Aibo, a digitális házikedvenc

Kipróbáltuk, mire képes egy manapság kapható digitális háziállat. A Sony Aibo robotkutya magától rohangászik a szobában, produkálja magát, s még pacsit is ad, ha jó kedve van.

A japán Sony Aibo 1999-ben dobta piacra első tömeggyártásban készülő robotkutyáját, amelyet a képességeire utaló Artificial Intelligence Robot, vagyis Mesterséges Intelligenciájú Robot kifejezés nyomán Aibóra (ERS-110) kereszteltek.

Az általunk kipróbált Aibo kutya már egy második generációs példány, amely az ERS-210-es típusjelzést viseli, s ez a modell hasonlít leginkább az eredeti Aibóra, utódjainak kinézetét ugyanis már radikálisan megváltoztatták a dizájnerek. A futurisztikus külsejű digitális házikedvenc szívét egy 384 MHz-es órajelen működő, 64 bites RISC processzor, valamint 32 megabájt memória képezi, amely egy téglalap alakú központi modulban helyezkedik el. (Ehhez képest az első Aibóban még csak egy 100 MHz-es lapka és csupán 16 megabájt memória kapott helyet.) Ehhez a központi egységhez kapcsolódik többek között Aibo lecsatlakoztatható feje, farka és végtagjai, valamint ide lehet behelyezni a működtetéshez szükséges lítium-ion akkumulátort, illetve a robotkutya viselkedését és képességeit meghatározó programokat tartalmazó, opcionálisan megvásárolható Memory Stick kártyákat, illetve a komputerhez való vezeték nélküli kapcsolódást biztosító Wi-Fi kártyát, amelyet szintén külön lehet megvenni. A központi egység elején egy apró folyadékkristályos kijelzőt és néhány gombot is elhelyeztek a tervezők, ezen keresztül alapvető konfigurációs beállításokat - például idő, hangerő stb. - lehet elvégezni.

Bár a másfél kilogramm tömegű Aibo műanyag külseje meglehetősen egyszerűnek tűnik, fejlett technológiát tartalmaz: a kutya orrába építve egy 110 ezer pixel felbontású érzékelővel felszerelt digitális kamerát találhatunk, amelyen keresztül Aibo a külvilágot érzékeli. A robotkutya fejének két oldalán sztereó mikrofont helyeztek el, melyeken keresztül a külvilágból érkező hangos utasításokat tudja érzékelni. Emellett Aibo talpain, hátán, fején és állán érzékelők találhatók, melyek érintésére a robot reagálni képes: ha például "gazdája" rácsap a fejére, felmérgesedik - ekkor szemei vörösen világítanak -, hátának simogatását ugyanakkor általában vidám prüntyögéssel, s a szemeinek zöldre váltásával díjazza. Az összhatást jelentősen növeli, hogy Aibo füleit is tudja mozgatni, s akár színes ledekkel díszített farkát is tudja csóválni, ha úgy tartja kedve.

A speciális szoftvereket tartalmazó memóriakártya nélkül Aibo csupán alapfunkciók végrehajtására képes, így az alapcsomagban megtalálható Memory Sticket mindenképpen érdemes bekapcsolás előtt a robotba helyezni. Tesztpéldányunkhoz a Hello Aibo! nevű alkalmazást csomagolták, amely jó pár, valódi kutyákéra emlékeztető mozdulatsor, valamint néhány fajta hangutasítás végrehajtására, saját nevének memorizálására teszi képessé a robotkutyát. A szoftver emellett korlátozottan Aibo tanítását is lehetővé teszi: egyes cselekvései nyomán megmondhatjuk vele a kutyának, hogy mikor tett jót és mikor rosszat, s az előbbi jellegű akciókat a jövőben sűrűbben, az utóbbiakat ritkábban fogja végrehajtani. Aibót a mellkasán lévő gomb lenyomásával aktiválhatjuk. A robot feléledési folyamata rendkívül hasonló a személyi számítógépekéhez: a bekapcsolást követő egy-másfél percig Aibo "bootol", azaz betölti memóriájába a működéshez szükséges alapprogramokat. A folyamat alatt a robotállat szemei zölden villognak.

Nem gyerekjáték

Bár bizonyára sokan gyerekjátéknak gondolják, az Aibo egyáltalán nem az, sőt, tapasztalataink szerint a 14 év alatti gyerekeket nem is igen köti le, a még fiatalabbak pedig rövid idő alatt tönkretennék a durván félmillió forintot kóstáló, hazánkban hivatalosan nem is forgalmazott robot elektronikáját. Ugyanakkor tesztjeink alkalmával mind a fiatal, mind pedig az idősebb felnőttek remekül szórakoztak a robotkutya produkcióin. Kikapcsolt állapotban a Sony Aibo mindenesetre egy egyszerű játékszernek, nem pedig csúcstechnológiákat tartalmazó robotnak tűnik, azonban bekapcsolását követően megdöbbentő élethűséggel utánozza a valódi kutyákat, leszámítva persze kissé esetlen mozgását. Aibo meglehetősen aranyosan tudja mozgatni digitális kamerát tartalmazó fejét, a külvilág eseményeit nyomon követve.

Emellett ha örül, hevesen csóválja a farkát, melyet a tökéletesebb összhatás kedvéért még színes diódákkal is felszereltek, amely mindig a robotállat "kedvének" megfelelő színben világít. A digitális házikedvenc ezenkívül füleit is tudja mozgatni, ami "érzelmeinek" kifejezésében nyújt számára segítséget. Aibo csomagjában egy rikító rózsaszín színű műanyag labda is megtalálható, amelyet a kutya felismer, s ha elé gurítjuk, odamegy hozzá, megfejeli, vagy lábával arrébb rúgja. A robotállat háromféle módban tud üzemelni: automata módban megy, amerre lát, produkálja magát, vagy éppen nyugodtan meghúzódik a szoba egy sarkában. Az ún. pihenő módban ezzel szemben egy centit sem mozdul, azonban ültében produkálja magát. A harmadik mód akkor aktiválódik, ha Aibo végtagjai közé szorulna valaki, ilyenkor a robot leállítja magát, és "ellazítja" lábait. Aibót egyébként alapvetően beltéri használatra tervezték, s legjobban valamilyen szőnyegen képes mozogni, PVC-padlón vagy parkettán kissé csúszkál, nehezen tud mászkálni. Bár szobán belül magától mászkálgat a robotkutya, rosszabb fényviszonyok között már nem tud hatékonyan tájékozódni.