkönnyíti a dolgunkat.
Megjelenítés terén a Sacred a kategóriában bevált 2D-s háttér, 3D-s karakterek elvet követi, de lehetőség van több zoom-szint közül választanunk. A környezetet nagyon szépen, kifejezetten meseszerűen ábrázolták a grafikusok - a Divine, vagy a Diablo nyomasztó katakombái, őszi erdei helyett ezúttal egy kellemes, üde, tavaszias világban találjuk magunkat - nehéz szavakkal leírni ezt, de tényleg talán a meseszerű a legtalálóbb jelző. A karakterek mozgásán lehetnek még csiszolni, de kidolgozottságuk nem hagy kívánni valót maga után. A szerafim hölgy idomairól már esett szó, de a többi főhős, illetve az NPC-k és szörnyek is nagyon szépek. Természetesen változnak az éjszakák és a nappalok, időnként köd üli meg a tájat, a különleges effektusok, mint mondjuk a karakter körül tekergő, védekezést segítő kék fényspirál pedig egyszerűen fantasztikusak.
A zene szintén nagyon jól illik a grafikához, és általában a játék feelingjéhez. Ha harcba keveredünk, akkor harcias akkordok csendülnek fel, ellentétben a "békés" kószálás csendes muzsikájával. A hanghatásokra sem lehet panaszunk: a fegyverek csilingelnek, a szörnyek hörögnek-morognak, szerafim-cicánk tűsarkai pedig minden felületen másként kopognak.
Ha százalékosan osztályoznánk, akkor a Sacred valószínűleg megkapta volna a százast a cikk elején. Az Ascaron szakemberei valahogy nagyon érzik, miként kell egyszerű, szép, és a játékost hónapokra a monitor elő láncoló programot írni, amit ismét bebizonyítanak a Port Royale után. Nem is érdemes tovább szaporítani a szót: kedves olvasó, irány a legközelebbi szoftverbolt, és tessék mindenkinek szólni, hogy most pár hétig nem fognak ráérni!
Rendszerkövetelmény:
RAM | 256 Mbyte RAM |
HDD | 1.95 GB |
VGA | 16 MB VRAM |