A Soldnerben dominál a többjátékos mód

Nem sokkal a Joint Operations megjelenés után dobta piacra a JoWooD a Soldner: Secret Warst, mely nagyban hasonlít a JointOpsra. Ezúttal 2010-ben járunk, mikor a háborúkat a kis létszámú, jól képzett katonákból, a Soldnerekből álló csoportok vívják meg.  

A Soldner Secret Wars tehát egy újabb olyan akcióprogram, mely egyfelől a többjátékos módot helyezi előtérbe, másfelől pedig a kis létszámú, sokoldalúan kiképzett katonák szerepét hangsúlyozza. Ellentétben a legtöbb hasonló játékkal, most alaposan felépíthetjük az általunk irányított soldnert, és ezúttal nemcsak a tulajdonságaiba, képességeinek értékeibe, hanem kinézetébe is belenyúlhatunk. Meghatározhatjuk harcosunk arcberendezését, testalkatát, ha pedig megvagyunk, fel is öltöztetjük avatárunkat. Számtalan uniformis, kesztyű, csizma, öv és egyéb ruha között válogathatunk, úgyhogy tényleg egyedivé varázsolhatjuk a karaktert.

A ruházat mellett persze fegyverek is kellenek a harchoz, és ezekből bizony nincs hiány a Wings játékában. Mintegy hatvan fegyver közül vihetünk magunkkal néhányat az összecsapásokra, melyek közt találkozhatunk hagyományos, jelenleg is hadrendben álló eszközökkel, valamint ezek átalakított, kissé futurisztikus változataival is. Még szélesebb a választék a járműveket illetően. Nem kevesebb, mint hetven tank, helikopter, APC, dzsipp és egyéb guruló, repülő vagy araszoló harci járgány fért el a játékban. A probléma az, hogy ezekről meglehetősen kevés információ kapunk - kép, ár és slussz -, ami meglehetősen megnehezíti a választást.

A legfontosabb információ azért látható, és ez nem más, mint a felszerelések ára. Az egyes küldetések során a győzelmet, valamint bizonyos célok elérését, mint adott számú ellenség likvidálása, stratégiailag fontos pontok elfoglalása a játék pénzzel jutalmazza, melyen aztán vásárolhatunk fegyvereket és járműveket. Minél hatékonyabb egy jármű, annál több kerül, vagyis nem fog mindjárt egy kezdő játékos egy tankok-helikopterek közötti harcba csöppenni, ha megfelelő ellenfeleket választ magának.

A Soldner azon programokat erősíti, melyek fejlesztői kellő hangsúlyt fektettek a mennyiség kérdésére, de ennek árát a minőséggel fizettették meg. Akad ugyan hetvennél is több jármű, de ezek mindegyikét nagyon nehéz irányítani, és egyáltalán nem viselkednek realisztikusan. Beállíthatjuk ugyan, hogy mennyire legyen érzékeny egy helikopter, vagy tank a kormánymozdulatokra, de vagy a legkisebb érintésre is körbe pördülünk, vagy vért kell izzadnunk egy kisebb fordulóhoz is. Ami a viselkedést illeti, elég, ha annyit írunk, hogy még egy M1 Abrams-szal is könnyen felborulhatunk egy éles kanyarban...

A korábban taglalt, a játékos informálásában jelentkező hiányosság megmutatkozik az ütközetek közben is. A legtöbb hasonló program, mint a Battlefield játékok, vagy a bevezetőben említett Joint Operations: Typhoon Rising megegyezik abban, hogy a katonai járműben ülő játékos számos információt kap pozíciójáról, járműve állapotáról, valamint a látható ellenségekről. Erre a Soldnerben ne számítsunk: szinte teljesen magunkra vagyunk utalva, mintha főhadiszállás, vagy legalább valamilyen, a csatákat szemmel tartó kommunikációs állomás nem is létezne.

A grafika és a hanghatások terén sem emelkedik az átlagos fölé a program. A karakterek, illetve a járművek ugyan részletesen kidolgozottak, és mozgásuk sem darabos, de a környezet ábrázolása elég elavultra sikeredett. Ezt a hibát ugyan enyhíti, hogy a látótávolság nagyon nagy, de talán örömtelibb lenne kevésbé messzire látni a szebb objektumokat. Az időjárás folyamatosan változik, de az eső, vagy hó megjelenítése kifejezetten ronda. A járművek zaja, a fegyverek ropogása és a katonák beszéde elég hangulatos, de hasonló színvonallal már sokszor találkoztunk.

Számos többjátékos mód közül választhatunk, de sajnos a legtöbb esetben a szerverek csak tizenhat, vagy huszonnégy játékos egyidejű szórakozását teszik lehetővé. Megtalálhatjuk a szokásos deathmatch, team deathmatch, capture the flag módokat, a különlegességek közül pedig a conquest módot emelhetjük ki, mely a capture the flagre emlékeztet, csak ezúttal jó sok zászló vár megszerzésre.

A fejlesztők belecsempésztek a programba egyjátékos kampányt is, gondolva azokra, akiknek nincs módjuk a multiplayerre, ami dicséretes, de akár vissza is vonhatjuk a dicséretet, mivel csupán véletlenszerűen generált küldetések végtelen halmazával állunk szemben. Ezekben a missziókban ráadásul az ellenségeket vezérlő mesterséges intelligencia kifejezetten gyengén muzsikál, amire jó példa, hogy úgy borulnak fel a járművekkel, mintha legalább két liter vodkát leöntöttek volna csata előtt.

A Soldner: Secret Wars nagy valószínűséggel még akkor sem válna igazán sikeres játékká, ha nem állna szemben olyan konkurensekkel, mint a Battlefield programok, vagy a Joint Operations. Az dicséretes törekvés, hogy rengeteg fegyvert nyomnak a játékos kezébe, és temérdek járműt kínálnak fel a vezetésre, de a kellő minőség hiánya miatt a sok gombóc csak megnyomja a játékosok gyomrát.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 800
RAM	256 Mbyte RAM
VGA	32 MB VRAM